Yoongi-t lehetetlennek tűnik visszafogni, Tae mégis sikerrel jár, miután néhány jól irányzott ütésnek hála koponyám már a nedves talajon pihen. Nem tagadom, igencsak fáj a kobakom, amire jópár maflást mért a dühös fiú.
ㅡ Megyünk! ㅡ vékony ujjait Taehyung csuklója köré fonja, ám nem tudja maga után húzni, mert ő nem szeretne így magamra hagyni; mennyivel jobb nálam.
Nem törödve azzal, hogy gesztusát meg sem érdemelném, leguggol mellém és minden sérelme ellenére felsegít a földről, s amint ez megtörténik, vissza kíván lépni Yoongi mellé, ám kacsóját sajátjaim kezé fogom, tekintetünk pedig ismét összefonódik.
ㅡ Bármit megteszek érted, bármit! ㅡ a pánik és bánat alkotta lélekmarcangoló elegy teljes uralma alá kerít.
ㅡ Akkor hagyj elmenni, Jungkook! ㅡ könnytől csillogó szemeiben oly' végtelen mennyiségű bánatot vélek felfedezni, akár az óceán, s tudom, ennek oka csak Én vagyok, ami még fájdalmasabbá teszi borzalmas helyzetünket. Félek, ha elengedem, most látom őt utoljára, de valójában nincs választási lehetőségem.
VOCÊ ESTÁ LENDO
ERROR - TaeKook
Fanfic❝Mindig háttérbe szorítottam magam, s azáltal a félelem és a fájdalom szívszaggató csapdájába kerültem. Azonban, még ha később meg is bánom, most akkor is ragaszkodom ehhez a boldogsághoz.❞ Hibáztam, borzadályos, amit tettem, de mi várható el attól...
