Ez a történet egy szuperhős lányról szól, aki Pókember huga, Lauren Parker. Ő is ember feletti képességekkel rendelkezik, de nem olyanokkal, mint bátyja.
Egy nap Vasembernek (kinek másnak) támad egy olyan elhatározása, hogy ő is álljon be a a Bosszú...
Kisétáltunk a ház elé, és ott vártuk, hogy megjöjjön Nat' a géppel. 5 percen keresztül néma csendben álltunk. Vagyishát nem teljesen néma, mert én halkan sírtam. Nagyon ciki volt. Szégyelltem is magam. Végül megérkezett Fekete Özvegy. Szavak nélkül, a hátam mögött beszélgettek, aztán Nat' felkísért a gépre. Újabb csöndes 10 percnek néztünk elé, de megérkeztünk! Gyorsan, könnyeimmel küszködve kifutottam és be az épületbe. Régen jártam itt. A lépcsőn mentem fel. Amikor itt voltam erre még sosem mentem. A lépteim vízhangot vertek a kihalt helyen. Felértem a 3.-ra. A konyhában senki sem volt. Örültem neki, mert így senki sem hallja, ha elkezdek bőgni. Egyből a régi szobámba mentem. Szerettem ezt a helyet, de most még se szívesen mentem be. Tekintetem rögtön Wanda ágyára terelődött.
-Ezt el kell innen tüntetni!- suttogtam.
Felemeltem az erőmmel és elindultam vele ki. Megláttam az első ajtót. Leraktam elé az ágyat, és beléptem. Peter szobája volt az.
,,-Ez egy óriási hiba!"
Kiabálta belül egy hang, de már megláttam a szekrényét, ami tele volt képekkel. Lassan elindultam felé. Felemeltem az első képet, amin Peter és Ned voltak a halálcsillag társaságában. A 2.-on a bátyám és én. 6 éves voltam, a homokozóban ültünk. A következőn Wan', Pí', Póki és én voltunk. Erre már nem is emlékeztem, azután csináltuk, hogy Pietroval először csókolóztunk. Halk zokogás tört fel belőlem, de tovább néztem. Volt, amin csak Pietro és én voltunk, azt zsebre vágtam. Wandáról és Peterről is volt. Sőt még, ahogy Pietro és a bátyám x-boxoztak is készült. A legutolsón May, Peter és én voltunk. Azt is eltettem, meg még azt is, amin 4-en vagyunk az ikrekkel. A nagy sós könnyek csak futottak és futottak a szememből, de már semmilyen hangot nem adtam ki. Gyorsan beraktam ebbe a szobába az ágyat és elindultam ki a konyhába. Most viszont sokan, sőt mindenki ott volt!
-Most, hogy mindenki itt van...- nézett rám Steve, mire Bucky alig láthatóan oldalba bökte (nem volt bunkó)- ...kezdjünk bele! Nagy, és sok veszteség ért minket, de mi vagyunk a Bosszúállók és mi mindent túlélünk! Együtt.- mondta lelkesítő beszédét- Tony még nem jött vissza, de még sok esély van rá! Hiszen az űrben van.
-De még mindig mi vagyunk a Bosszúállók, és együtt tényleg mindent átvészelünk!- bíztatott Nat' is.
Ennyi volt a beszédük, de kicsit tényleg összeszedettebbnek éreztem magam.
~3 nappal később~
Időközben Pepper is beköltözött, és lett telefonom, sőt még Buckynak is. És mi kint a sötétben ültünk a fűben, és azt magyaráztam neki, hogy mi, mire jó.
-Ez az Instagram, amit neked is muszáj letöltened, hogy megtudjalak jelölni a képeimen!- mutattam a kis szivárványos kamerára.
Valahol a távolban halk dübörgés hallatszódott.
-Rendben.-felelt csak ennyit és megnyomta a letöltés gombot.
Egyre hangosabban hatott a sötét csendben, de még mindig nem törődtünk vele.
-És ez mi?-mutatott a Youtube-ra.
-Azon videókat tudsz nézni. Bármit! Meg zenét is tudsz hallgatni!
Ekkor elkezdett kicsit rázkódni a föld. Ijedten néztünk az erdő, majd a ház felé.
-Azt nézd!- mutatott Buck az égre.
Egy apró fény pont volt, ami elkezdett egyre nagyobb lenni. És nagyobb, és nagyobb. Felugrottunk és elindultunk az épület felé. Mire odaértünk már a többiek is kint voltak. És kibontakozott a nagyfényből egy űrhajó, és egy nő. És a nőből jött a fény!! Feltárult a gép ajtaja, és kilépett belőle Mr. Stark. Soványan, karikákkal a szeme alatt. Alig bírt járni. Pepper egyből odafutott hozzá.
-Peter!-suttogtam, és vártam...de nem jött.
Én is elindultam a nagy űrhajó felé, reménnyel telve. Reménnyel ami már rég elveszett, és jó érzés volt újra érezni. Elfutottam Vasemberék mellett. Majdnem fellöktem őket. Ahogy beléptem csak a cipőm halk koppanását lehetett hallani. És kiszakadt belőlem:
-Peter!- hangom meggyötört és fáradt volt.
Semmi válasz, csak halk neszek a gép egyik feléből. Elindultam arra. Lassan lépkedtem, és felbukkant egy kék űrlény.
-Mit tettél a bátyámmal?- ugrottam neki és bevertem a képét.
Megjegyzés: Köszönöm, hogy elolvastad, visszajelzést szívesen fogadok! Remélem tetszett! Sajnálom, hogy csak most raktam ki a részt szerda helyett. De lehet kettő rész lesz ma. Vagy holnap!!! Mellesleg, már nem akarok alkudozni! Tehát. Heti 2 részre számíthattok, de mindig változó időpontban.
És nagyon szépen köszönöm a 3k megtekintést! Imádok mindenkit, aki olvassaaaaa!❤️ :-)
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Sőt már a 3k-t is túl léptük! Nagyon köszönöm!!!❤️❤️
