𝐏𝐨𝐤𝐞𝐦𝐛𝐞𝐫 𝐇𝐮𝐠𝐚 (Javítás Alatt)

Queens |27|

-Őrültség! Nagy őrültség, de..., de nem tudom kiverni a fejemből.-hadarta Lang.

-Egy mosómedvével e-mailezek.-néztem a földet szemöldök ráncolva-Neki, pedig egy beszélő fa volt a legjobb barátja... Mostmár semmin nem lepődök meg.

-Van valaki, akivel lehet erről beszélni?

-Ami azt illeti...-néztem várakozva Steve-re.

-Van.-biccentett a Kapitány.

Mindent ott hagyva futottunk a kocsihoz, amivel eljutunk Mr. Starkhoz.

[...]

-Lau!-kiáltotta Morgan apja karján ülve, mikor meglátott.

-Szia Pindúrka.-sétáltam hozzá mosolyogva.

-Lauren.-biccentett mosolyogva Vasember.

-Mr. Stark.-vettem át a kislányt a kezéből.

A milliárdos mindenkit megkínált egy itallal és elhelyezkedtünk a tornácon. Én leültem a lépcsőre ölemben Morgannel és elkezdtem vele megnézegetni a kütyüket, amiket ő és az édesapja építettek. Közben fél füllel a többiekre koncentráltam, bár Mr. Stark olyan fizikai szavakkal dobálózott, amiket én nem teljesen értettem, de a lényege az volt, hogy ez hülye és képtelen ötlet.
Mikor úgy hallottam, hogy kezd elfajulni a helyzet Morgant kézen ragadva sétáltam be vele Pepperhez és biztosítottam a kislányt, hogy meg fogom nézni a kütyüket valamikor, majd visszasétáltam a Bosszúállókhoz.

-Tony! Itt az idő, hogy mindent helyre hozzunk!-nézett rá elszántan Scott-Mindent!

-Nem... Nem tehetem!-rázta a fejét Vasember.

-Mr. Stark, kérem!-néztem rá reménykedve.

-Sajnálom!-hajtotta le a fejét.

-Tony. Kapnánk egy második esélyt.-szólt Steve.

-Anya mondta, hogy jöjjek ki és mentselek meg!-futott ki ekkor Morgan.

-Sikerült!-kapta az ölébe kislányát-Kapitány, nekem ő a második esélyem...-biccentett lánya felé-Mellesleg, Lau...-fordult felém-4 főre van megterítve...

-Nem, köszönöm.-löktem el magam a korláttól kiábrándulva-Maga mindent megtett!-néztem rá cinikusan, majd Buck mellé lépve elindultam a kocsi felé-Szia, Morgan!-erőltettem magamra egy keserűnek sikeredett mosolyt.

Egy kedvűen vágtam be magam a hátsó ülésre, majd próbáltam visszanyelni a feltörekvő könnyeimet.

-Most mi lesz?-kérdezte Lang beülve a kocsiba-Feladjuk?

-Nem!-vágta rá Steve-Nagyobban folytatjuk és, ahhoz egy nagy koponya kell.

-Nagyobb, mint Stark?-kérdezte Scott.

[...]

Mielőtt a többiek elmentek volna Bannerért engem kidobtak a városban. Bucky ragaszkodott hozzá, hogy velem tartson, de én elutasítottam. Egyedül akartam lenni. Csak, egyedül.
A vasút állomáson váltam el a tőlük. Kértem egy vonat jegyet Queensbe. Fejemre húzott kapucnival szálltam fel a vonatra.
Egész úton a kedvenc számainkat hallgattam mind Peterrel, mind MJ-vel és mind Pi-vel. Többször elgondolkoztam azon, hogy most kínozni akarom-e magam, mert a rengeteg sírás miatt már majdnem kifolytak a szemeim, válaszként mindig az igennél kötötten ki. Hiszen annyi hülye dolog volt, amit ott, akkor jobban vagy máshogyan csinálhattam volna, de nem csináltam... A legjobban az nyomasztott -ami minden nap szét akarta feszíteni a mellkasomat-, hogy nem búcsúztam el az egyetlen testvéremtől... Tőle, akinek -és persze Maynek- szinte az egész életemet köszönhetem. A rohadt lelkifurdalás egy-két éve még minden nap az őrületbe kergetett, ez az érzés keudett visszatérni. Biztos voltam benne, hogy Buckyék találnak megoldást és visszahozzák a többieket, de abban is, hogy akkor lesznek olyanok, akik vagy nem tudnak visszajönni vagy nem élik túl. És én ezen emberek közé akartam tartozni, jóvá tenni azt, amit elcsesztem.

Első helyként felkerestem a régi lakásunkat. 5 éve nem voltam ott.
A lépcsőn felsétalva olyan hangosan zokogtam, hogy minden tőlem zengett. A mi emeletünkön megtorpantam és a földre estem, nem mertem a két ajtóra nézni. Körülbelül 5 percig tartott, mire rávettem magam és feltekintettem a két ajtóra.

Ahogy megláttam még a lélegzetem is elakadt.

Megjegyzés: Köszönöm, hogy elolvastad, visszajelzést szívesen fogadok! Remélem tetszett! Bocsánat a helyesírási hibákért.
BORZASZTÓAN SAJNÁLOM EZT A ROHADT HOSSZÚ KIHAGYÁST! De most ezt a hetet ennek a könyvnek szentelem és megpróbálom behozni a lemaradásom.
Meg lett már a 12k megtekintés is! Köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm!

2020.10.26.
609 words.