The truth untold - YoonKook ✓

17.

《Yoongi szemszöge》

Ott voltam abban a házban, amit még azért vettem meg, hogy Hobival költözzünk oda, de amint azt tudjuk ez nem így alakult.Ott ültem teljes egyedül és egyszerűen csak üresnek éreztem magam.Semmi sem számított abban a pillanatban.

És talán már nem is fog.Hisz nincs is semmim.

Magamra maradtam és ezúttal tényleg nincs itt senki, hogy fogja a kezem.Teljes magány.

Az egyetlen dolog amit még csináltam az a munkám volt.Intéztem a dolgokat a diákoknak, hogy a megfelelő koncertet tudják adni és írtam a saját dalaimat, melyekben én is kitálalok a nagyvilágnak.Mindenről.Eddig négy dalt írtam meg és azok már majdnem teljesen kész is vannak.Már csak mindent egybe kell rakni.

Talán két hónap telt el azóta, hogy Jungkook kórházba került...Szerencsére már teljesen jól van és ahogy olvasom az e-mailjeim között, nagyon is odateszi magát a gyakorláson.A közös fellépésünknek köszönhetően már most szerzett magának hírnevet, így kicsit nehezebb most neki az élet, de remélem hamar megoldódik minden.
Én pedig...Két hónapja elzártam magam a külvilágtól.Nem válaszolok semmilyen hívásra, e-mailre, SMSre vagy bármire.Azt se tudják, hogy hol lehetek.

Jiyong ténylegesen kitálalt mindent, Seungrit pedig még aznap letartóztatták, azonban ő még csak a kezdet volt...Hatalmas kavarodások vannak az országban emiatt a dolog miatt és sorban folynak a tárgyalások, letartóztatások és egyéb dolgok.Én pedig ebből az egészből kimaradtam.Fogalmam sincs, hogy miért...Bárki köphetne ezek után, de nem.Engem senki sem említ.Pedig talán jobb lenne.

Az egyetlen életjelet akkor adtam magamról, amikor eltűnt személynek nyilvánítottak, de akkor is csak annyit tettem közzé az oldalamon, hogy "Időre van szükségem.".

A mai nap is a szokásosnak indult.Felkeltem valamikor délben és elcsoszogtam a fürdőbe, majd egy apró pillantást vetettem magamra a tükörben.A szemeim karikásak voltak és egy sötét folt volt körülöttük, arcom beesett volt és a szokásosnál is sápadtabb...Most keltem fel és bár több, mint tíz órát aludtam, rettentő álmos voltam.De fent kellett maradnom, mert emlékeztem, hogy valamikor most lesz egy interjú Jungkookkal és meg akarom nézni.

Vettem is egy gyors, forró zuhanyt, majd amint megszárítkoztam, felvettem egy tiszta alsót, magamra tekertem egy köntöst és a mamuszomba belebújva, csoszogtam el a nappaliba, ahol aztán lehuppantam a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t.Kikerestem a megfelelő csatornát, majd csak vártam...Egészen addig amíg el nem kezdődött az a bizonyos műsor.

Minden egyes szavát magamba szívtam és őszinte kíváncsisággal hallgattam, hogy ő ugyan miként éli át ezt az egészet, de az egyik kérdés után a kezem szinte magától mozdult meg és hangosította fel a készüléket.

-Hogy miként élem meg Yoongi eltűnését?Fáj...Tudom, hogy valószínűleg magát hibáztatja, de tényleg semmi köze nincs ehhez az egészhez, nem ő a hibás és szeretném, ha ezt ő is tudná.Azt is tudom, hogy ott volt a kórházban velem és veszekedett anyával, majd csak ezt követően tűnt el.Sajnos nincsenek jó kapcsolatban, így megértem, ha most fáj neki és időre van szüksége.Csak azt kívánom, hogy mihamarabb találjon vissza önmagához.A boldog, vicces és bármire kész Yoongihoz.Már annak is örülnék, ha legalább a hangját hallhatnám...

-Valóban?Miért nem hívod fel?

