𝐏𝐨𝐤𝐞𝐦𝐛𝐞𝐫 𝐇𝐮𝐠𝐚 (Javítás Alatt)

Pánik betegség |22|

A csapba kapaszkodva láttam, hogy valaki jön a nappaliból.

-Nézz rá, Tony! Te is ugyan ilyen voltál!- hallottam meg Pepper hangját, és belépett Mr. Starkkal.

-Lauren. Hogy érzed magad?- kérdezte kedvesen Vasember.

-Köszönöm, de nem kell segítség! Tegnap negyed óra alatt abbamaradt!- válaszoltam remegve, és visszaültem a pulthoz.

-Negyed óráig!?- kérdezte hitetlenkedve- És, hogy bírtad?

-Nehezen!- nyögtem.

-Kérlek, had segítsek! Sokan esedeznének azért, hogy Vasember segítsen rajtuk!- nézett rám nagyképűen mosolyogva.

-Rendben!-kuncogtam fáradtan.

-Először mélyen lélegezz! Ki-be. Ki-be.- sóhajtozott velem- Most, pedig gondolj nyugtató dolgokra. Mint, például egy virágos kert, gyertyák... Nem tudom mi nyugtatja meg a nőket.- fordult Pepperhez.

Én viszont tudtam. Engem a ceruzák, ecsetek és egyéb írószerek, valamint igen, a virágok nyugtattak meg nagyon. Mélyeket lélegeztem, és tényleg lenyugodtam. Elmúlt a szorongás érzetem is. Ekkor azonban Nat' robbant be az ajtón, kezében egy lázmérővel, amit rögtön nekem adott. Halk csippanással bekapcsoltam és becsúsztattam a ruhám alá. Fejemet kezeimmel támasztottam. Mindenki aggódva, és érdeklődve nézte mi lesz az eredmény. Olyan "értelmes" arcokat vágtak, hogy el kellett folytanom egy mosolyt.
Fél perc türelmetlen csend. Senki nem szólt semmit, csak feszülten figyelt. Majd hirtelen egy csippanás. Lassan előhúztam, és amikor megláttam, azt hittem dobok egy hátra szaltót (nem jó értelemben). 38:8.

-Jól vagyok! Csak egy kis hőemelkedés!-nyomtam meg a kis gombot, hogy eltűnjön az eredmény.

És gyorsan ki slisszoltam a helységből egyenesen a szobámba, de most el is értem odáig. Befordultam az ajtómon, és bezártam magam után. Mélyeket lélegeztem, ahogy Mr. Stark tanácsolta. Bejött. A fürdőmbe rohantam, gyorsan ledobáltam a ruháimat, és megnyitottam a zuhanyt –fürdeni most nem akartam–. Langyos. Azt azért tudom, hogy egy lázas beteg nem fürödhet meleg vízben, bármilyen csábítóan is hangzik. 3 percen keresztül be is tudtam tartani. És hirtelen át váltottam forróra. Mentségemre szóljon, hogy nagyon fáztam! Egy jóleső sóhaj hagyta el a szám, ahogy a víz égetni kezdte a bőröm. Negyed órán keresztül ott álltam. Nagy nehezen rávettem magam, hogy kikászálódjak. Szorosan magamra csavartam a törölközőmet, és dideregve, fog vacogva lassan beléptem a szobámba.

-Uhuhhuuu!-kiáltottam, ahogy bőrömet megcsapta a hideg levegő a fürdőszoba meleg és párás levegője után.

Lassan, előre megfontolt mozdulatokkal bújtam bele pizsimbe. És annál gyorsabban, ügyetlenebbül vetettem magam az ágyamba. A takarómat nyakig magamra húztam, és görcsösen kapaszkodtam bele. 5 perc fájdalmas forgolódás után végre sikerült elaludnom.

~Pár órával később~

-Lau! Lau! Lau! Lauren! Lauren!- kiabálták valakik tompán.

Szemhéjaim ólom súlyúak voltak, de sikerült őket szétfeszítenem. A sötét szobában feküdtem még mindig. És felettem May és Peter álltak. Ők szólongattak. Annyira beteg voltam, hogy nem tudtam felfogni. Arcomra egy halvány mosoly kúszott, és újra lehunytam a szemem. Ekkor azonban valaki lerántotta rólam a takarót.

-Aauhh!-mondtam hisztisen, és fájdalmasan, mert a hideg levegő borzasztó volt.

Csukott szemmel próbáltam visszaszerezni, de nem jött össze. A végén már hisztisen csapkodtam a lábam –soha ne piszkálj egy beteget!–. Valaki megszánt és visszatakart. Hideg keze volt, ahogy hozzám ért megborzongtam. És csak ekkor nyitottam ki a szememet. Ijedten hőköltem hátra. Ugyanis nem May, hanem Nat' volt az. Arca alig volt 20 cm-re az enyémtől, és hunyorogva vizslatott. Mellette, pedig Buck állt, és ő is engem nézett.

-Ki vette le rólam a takarót?-húztam össze szemöldököm, és durcás tekintetem kettejük közt járt.

-Én voltam, hogy végre felébredj!- mondta Nat', és kezét –ami kicsit sem volt hideg, ebből rájöttem, hogy Bucky takart be– a homlokomra rakta- Te lázas vagy, szinte égetsz!- kiáltotta hirtelen, és kezét levette rólam.

Megjegyzés: Köszönöm, hogy elolvastad, visszajelzést szívesen fogadok. Bocsánat a helyesírási hibákért 😖. Remélem tetszett!

Sokat olvastam erről a ,,pánik betegségről", hogy ez a rész létre jöhessen –így se lett tökéletes!–. És borzasztó, nagyon durva! Innen is elismerésem, és sok sikert kívánok azoknak, akik ebben szenvednek! És, ha kell valaki akivel kibeszélheted ezt, én szívesen meghallgatlak!❤️ Sok sikert!🥺

2020.04.10.
629 words.