Az emberek gyakran kisebb-nagyobb hibákat vétenek, mely az élet velejárója, ám mint minden egyébnél, így az ilyesféle baklövéseknél is van egy bizonyos nívó, mit átlépni nem ajánlatos, sőt, egyenesen megvetendő, legfőképpen akkor, ha nem csupán önmagunk látjuk kárát, hanem valamely embertársunk is; Én mégis megtettem, önös érdekeimet nézve a bűn végeláthatatlan bugyrába rántottam Őt, holott valójában semmi megvetendőt nem tett, pusztán csak bízott bennem. Bennem, aki balgán darabjaira törte, majd gazul magára hagyta. Ez lennék Én, Jeon Jeongguk, a legveszedelmesebb hibák egyike, mit halandó elkövethet.
_____________________
A hűvös, kora tavaszi szellő játékosan libbentette Taehyung csokoládébarna tincseit boldogságtól csillogó szemei elé, miközben kiszáradt ajkai közül vidám kacaj bukott ki, ezzel szívem virágoskertjét felébresztve; ám Én már ekkor is telhetetlen voltam, naivan azt gondoltam, a teljes eufória eléréséhez nem elég csupán titkos szerelmem tiszta boldogsága; mocskos szerekhez nyúlva hagytam, hogy borzalmassá váljon az esténk.
YOU ARE READING
ERROR - TaeKook
Fanfiction❝Mindig háttérbe szorítottam magam, s azáltal a félelem és a fájdalom szívszaggató csapdájába kerültem. Azonban, még ha később meg is bánom, most akkor is ragaszkodom ehhez a boldogsághoz.❞ Hibáztam, borzadályos, amit tettem, de mi várható el attól...
