Novella/Rövid Storyk

Reggegeli szürkeség

Fáradtan emelem el a ketrecet a szememről
Recsegve felállok, mint lenge nád a szélben
Minden újra kezdődik előröl
Ez a körforgás az én életemben

Sóhajtva szállók ki a paradicsomból
Ismertebb nevén az ágyamból
Küszködve, bánatosan csinálom a dolgom
Hogy a helyem elfoglalhassam a buszon

Semmi kedvem ehhez, egy rohanás ez az egész
Nincs kedvem hordozni az élet ezen terhét

Enni ugye nincs idő, különben nem érsz be
És szent beszéddel kezdeni a napot nem éri meg

Lerobbant a busz, nem baj
Futunk tesióán
Ha kiköpöd a tüdőd, az szar
De legalább nem köpnek be fogadó órán

Na szóval, rohanok a lámpák fényében.....
Fényében?! Miért nem világít a nap az égen.
És én miért kelek előbb, mint az égi csillag?
Ezt nem értem.

Beérek az iskolába
Kifáradva, izzadtan álva
Az egyetlen dolog ami vigasztal
Az a barátaim vihogása