-Nem hiszem, hogy válaszolna.Senkinek nem válaszol, már két hónapja.

-Testvérek vagytok, szeret téged.Egy próbát megér, nem?

-Legyen...

Amint ezt kimondta, az asztalon pihenő telefonra néztem.Megszólalt a csengőhangom és megjelent Jungkook neve is a kijelzőn, de még nem vettem fel.Felváltva figyeltem a TV-t és a telefont, majd amikor láttam, hogy már emelné el a készüléket, gyorsan és akaratlanul is felvettem.

-Yoongi?

-....

-Yoongi ott vagy?

-Jungkook-ah...Miért hívtál? - Borzasztó volt a hangom.Rekedtes és fáradt, nem beszélve arról, hogy egy hatalmas gombóc volt a torkomban és alig tudtam megszólalni tőle.Bármelyik pillanatban el tudtam volna sírni magam.

-Hallani akartam a hangodat Hyung... - Nem akartam sírni, még is megtörtént.Nem tudtam neki válaszolni, pusztán csak szipogtam és próbáltam a lehető legcsendesebben sírni. - Yoongi... - Ő is sírt.Láttam az arcát...Ráközelítettek így minden egyes kis rezzenését ki tudtam venni. - Hiányzol...Gyere haza kérlek...

-Szeretlek Jungkook...

Azzal megszakítottam a hívást és csak csendben meredtem magam elé.

Hol rontottam el ennyire?

Aztán valami kattant bennem és a következő pillanatban már a normális ruháimat kapkodtam magamra.Felöltöztem, felvettem a cipőmet, felvettem a kocsikulcsokat az asztalról, elraktam a telefonomat, bezártam magam mögött az ajtót és már úton is voltam.Ismerem a stúdiót én is voltam már ott, így könnyen odataláltam.Szerencsére senki sem akart az utamba állni, így hamar eljutottam az ajtóig amit aztán egy nagy lendülettel ki is nyitottam és indultam meg a célszemély felé.Vagy is indultam volna...

Rá kellett döbbennem, hogy amúgy egy teljesen másik talkshowba sétáltam be...Picit meglepődtem, de aztán gyorsan körbenéztem és ekkor megláttam egy fehér táblát, mellette a táblafilccel.Intettem az ott dolgozóknak akik ugyan eléggé furán néztek rám, ennek ellenére én lazán folytattam az utamat az eszközök felé.

Elkezdtem felírni rá az új albumom címét és pár dalcímet is odafirkantottam, a maradék helyet pedig kérdőjelekkel töltöttem ki.Írtam egy leheséges dátumot a kiadásra, majd a kezembe véve a táblát, besétáltam a kamera elé és a műsorvezető mellé álltam.

-Oh...Hölgyeim és uraim, köszöntsük meglepetés vendégünket! - Próbált rögtönözni, a fizetett közönség pedig tapsolni kezdett. - Suga, még is mit tartasz a kezedben? - Kérdezett rá, mire megfordítottam a táblát, így a feliratos része már a kamera felé mutatott.

Ezek után odahúztam egy széket, ráraktam a táblát és egy integetés után el is hagytam a helyet.

Egy kicsit gáz, hogy rossz helyre sétáltam be, de legalább valami jót hoztam ki belőle.Nem mindenki tudja így reklámozni magát.

-Yoongi... - Hallottam meg egy ismerős hangot, mire azonnal fordultam egyet a tengelyem körül és úgy néztem az illetőre.

-Jimin. - Mondtam ki én is a nevét, mire azonnal elém lépett és szorosan megölelt.

-Úgy hiányzol!Gyere vissza végre!

-Nem, nem megyek. - Veregettem meg a hátát finoman, majd elhúzódtam tőle. - A fellépésen találkozunk!

-Jungkooknak nagyon nehéz nélküled! - Kiáltott utánam, mire megálltam és egy pillanatra hátranéztem rá. - Legalább egy kicsit foglalkozhatnál az érzéseivel!

-És az enyémmel ki fog Jimin?