Novella/Rövid Storyk

Tárgyalás

Mindketten ambiciózusok voltak. A férfi akarta, a nő nem. És a férfi semmivel sem tudta meggyőzni a fiatal nőt.
-Úgy beszél, mintha tárgyalnánk. - mondta a férfi. - Pedig ez nem olyan téma. - rázta a fejét, miközben hátra dőlt.
-Hát milyen? - kérdezte a nő. - Ebben a világban ez is csak üzlet. A felső tízezer legkifizetődőbb üzlete. - mondta a nő gúnyosan.
-Nem gondolja, hogy ezzel megsérti a családját? Szégyent hoz rájuk? - kötött bele férfi.
-Ohh, a Herceg úr nem olvas újságot? - vonta fel a szemöldökét a nő. - Én vagyok a családom, sőt a felső tízezer szégyene.
-És ezzel párhuzamosan a nép kedvence. - fonta össze az öltönybe bújtatott karjait a Herceg.
-Ezért akar engem? - vette a kezébe a teás csészéjét. - Kell a népszerűség a szavazatokhoz?
-A szülei politikai befolyásoltsága sem jön rosszul. - vonta meg a vállát. A nő nem értette, hogy a Herceg hogy lehet ennyire érzéketlen. Hitetlenkedve megrázta a fejét, és belekortyolt a teájába. - Nem értem, mi problémája van a kérésemmel M.Kriens. Ez csak egy papír.
-Önnek lehet. De én nem fogok valakinek az árnyékában élni. - vette komolyra  a hangnemet M.Kriens.
-Úgy gondolja, hogy így fog élni? - vonta fel a szemöldökét a Herceg.
-Szinte biztosra tudom. Az énféle lányokat mind feleségnek próbálják nevelni. Bekorlátozzák őket. Egy célod lehet az életben: Tökéletes úrinőnek lenni. Naphosszat vásárolgatni, teadélutánokra járkálni, gyermeket szülni, akit majd a dadára bízol, és alárendelni magad a férjednek.
-Úgy gondolja, önnek nem lenne ez az élet megfelelő? - Van pofája a képén ilyet mondani! - futott át M.Kriens eszén. Egy buta fruskának tartja őt. Ezért csak még szilárdabb lett az elhatározásában. - Hisz az előbb mondta, hogy önöket ilyesfajta nevelésben részesítik.
-Próbálják részesíteni. Nekem személy szerint sikerült kiszabadulnom ebből. - javította ki M.Kriens.
-Tehát úgy gondolja, hogy rossz a kormányzás? Ebbe királynőként beleszólhatna. - hitegette a Herceg. Még szép, hogy nem szólhatna bele.
-Úgy gondolom, hogy fél. - vetette be az aduászt M.Kriens. - Az ország a polgárháború szélén. És tudja miért? - tette le a csészéjét, és a széke karfáira a kezét kecsesen hátradőlt.
-Kérem, világosítson fel! - intette a kezével a Herceg.
-Mert a közember nem szólhat bele a kormányzásba. Csak szavazhat, de jelölni, nem jelölheti magát. Lenézik őket a gazdagok. Ezt az országot a pénz és a korrupció irányítja. A nép érdekét senki nem nézi a parlamentben, és ezt abból következtetem ki, hogy szenvedünk. És nem a kiöregedés miatt, mint azt ahogy próbálják elhitetni. A fiatalok azért vándorolnak ki, mert itt nem lehet megélni. Akik nem tudnak el emigrálni, éheznek. Kevesen jutnak a munkához, a külföldieket részesítik előnyben. A nők nem érnek semmit. A közegészség ügy, és az oktatás siralmas. Akinek nincs pénze, az megy a süllyesztőbe. Mit gondol, meddig fogjuk ezt hagyni? A kizsákmányolást? - döntötte oldalra a fejét a nő. A Herceg meglepődött. M.Kriens veszélyes. Ezt mindenki tudja. Jól látja a dolgokat, ezt most bizonyította is. De veszélyes volt ezzel megvádolni a Herceget.
-Szóval így gondolja. - hajtotta le a fejét. - Ezt igazán sajnálom Veronica. Bomlasztja az országot. - rázta a fejét.
-Mit tesz ellene Horatius? - kérdezte Veronica nyugodtan. Horatius furcsának találta Veronica nyugodtságát.
-Mit nem tehetnék? - kérdezte Horatius fenyegetően. - Az én területemen van? Úgy gondolja, hogy innen elengedtem volna magát egy valóper és egy jegygyűrű nélkül? Úgy gondolja, hogy nyerhet? Ellenem? Ugyan Veronica! Ezt még te sem gondoltad komolyan! - mondta, miközben a nő háta Mögé sétált, és rátette a nő vállaira a kezeit.
-Nem-e? Ugyan Horatius! Gyere nézzük meg! - állt fel a nő. - Az a gond a királyi dolgozószobákkal, hogy hangszigeteltek. Teljesen. Kívülről, belülről. Legalábbis a te esetedben gond. - ezzel kinyitotta az ajtót, ahol fegyveres katonák és közemberek szegeztek a Hercegre fegyvert. - Mert amíg én kellemetlenül elbeszélgettem veled, megtörtént a hatalom átvétel.
-A katonaság ezt nem fogja hagyni.  - tette zsebre a kezeit Horatius, utolsó mentsvárként.
-A katonaság jelen van. - mondta az egyik fegyveres, aki a tábornok volt.

Még aznap kihirdették az új miniszterelnök nevét: Az egykori Veronica Krienst, férje nevén Veronica Verhenberget.