The truth untold - YoonKook ✓

18.

-Yoongi karácsony van...Kérlek gyere haza, legalább egy vacsorára, nagyon hiányzol!Belepusztulok a hiányodba...

Hallgattam meg Jungkook hangüzenetét, de nem igazán tudtam vele foglalkozni jelen pillanatban.Talán azért, mert épp most drogoztam be magam, csak, hogy egy kicsit meg tudjak felejtkezni a valóságról.Jó is lett volna...

De nem...A jelenlegi helyzetem úgy nézett ki, hogy én drogoztam, valami random fickó akinek fizetek két napot pedig épp valahol a konyhámban matat, valószínűleg egy szál alsógatyában.Neki is adtam az anyagból, így biztos vagyok benne, hogy tartani fogja a száját az itt történtekről.

-Baby boy, nincs kedved beülni a jakuzziba és valami filmet nézni? - Ölelt át hátulról a partnerem, mire csak sóhajtottam egyet.

-Szeretnék egy nyuszit...

-Micsoda?Most így karácsonyra?

-Ühüm...Egy édes nyuszikát...

Nyújtózkodtam egy kicsit, mire azonnal megpuszilta az arcomat, én pedig mosolyogva fordítottam oldalra a fejemet, hogy rendesen meg tudjam csókolni., de megszólalt a csengőm, mire egyből felálltam és kissé nehézkesen, de elcsoszogtam az ajtómig és gondolkodás nélkül kinyitottam.

-Hobi... - Néztem az előttem állót, majd még ketten kidugták a fejüket mögüle. - Jimin, Jungkook...

-Ugye nem drogozol megint? - Kérdezett rá Hoseok, mire csak vállat vontam.

-De, tök jó.Gyertek be!Ühm...Srácok ő itt a partnerem akinek elfelejtettem a nevét, partner ők itt a srácok!

-Sziasztok... - Nézett végig rajtuk. - Ők is beszállnak?

-Jó kérdés!De enyém a nyuszi!

Nevettem fel és kibontottam nekik egy pezsgőt, amit elutasítottak, szóval idegesen csaptam hozzá a pulthoz a poharakat, amik sikeresen el is vágták a kezemet, de csak mosolyogtam rajta.

-Jézusom Yoongs! - Szaladt hozzám a partnerem, majd gyorsan elvezetett a fürdőbe, hogy ellássa a sebemet, a többiek pedig követtek minket.Csak ültem a kád szélén, míg bekötötte a kezemet, majd amikor ezzel kész lett, a tarkójára csúsztattam a kezemet és egy hosszú csókba húztam.

-Köszi édes!

-Kezdj vele valamit! - Szólalt fel Hobi, mire csak szemet forgattam.

Aztán valami ismét bekattant és elkezdtem velük üvöltözni, amin mind meglepődtek és ennek köszönhetően nem is szóltak vissza egyszer sem.Kizavartam őket a lakásból és az összes záramat használtam, hogy biztosra kint maradjanak és ne tudjanak még egyszer zavarni.

-Minden rendben van baby? - Nézett rám aggódva a partnerem, mire csak kifújtam a levegőt és bólintottam egyet, miközben közel sétáltam hozzá, majd lehúztam egy csókra.

-Na irány a jakuzzi, totál be vagyok indulva...

《Jungkook szemszöge》

-Na?Sikerült? - Ült le mellém a kanapéra Jackson, de csak megráztam a fejemet.

-Nem...Azt hiszem lecserélt egy hímkurvára... - Sóhajtottam fáradtan, míg a többiek valami videó játékkal szórakoztak. - Nem mellesleg drogozik.

-Azt hiszem az ő helyzetében én is ezt tenném.Ne érts félre, de...Yoongi magát hibáztatja azért ami veled történt, nem beszélve arról, hogy a saját anyja kitagadja, eltiltott titeket egymástól, neki pedig már fiatalabb korában se volt könnyű dolga így jó messze költözött és ott is tanult.Távol a családtól és ki tudja min ment keresztül...

