-Nem!... Jól vagyok!-vágtam rá.
-Nem!... Te nem vagy jól!
-De!
-Hozok lázcsillapítót.-sóhajtott fáradtan, és elhagyta a helységet.
Ránk, pedig tömény kínos csend telepedett.
-Öhmm...
-Azt mondtad jól vagy!-tört fel Buckyból sértetten, és leült az ágyam szélére.
-Ahamm... Mert jól is vagyok!-vágtam be én is a durcát.
-Jaa... Én meg nő vagyok, mi!?-nevetett fel hitetlenül.
-Haha!-forgattam a szemem.
~Negyed órával később~
Bevettem a gyógyszert, és végre elhagyták a szobám. Én, pedig tovább alhattam.
~Reggel~
-Ahh.-nyögtem fájdalmasan.
Ha tudnám, mit nyeltem be...! Lassan felkeltem és magam köré csavartam egy plédet. De ekkor... Tüsszentettem egyet.
-Na szuper... Megfáztam!-sóhajtottam szomorúan.
És kibattyogtam a konyhába. Érdekes mód senki nem volt ott. A falon lévő órára néztem. Hajnali 5. Ohh... De ilyenkor Steve már fent van, nem?... Na mindegy. Gyorsan csináltam egy kávét, majd visszamentem vele a szobámba. Elővettem a laptopomat a bőröndömből, és elindítottam a Jóbarátok 6. évadát. És a kávémat szürcsölgetve elkezdtem nézni.
~3 órával később~
Nyílt az ajtóm és Bucky nézett be rajta, ahogy meglátott egy kicsit meglepődött, majd halványan elmosolyodott.
-Te ébren vagy?
-Aha... Már 5 óta.-rántottam meg a vállam.
-Mit nézel?
-Mi van, Barnes? Unatkozol?-néztem rá nevetve.
-Neem!-nevetett ő is, és kezét védekezően maga elé tartotta.
-Jóbarátok. Hallottál már róla? Nekem a kedvencem... Persze a Stranger Things mellett.-váltottam csevegő hangra.
-Nem, még nem hallottam róla.
-Felajánlanám, hogy nézd velem, de nem akarlak megfertőzni. Meg hát tudod, az idősekre még egy megfázás is veszélyes. 107 év az durva kor!- mosolyogtam rá kacéran.
-Haha! Tévedsz, nem fognak rajtam a betegségek! Na húzódj arrébb!-intett egyet.
-Oké! De ne engem hibáztass, ha holnap te is így kelsz fel!-húzódtam a falhoz.
-Nem foglak!-bújt ő is a takaró alá.
-Szerintem Chandler, és Rachel a legjobb!-indítottam el a felvételt.
~Mit tudom én hány órával később~
Ismét nyílt az ajtó és Bucky meg én egyszerre kaptuk oda a fejünket. Steve állt ott.
-Hát ti itt vagytok? Már mindenhol kerestünk titeket!
-Steve... Ismered a Jóbarátokat?- kérdezte a Katona csillogó szemekkel.
-Nem, még nem! De mostmár gyertek!- sürgetett.
-Mi van? Hova kell ennyire sietni!?- ráztam a fejem értetlenül.
-Tony... Tony akar valamit mondani.- váltott halkabbra és kicsit szomorúra.
Gyorsan leállítottuk a filmet, és kisiettünk a nappaliba -persze most is rajtam volt a pléd-. Már mindenki ott volt.
-Két dolgot kell közölnöm.-mondta Vasember-Első elköltözünk Pepperrel. Már régóta terveztük, és most végre kész a ház.-jelentette be ünnepélyesen-A második...-egy kicsit elhallgatott, és beharapta alsó ajkát- A-azt hiszem, hogy újra használták a köveket.-nézte a földet.
Mindenki lefagyott.
-Csak viccelsz!-szólalt meg először Nat'.
-Nem.-vetített ki egy képernyőt.
Olyan sokkban voltam, hogy nem tudtam értelmezni a képet, de én akkor is hittem neki.
Megjegyzés: Köszönöm, hogy elolvastad, visszajelzést szívesen fogadok. Bocsánat a helyesírási hibákért 😖. Remélem tetszett!
Hát, sajnos ihlet hiány volt!😂2020.04.27.
474 words.

YOU ARE READING
𝐏𝐨𝐤𝐞𝐦𝐛𝐞𝐫 𝐇𝐮𝐠𝐚 (Javítás Alatt)
FanfictionEz a történet egy szuperhős lányról szól, aki Pókember huga, Lauren Parker. Ő is ember feletti képességekkel rendelkezik, de nem olyanokkal, mint bátyja. Egy nap Vasembernek (kinek másnak) támad egy olyan elhatározása, hogy ő is álljon be a a Bosszú...