Novella/Rövid Storyk

Naplemente

Kíváncsi lennék, hogy milyen érzés futni valami után. Milyen igazán küzdeni valamiért. Vajon milyen érzés lesz a siker, vagy a bukás? Megéri majd? Ha futnék a nap után, az milyen érzés lenne? A tudat, hogy sohasem érhetem el, mégis tovább futok? Ha rohamom lesz, amely kínzó fájdalommal árasztja el a mellkasom? A lábaim majd remegni kezdenek. A farmer nadrágom majd kiszakad, mert nem bírja ezt a fajta tépést. És közben talán elgondolkodok, hogy miért futok? Miért nem állok meg? Talán mert valamit el akarok érni az életben. Bár elég kis semmis dolog ez. Max. az emberek néznek majd hülyének. Vigasztalna majd a tudat, hogy én tudom, hogy miért tettem, de tudom? Van ennek értelme? Vagy egy újabb hülye ömlengés, ami csak úgy random az eszembe jutott? Futni akarok a naplementét nézve, amíg már nem látom a napot. Futni akarok utána, hogy örökké nézhessem. El akarok veszni benne. Nézni akarom a nyugtató narancsos színét, látni akarom a szemcsés köröket, amit a nap csillogása okoz. Biztos nagyszerű érzés. Utána mosolyogva akarom nézni, ahogy sikertelenül futottam, mert a nap lebukott.