Az egész napomat Yoongi-val töltöttem, ki tény s való, buzgón próbálkozott, finom hárításaimat pedig szüntelen tűrte, mintha türelme végeláthatatlan gödörből fakadna, szeretete pedig felülkerekedne durva énjén, holott tökéletesen tudom, a gyengéd megnyilvánulások, a visszafogott jelek és beszéd nem az ő műfaja.
Röstellem, amit érzek, amit csinálok jelenleg, s alapvetően azt, amit teszek vele, mert az egyetlen röpke másodperc erejéig sem kérdéses, hogy Yoongi megérdemelné a viszonzott szerelmet, mit valójában ezer örömmel meg is adnék neki, ha képes lennék rá, de nem vagyok.
Szeretem, méghozzá tiszta szívből, de nem úgy, mint életem férfiját, kivel az örökkévalóságig és azon túl is együtt lennék, hanem mint legjobb barátomat; sőt, már-már testvéremet, ezt pedig sejtelmem sincs, hogy a viharba mondhatnám neki el úgy, hogy szíve ne törjön apró darabokra, ne taszítson el magától, mert tökéletesen tudom, milyen az, mikor ketyegőnk virágoskertjére tavasz helyett zord tél köszönt, melynek hála elfagy minden gyengédséget szimbolizáló, káprázatos virág.
VOUS LISEZ
ERROR - TaeKook
Fanfiction❝Mindig háttérbe szorítottam magam, s azáltal a félelem és a fájdalom szívszaggató csapdájába kerültem. Azonban, még ha később meg is bánom, most akkor is ragaszkodom ehhez a boldogsághoz.❞ Hibáztam, borzadályos, amit tettem, de mi várható el attól...
