𝐏𝐨𝐤𝐞𝐦𝐛𝐞𝐫 𝐇𝐮𝐠𝐚 (Javítás Alatt)

Reményvesztetten |21|

-Nem csináltam vele semmit!- kiáltotta a kék, és megütött úgy, hogy elkezdett folyni az orrom vére.

Így birkóztunk. Hol én voltam felül hol ő. Akár meddig csináltuk volna, de jött Natasha, és Barnes, hogy szétszedjenek minket. Az én kezemet Nat' fogta hátra. Azt a kéket meg Bucky próbálta nyugtatni.

-Jó! Abbahagyom!- rántottam ki kezeimet a Fekete Özvegyéből, és a bejárat felé mentem- Mr. Stark!- köszöntöttem ezzel abbahagyták Steve-vel a veszekedést- Peter? Peter hol van?

-I-igen. Akartam beszélni veled erről. -sütötte le szemeit- A Kölyök... Hősi halált halt.- suttogta.

-Rendben, köszönöm.- vettem mély levegőt, és elindultam vissza az épület felé.

Az a kis remény is kiszállt belőlem! Mellkasomra, mintha ráült volna valaki. Alig kaptam levegőt, csak mélyeket sóhajtozva jutottam hozzá némi oxigénhez. Szédültem, és helyenként sötét foltokat láttam. Az egyik lépésemnél összegabalyodtak a lábaim és elhasaltam.  Nagyon ciki volt. Minden erőmet megfeszítve tornáztam fel magam. És próbáltam észnél lenni legalább addig amíg becsukom magam után az ajtót. Az erőmmel kinyitottam és hagytam, had csapódjon be utánam. Amint eltűntem a többiek szeme elől neki estem a falnak. És csak annak támaszkodva jutottam el a lifthez. Folyamatosan nyomogattam a gombot amíg fel nem tárult. Szószerint beestem. A korlátba kapaszkodva nyomtam meg a gombot. Majd visszahuppantam a földre. Megállás nélkül ömlöttek a könnyeim. Remegtem, pedig meleg volt. Még mindig ült valaki a mellkasomon, aki azt akarta, hogy megfulladjak. Újra feltárult a lift ajtaja és kúszva elindultam a konyha felé. Imbolyogva felálltam és úgy mentem tovább, mindig a falnak támaszkodva. Kezem az arcomhoz kaptam, ahol a könnyek mellett izzadság is csorgott. Bekanyarodtam a konyhába, és egyből a fal mellett álló radiátorhoz simultam. Majdnem megfagytam. Mindenem teljesen elzsibbadt, de még mindig hangosan zokogtam. Olyan volt, mintha megőrültem volna. 3 percen keresztül ott kuporogtam, miközben a félelem belülről teljesen felemésztett, és marcangolt. Lépteket, és hangokat hallottam. Gyorsan felálltam, minek következményeként majdnem lefejeltem a pult sarkát. Szememet lesütve próbáltam elmenni a nagy társaság mellett.

-Te nem jössz? Rendelünk pizzát!- mondta nekem Bucky, és próbált az arcomra nézni, de mindig elhajtottam előle a fejem.

Csak nemlegesen megráztam a fejem, mert még mindig sírtam.

-Jól vagy?-kérdezte aggódva.

Most igenlően ráztam a fejem, amitől még jobban megszédültem.

-Rendben! De, ha baj van szólj!- ment ő is a többiek után.

Még mindig forgott velem a világ a heves fejrázásoktól meg, mert rosszul voltam. És én hülye így mentem tovább a szobám felé. A második lépés után újra elestem. És nagyot koppanva vertem be a fejem, a testem többi része, pedig hangosat csattant a becsapódástól. A faltövébe kúsztam és felültem. Fogaim zajosan kocogva -a reszketéstől- értek egymáshoz. Egyik kezemmel a fejemet dörzsöltem, a másikkal, pedig támasztottam magam. Ekkor vettem észre, hogy Nat' kijött a lármára. Könnyektől csillogó szemekkel néztem fel rá.

-Fázok!- suttogtam.

-Neked annál nagyobb bajod is van!- mondta rémülten és felsegített a földről- Gyere!- karolt át, és elindultunk vissza a nappali és/vagy konyha felé.

-Ne, oda ne! Vagy akkor nézz be hányan vannak ott.- könyörögtem neki.

Benézett, hogy bentről engem nem lehetett látni csak őt, majd visszafordult hozzám.

-Csak Pepper, a többi a TV-t nézi.

Óvatosan lépdeltünk tovább. Leültetett a pult egyik székére, és elment becsukni a konyhát és nappalit elválasztó ajtót.

-Mindjárt jövök!- nézett rám és sietősen elfutott.

Pepper csak ekkor vett észre. Szemeit tágra nyitotta, kezét, pedig szája elé kapta, majd elfutott a nappaliba.
,,Szuper! Már embereket is kergetek csak a kinézetemmel!"
Hirtelen szörnyű hányinger tört rám, és egyből a csaphoz futottam mindent kiadva magamból.

Megjegyzés: Köszönöm, hogy elolvastad, visszajelzést szívesen fogadok. Bocsánat a helyesírási hibákért 😖. Remélem tetszett!
Sajnálom, hogy csak most raktam ki és nem tegnap!
Valamint gondolkoztam, és arra jutottam, hogy akkor rakok ki részt, ha a legutóbbit 50/50+-an látták! Remélem jó lesz így is!
Na puszi!

2020.04.04.
616 words.