﹋﹋﹋╰ *✧ ᴛᴀᴇʜʏᴜɴɢ ✧* ╯﹋﹋﹋
Ugyan bundás kabátomat magamra aggattam otthon, tél gyanánt mégis borzasztóan fáztam a kint süvítő fagyos szélben. Csontos kacsóimat fekete kesztyű takarta, kobakomon pedig egy sötét sapka díszelgett, melyet még anno' Jeongguk-tól kaptam.
Hosszas perceken át egy helyben toporogtam, s rendíthetetlenül hittem abban, hogy Jungoo kifordul a szomszéd utcából, majd egy mosollyal a képén felém ballag, aztán hosszú karjait körém fonva magához von.
Vigyorom viszont kezdett már-már szó szerint lefagyni az arcom, mikor fél órás várakozás után is Én voltam az egyetlen balga, aki a mínusz fokokban is kint álldogál és vár valakire, ki több, mint valószűleg meg sem érkezik már.
Néhány minutum erejéig fejemet forgatva reménykedtem még, majd lemondó sóhajt engedtem meg felszakadni kiszáradt torkomból. Tagadhatatlan, hogy mérhetetlenül csalódott voltam, emellett átverve éreztem magam.
Hogy hihettem azt, hogy bárkit érdekelni fogok? Miért gondoltam, hogy van olyan butyuta ember, aki képes csak s kizárólag miattam a borzasztó fagyban is kimozdulni?
Fájt, méghozzá észveszejtően, hogy Jungoo is eljátszotta a bizalmamat.
___________________
Hey~!
Gondolom világos, de azért elmondom: ez Tae álmának egy része, amit a továbbiakban folytatni kívánok.
LUV!♡
YOU ARE READING
ERROR - TaeKook
Fanfiction❝Mindig háttérbe szorítottam magam, s azáltal a félelem és a fájdalom szívszaggató csapdájába kerültem. Azonban, még ha később meg is bánom, most akkor is ragaszkodom ehhez a boldogsághoz.❞ Hibáztam, borzadályos, amit tettem, de mi várható el attól...