-Depresszión, drogokon és több próbálkozása volt az öngyilkosságra... - Csuktam be a szemeimet, miközben a fejemet a kanapé támlájára hajtottam. - Nem akarom elveszíteni...

-Tudom, ahogy senki más sem akarja.Gondolom még az anyukátok sem.

-Nem hinném, hogy ezentúl anyának fogom szólítani.Abban sem vagyok biztos, hogy továbbra is része akarok lenni annak a családnak...

-És mihez akarnál kezdeni? - Tette föl a kérdést Sehun aki egyébként végig játszott, de ezek szerint azt is hallgatta, hogy miről beszélünk. - Egyébként tudom, hogy ezzel bizonyára most nem fogtok egyet érteni, de azt hiszem lebecsülitek Yoongit...Mármint...Ő az én szememben egy harcos.Egyszer már megjárta a poklot, ahogy azt már tudjuk és nézzetek oda!Amikor először beszélt erről a dolgáról, senki se gondolta volna, hogy ezen megy keresztül.Valóban vagdosta magát, de nem akart meghalni.

-Ez a legnagyobb marhaság amit valaha mondhattál...

-Sosem vágott függőlegesen. - Emelte ki ezt a mondatát, mire ismét kinyitottam a szememet és értetlenül néztem rá. - Harcolt maga ellen, még szép, hogy megejtett pár vágást...Bárki más ezt tette volna.Sokkal erősebb, mint ahogy azt bárki más gondolná...És ezt még ő se tudja.

-Miért vagy ebben ennyire biztos?

-Mert tudom, hogy milyen egy depressziós ember... - Jelentette ki, mire már mindenki rá nézett és még a játék is meg lett állítva. - Anyukám is ettől szenvedett, de...Ő véget vetett az életének, amikor nyolc éves voltam.Erős volt.A legerősebb nő akit valaha ismertem, de miután megbetegedett már úgy érezte nem akar tovább szenvedni.És én se akartam szenvedni látni...

-Sajnálom... - Mondtam halkan, ezt követően pedig mindannyian kifejeztük a részvétünket, ő pedig gyorsan letörölte a könnyeit, mire Jackson azonnal felállt mellőlem és szorosan megölelte.Tudtuk, hogy Sehun anyukája elhunyt, de azt nem, hogy miért.Ez pedig még csak meg sem fordult a fejemben...

Miért vagyunk ennyire elbaszottak?Egyáltalán az élet miért ilyen elbaszott?

Vagy a család...

Mikor apa összejött ezzel a nővel, akit most az anyámnak kéne tartanom, úgy éreztem végre talán egy picit teljes lehet az életem.Szerető család, egy testvér aki bármit képes feladni értem...Aztán a dolgok megváltoztak.Yoongi elköltözött, mert félt szeretni és Seungri tönkretette, az a nő kitagadta, majd apámat magával ragadva úgy döntöttek, hogy külföldre mennek, én pedig itt maradok.

Egyedül.

Hogy tudnék valamit rendbe hozni, ha ennyire össze van törve?

Eddig nem érdekeltek a dolgok, nem akartam tudomást szerezni róluk, mert elvoltam foglalva azzal, hogy a többiek szemében menő legyek aki tényleg magasról szarik mindenre...Aztán megpillantottam őt a házunkban és a szemeibe néztem.

Azóta pedig mindent máshogy látok.

Látom a szenvedéseit, hogy segítségért kiabál, közben még is néma marad...

És észrevettem, hogy nagyon nincsenek rendben körülöttem a dolgok.Minden romokban és, ha nem teszek valamit ellene, akkor csak még rosszabb lesz és onnantól kezdve nincs kiút.Egyedül viszont kevés vagyok ehhez...

Kell találnom valakit aki felém nyújtja a kezét és nem engedi el.És ha őszinte akarok lenni, akkor ezt a személyt már meg is találtam...Csak éppenséggel őt is meg kell mentenem saját magától.

De már tudom is, hogy kik segíthetnének...