𝐏𝐨𝐤𝐞𝐦𝐛𝐞𝐫 𝐇𝐮𝐠𝐚 (Javítás Alatt)

Ez a te munkaruhád |7|

-Kisasszonyok, kérem keljenek fel. Már elmúlt reggel 6 óra.-szólalt meg az a női hang.

-P... P... Mit tudjam én, hogy hívnak.-akadtam ki már az első percben-Tulajdonképpen mikor is megyünk oda, ahova megyünk?

-10 órakor, Ms Parker.

-Akkor, kérlek most maradj csöndbe, és hagyj aludni!-puffogtam és fejem párnámba nyomtam.

-Mr. Stark szeretne magával beszélni.

-Staaaark...-motyogtam fenyegetően, de azért kikeltem az ágyamból, és pár gönccel elvonultam a fürdőszobába.

Mikor kijöttem felöltözve Wanda még mindig az ágyában feküdt.

-Te amúgy mikor indulsz?-ültem le ágyára, amíg felhúztam bakkancsomat.

-Nem t'om, de biztos később, mint te. Pietro 2 perc alatt ott van, én meg majd ülök a hátán, bár repülni is tudok...-mondta arcát párnájába pihentetve.

-Mázlista...-dörmögtem-Mellesleg ez a "kis hölgy", aki felébresztett, milyen felszólításra hallgat?-nyomtam meg pár szót, és a levegőbe beszéltem abban reménykedve, hogy hallja mit dumálok.

-Péntek.

-Tudtam én, hogy valami ,,P". Na mindegy akkor jó alvást.-paskoltam meg takaróját.

-Neked meg jó...nem tudom mit.-és mielőtt kiléptem az ajtón, még szélesen rám mosolygott majd visszadőlt.

Elindultam a lift felé. Hirtelen Higanyszál rohant el mellettem, és ő is beállt a lift elé.

-Hova, hova?-kérdezte a falnak támaszkodva, lábait keresztbe rakva.

-Starkhoz!-forgattam meg szemeimet.

És beléptem a liftbe, amely cselekedetemet ő is követte.

-Te melyik szintre mész?-nézegette az emeleteket jelző gombokat, majd ujját lassan a kettesre vezette, és lenyomta.

-Ohh, é...én is pont a kettesre megyek.-jöttem teljesen zavarba, mikor szemeibe néztem.

Nem tudtunk mit mondani, csak álltunk ott, és néztük egymás szemét.

-Lau'! Éppen téged kereslek!-nyílt a lift ajtó, és Peter állt ott.

Gyorsan levezettem szemem a fiúéról, és bátyámra néztem.

-Hát akkor majd később találkozunk.-hátrált a liftből ki Pietro-Lauren...-mosolygott rám-Peter.-biccentett bátyámnak.

És az ezüst csík már el is tűnt szemem elől.

-Hol van Stark?-fordultam Peterhez-Minek kellett hajnalban kelnem?-ráncoltam szemöldököm, és követtem Pókit a folyósó vége felé.

-Szerintem nagyon fogsz örülni.-sétáltunk be egy terembe, ami tele volt kütyükkel.

-Stark?-szóltam bele bizonytalanul a gép rengetegbe.

-Törpe.-becenevem hallatán szemöldököm az egekbe röppent-Mi tartott ennyi ideig? Péntek már fél órája szólt neked.

-Bocsánat, csak hajnalban le vagyok lassúlva.-szűrtem fogaim között a szavakat, és az asztalhoz sétáltam Stark mellé, ahol egy női ruha hevert-Ez mi?-néztem érdeklődve.

-Örülök, hogy megkérdezted...-mondta sejtelmesen, de száját egy nagyképű mosoly díszítette-Ez a tiéd. A te munkaruhád. -csak ekkor néztem meg közelebbről.

Minden egyes ruha darabra két fekete angyal szárny volt hímezve.

-Maga most csak viccel, ugye?-néztem rá elképedve.