𝐏𝐨𝐤𝐞𝐦𝐛𝐞𝐫 𝐇𝐮𝐠𝐚 (Javítás Alatt)

Én, mint jótevő? |1|

-Ez menő lett!-ugrott le mellém a sikátorba Pókember.

-Ja! Szerintem is.-léptem hátra a sikátor falától.

A festékes flakont, pedig a mögöttem álló konténerbe dobtam. És gyönyörködve néztem a feliratra miszerint: "Ha meghalok, kérlek ne sírj miatta...", bár úgy se sírnál (Író~ez elég béna lett!😂). Mögötte, pedig két nagy fekete angyal szárny állt. Az idézet alatt A Fekete Angyal aláírásom díszelgett.

-Hé! Mit csinálsz?-rohant ki a gyárból, aminek falára alkottam, egy pocakos 40 körüli.

-Nyugodj meg, ott van Pókember.-lépett elő egy vékonyabb.

Mélyet sóhajtottam, megforgadtam a szememet majd neki álltam rohanni. Felugrottam az egyik kukára, onnan meg egy ház tetejére (mázlimra nem egy magas házról van szó). A tetőn megálltam és az egyik konténert Peternek vágtam, aki látta azt hitte, hogy agyon ütöttem és, mint a túlélő életre kel, de csak nagyon sok gyakorlással ejtettem el a nagy kukát.

-Uhh! De kemény!-mondta a pocakos.

A nagy csattanásra többen oda gyűltek, és nagy csodálattal nézték mindkettőnket. Nekem is szerencsémre, mint Peternek van egy maszkom, ami igazából, csak egy fekete sál a szememig felhúzva,de eddig még senki nem ismert fel, és a fő, hogy még May sem (Peter titkát már tudja😉😂).

-Túl értékelitek!-ordítottam le a közönségnek, és bátyámra mutattam.

Majd amikor megláttam, hogy jön fel elkezdtem rohanni.Egyik házról ugrottam a másikra. Éppen 2.5 métert próbáltam átugrani, mikor is érztem, hogy zuhanok.

-Ááááhh!-ordítottam torkom szakadtából.

Lasított felvétlbe láttam az egészet, hogy esek, és már csak 3 méter a  földet érésig, behunytam a szemem, hogy ne is lássak semmit. Hirtelen viszont egy erős izmos kar, font át és felrántott. Lerakott egy magas házra, ahova biztos senki nem lát fel.

-Köszönöm!-motyogtam még mindig őt szorítva a sokk hatása alatt.

-A húgom vagy.-húzta le maszkját-És May megölt volna!-nevetett, mire én is elkuncogtam magam.

Peter furcsán nézett a hátam mögött valamire, mire én is gyorsan megpördültem. Tényleg nem valami szokványos dolog volt mögöttem, mert Vasember páncélja integetett nekünk. Lehet, hogy a gazdája is benne volt, de erősen kétlem, mert ilyenkor így Petert már sokszor megszívatta.

-Gyertek haza!-parancsolt ránk.

-Mert, ha nem mi lesz?-pofáztam vissza.

-Rúgdalózós.-mutatott rám.

-Hogy meri így hívni?-akadtam ki.

-Na ide figyelj, ha nem jössz önszántadból, akkor a páncél fog haza hozni!-kezdte egyre idegesebben.

-Viszem, Mr. Stark!-kapott fel Peter.

-Mit csinálsz? Megőrültél?-ordítottam fülébe, mert az erős szél áramlatok miatt még a saját hangomat sem hallottam.

-Ne üvöltözz! És tudod milyen rossz azzal a páncéllal utazni, nem is a kénylemetlenség a rossz, hanem, hogy milyen megalázó.-kiabált ő is (és még, hogy én ne ordítsak🙄).

Innentől kezdve az út némán telt, bár csak 3 perc volt. Hát nem mondanám, hogy nem bámúlták meg ezt a közlekedési módot, de nem most használtuk először, tehát mar megszokott az a sok szempár amik ilyenkor rank tapadnak.
Peter ledobott az ablak párkanyra én meg belöktem azt (soha nem szoktuk becsukni, mert mindig itt járunk ki-be).

-Öltözz gyorsan! Mr. Stark nem szereiti, ha késel.-mondta miközben lehúzta maszkját, és kilépett szobánkból.

Azon gondolkodva, hogy vajon kit érdekel az-az 50 éves, levettem fekete felsőmet, ami alatt lila póló feszült. Lerúgtam lábamról fekete VANS-omat, és én is kiléptem szobámból.
Mikor kiértem megláttam Starkot Mayyel beszélgetve, és Petert a Póki ruhájában, érdeklődve nézte őket.

-Hello Lau!-fordult hozzám nagynéném-Köszöntél?

-Napot!-mondtam bunkón Vasembernek, mire Petertől és Maytől is kaptam egy szúrós pillantást.

-Ne haragudjon, de beszélhetnék velük 6 szem közt?-kérdezte illedelmesen Stark, mellesleg ez a forma messze áll tőle.

-Persze!-mosolygott May.

-Gyerünk, gyerünk!-terelgetett minket szobánk felé, mint egy apa-Na most akkor!-sóhajtott fel miután becsukta maga utan az ajtót-Szükségünk van rátok!-ült le az íróasztalhoz.

-Ho-hogy mi?-kérdezte Peter, mint aki nem jól hallott.

-Ezelőtt kifejtetted nekem, hogy mennyire szét akarod rúgni a rossz fiúk seggét,hát most itt az idő!-mahyarázta komolyan Stark. Ezekre a szavakra csak felkuncogtam.

-Öhh... Öhhmm!-jött zavarba bátyám.-És ő is?-bökött felém.

-Igen.-nézett rám Vasember-Lauren Parker egy nagyon erős lány, akinek nagy hasznát vennénk jelenleg a Kapitánnyal szemben.

Ui.: Hogy tetszett? Kérlek írd le a véleményed kommentbe, és nézdd meg a kedvenc Youtube-os Bosszúállókról szóló számot: