Hosszas másodpercek erejéig némán a fiú ajtaja előtt toporogtam, miközben az általa játszott mélabús melódiát hallgatva próbáltam arra ösztökélni magam, hogy benyissak végre, amit pár kopogtatás után végül meg is tettem. Mikor arcára pillantottam, már nyomokban sem fedeztem fel a néhány órával azelőtti kemény vonásokat; szája szegletében halovány mosoly ült meg, melynek köszönhetően kissé bizakodva álltam hozzá az elkövetkezendő beszélgetéshez.
- Mi járatban? - felvont szemöldökkel két lábra állt, majd megfontolt léptekkel közeledni kezdett felém. - Csak nem beláttad, hogy igazam van? - reményteljes pillantásokat vetett komoly ábrázatom felé.
- Nem - kobakomat megingatva feleltem, mire arca ismételten elkomorodott -, de megértem az aggodalmaidat - helyeslő bólintással erősítettem meg szavaim igazát -, ezért kérlek, érts meg Te is! - alsó ajkamat fogaim közé csippentve fürkésztem orcáit.
Kételyei teljes mértékben jogosak voltak. Cseppet sem bízott Jungoo-ban, csak annyit tudott róla, amennyit Én, ami valljuk be, édes kevés volt nekem is, nemhogy az engem védelmező, kedves lakótársamnak, aki a szárnyai alá vett anno'. Mindezek ellenére megmagyarázhatatlan érzéseket keltett bennem a fiúval való csevegésem. Mintha már ezer éve ismertem volna, holott tényleges kilétéről dunsztom sem volt. Stílusa kísértetiesen emlékeztetett valakire, akit egyetlen szívszaggató év alatt sem tudtam kiverni a fejemből, de megvallom, túlzottan nem is akartam, s talán ennek köszönhetően ragaszkodtam oly' annyira a Jungoo-val történő beszélgetésemhez, hogy még összeveszni is képes voltam miatta az egyetlen barátommal.
- Rendben - hangos sóhaj szakadt fel torkából, miközben kacsójával arcomba lógó tincseimet kezdte el igazgatni -, beszélj vele, ha annyira szeretnél, de ne ossz meg vele túl személyes információkat! Sosem tudhatod, ki pötyögi be az üzenetet a telefon másik oldalán, Tae. Biztosan nyomós oka van arra, hogy eltitkolja, ki is valójában! Ne keveredj bajba! - jéghideg kezével végigsimított arcomon, majd a szobám felé kezdett el terelgetni.
Örültem annak, hogy visszakaptam a legjobb barátomat, s igyekeztem nem szavai miatt aggodalmaskodni, hanem kiélvezni az ölelése nyújtotta nyugodtságot, minek hála perceken belül álomba is tudtam merülni.
Másnap reggel nehézkesen vettem rá magam arra, hogy kikászálódjak az ágyam nyújtotta kényelemből, de sajnos nem volt egyéb választási lehetőségem, el kellett készülődnöm időben, nehogy lekéssem a buszt. Szerencsémre még éppen időben oda is értem a megállóhoz, így pár másodpercnél többet várnom sem kellett, egyetlen minutumon belül pedig már az egyik ülésen gubbasztva kapcsoltam be a mobilnetemet, s néztem meg Jungoo-tól érkezett üzenetemet.
_c.ook_aine
Válaszolj már Te idióta!
traeh_tae_dekorb
Tessék?! Oké, tegnap óta nem
válaszoltam, de idióta azért
nem vagyok!
_c.ook_aine
Yoongi?
traeh_tae_dekorb
Milyen Yoongi?
Taehyung vagyok,
ahogy eddig is!
_c.ook_aine
De hát, este Yoongi írt...
traeh_tae_dekorb
Persze-persze, ezt el
is kellene hinnem?
_c.ook_aine
Esküszöm!
Biztosan kitörölte az
üzeneteket!
traeh_tae_dekorb
Nem lenne könnyebb,
ha belátnád, hogy bunkó és
türelmetlen voltál ahelyett,
hogy ilyeneket találnál ki?
_c.ook_aine
Ne haragudj, túlságosan
kíváncsi voltam az éjjel,
azért írtam olyan tuskón!
Ugye nem haragszol?
traeh_tae_dekorb
Hát--
_______________________________
Hey Szamócák~!
Huh, itt is van a folytatás! Hosszabb lett, eh, de nem akartam több részre bontani:^(
LUV!♡
ESTÁS LEYENDO
ERROR - TaeKook
Fanfic❝Mindig háttérbe szorítottam magam, s azáltal a félelem és a fájdalom szívszaggató csapdájába kerültem. Azonban, még ha később meg is bánom, most akkor is ragaszkodom ehhez a boldogsághoz.❞ Hibáztam, borzadályos, amit tettem, de mi várható el attól...
