Apropó, földön fekvő!
Mihelyst kipenderítem az alakot a lakásból, karomat Taehyung combja alá csúsztatom, míg másik kacsómmal magamhoz ölelem testét, s így emelem karjaimba, miközben mázsás súlyú pilláit nyitogatva felsandít rám.
ㅡ Jungkook? ㅡ hangjában megbújik egy kis meglepettség, amit rögtön észre is veszek.
ㅡ Megmondtam, hogy idejövök és nem hagylak magadra! ㅡ halvány mosolyra húzom ajkaimat, közben pedig óvatosan - mintha csak egy porcelánbabát tartanék méretes kacsóim között - elfektetem a kanapén a fiút. ㅡ Mi történt?
Tae szemlátomást kezd egyre jobban lenni, mivel felülve megpaskolja maga mellett az ülőalkalmatosságot, ezzel arra ösztökélve engem, hogy lehuppanjak mellé. Amint ez megtörténik, halk sóhaj szakad fel torkából, majd gyors mesélésbe kezd, miből kiderül, valóban az elzüllött szomszédja tévesztett ennyiszer ajtót, akinek viselkedését nem volt képes elviselni tovább a felesége, így mostani udvarlójához költözve elhagyta alkoholista férjét.
ㅡ Szörnyen aggódtam érted ㅡ bosszúsan orrnyergemet dörzsölöm. - Ki tudja, mit akart az a barom pontosan?
ㅡ Csak a feleségét, aki elhagyta. Láttad, milyen reménytelen alak ㅡ alsó ajkát szomorkásan lebiggyeszti. ㅡ Holnap felhívom az asszonyt, aki minden bizonnyal nem hagyja majd, hogy ez még egyszer megtörténjen, szóval ne aggódj emiatt!
ㅡ Hogy tudsz erről ilyen nyugodtan beszélni? ㅡ felvont szemöldökkel oldalra biccentem kobakom. ㅡ Az imént ütött le téged, Taehyung! A feleségét kereste, rendben; azt hitte, Te vagy annak a nőnek a szeretője, annyira ittas; rendben, de akkor sem tehet ilyet!
ㅡ Jungkook ㅡ apró kacsói közé emeli eddig ölemben pihenő mancsomat ㅡ, ne ezzel foglalkozzunk most ㅡ csillogó szemekkel a lehető legközelebb húzódik hozzám ㅡ, hanem egymással!
YOU ARE READING
ERROR - TaeKook
Fanfiction❝Mindig háttérbe szorítottam magam, s azáltal a félelem és a fájdalom szívszaggató csapdájába kerültem. Azonban, még ha később meg is bánom, most akkor is ragaszkodom ehhez a boldogsághoz.❞ Hibáztam, borzadályos, amit tettem, de mi várható el attól...
