Szemeim akaratom ellenére könnybe lábadtak, teljes testtel remegtem már a fogvacogtató hidegnek hála, mégsem bírtam elmozdulni a megbeszélt találkozóhelyről, s milyen jól is tettem, hogy maradtam!
- Tae! - az öblös kiáltásra a hang irányába kaptam kobakom és egy felém rohanó, vigyori fiúval találtam szembe magam. Döbbenet elegyítette megkönnyebbülés ült ki arcomra, minek mivoltját igen kacifántos lenne elmagyarázni. Jungoo megérkezése a fagyos és zord téli napon is tavaszt tudott hozni szívem kihalt virágoskertjére, ám leírhatatlanul sokkoló látványt nyújtott volt szerelmem alakjában - mert igen, Jungoo úgy nézett ki, mint Jeongguk, s ekkor jöttem rá, hogy pusztán csak egy álom bábjaként vagyok jelen a történetben.
- Ne haragudj, hogy késtem! - tőlem egy-két lépésnyire megtorpant, majd térdein megtámaszkodva kifújta magát. - Lekéstem a buszt, a következő pedig valamiért kimaradt, ezért a futást jobb opciónak találtam, mint a további felesleges várakozást.
- Semmi baj - halvány mosolyra húztam ajkaim, holott pár perccel előtte még zokogni volt kedvem -, de felhívhattál volna!
- Lemerültem - száját elhúzva felegyenesedett. - Annyira izgultam a találkozó miatt, teljesen kizártam a külvilágot, szóval az aksim csutkóra merülését sem vettem észre időben.
- Az a lényeg, hogy már itt vagy! - bazsalyogva helyeslő bólogatásba kezdtem, ezzel is megerősítve a lehető legőszintébb szavaim.
Válasz gyanánt hozzám hasonlóan bólintott egyet, majd közelebb lépve fedetlen kacsóját meglepett arcomra simította, hüvelykujjával pedig a hidegtől pirosló orcámat kezdte el cirógatni, míg másik kezét derekamra csúsztatva közelebb vont magához. Mellkasunk közé pusztán csak egyetlen centire szorulhatott be a fagyos levegő, mégis oly' hatalmas távolságnak éreztem, majd' beleőrültem. Nem tudtam, de nem is érdekelt, hogy Jungoo vált ki belőlem efféle érzéseket, avagy egykori nagy szerelmem, Jeongguk, csak élvezni szerettem volna a mennyei álmom nyújtotta pillanatnyi eufóriát.
- Tae, elkésel! - a fiú szája mozogni kezdett, szavait viszont nem tudtam hova tenni, azoknál sokkalta jobban foglalkoztattak a sötét tincsein pihenő, arcát még gyönyörűbbé tevő hópelyhecskék. - Tae - ekkor valami borzadályos mennyiségű hideg futott át testemen, minek hatására szemeimet összeszorítva megborzongtam -, azonnal szállj ki az ágyból! - már nem Jungoo kellemes hangja csengett fülemben, hanem Yoongi mérges orgánuma, mit csak akkor értettem meg, mikor mázsás súlyú pilláimat felnyitva megpillantottam őt a takarómmal álldogálni az ágyam mellett.
________________________
Hey~!
Gondolom, észrevettétek, hogy minden hárommal végződő rész (vagy még a kövi is, ha úgy jön ki) ilyesféle, nem pedig chates. Szóval csak annyi érdekelne, hogy folytatódjon ez így, vagy inkább ne nagyon legyenek leírásos részek? Mert nem igazán kapok ezekről visszajelzést--
LUV!♡
VOCÊ ESTÁ LENDO
ERROR - TaeKook
Fanfic❝Mindig háttérbe szorítottam magam, s azáltal a félelem és a fájdalom szívszaggató csapdájába kerültem. Azonban, még ha később meg is bánom, most akkor is ragaszkodom ehhez a boldogsághoz.❞ Hibáztam, borzadályos, amit tettem, de mi várható el attól...
