Elvarázsolt Völgy (Befejezett)

Kis Kastély

Szép reggel volt ez.
Rose néni továbbra is elvolt a muffin-okkal. Én pedig még kicsit feküdtem, a kanapén. Majd Alex jött le a lépcsőn a tarkóját vakarászva.
-Jó reggelt. - köszönt.
Én rá se néztem csak fel ültem.
-Szia Oli. - köszönt amint le ült mellém.
Én csak ültem ott mint egy fa.
-Megbeszélhetnénk?.. - kérlelt.
-Nem tudom mit akarsz ezen megbeszélni.. - durciztam.
-Ami tegnap történt Olivia.. Ez így nem jó..
-Tudom hogy nem az, és nem is fair (fer).. - vágtam rá.
-Igazad van, de egyik opció sem lett volna jobb, ha hamarabb elmondom nem lennél itt velem.. - mondta ismét szomorúan.
-Alex nem tehetek róla hogy döntenem kell, egy szóval nem mondtam hogy rád haragszom csak ez szar helyzet, érted?.. - pattantam fel a kanapéról.
Csak fel mentem és át öltöztem. Majd kicsit sétálgattam a kis utcákban, megpróbáltam eltalálni a kastélyig.
Pár tündérke segített nekem, így hamar oda találtam.
És eközben jó volt látni hogy mindenki újra elkezdte élni az életet. A kis boltok és a sütők is be indultak.
-Álj! Nem mehetsz tovább! - szólt rám az őr.
-De Aurórához jöttem.. - motyogtam.
-Hé.. Rajta van a medál.. - suttogta a másik.
Majd arrébb álltak és be mentem.
-Olivia! Hát ide találtál! Hogy érzed magad?.. - bombázott Auróra.
-Minden oké?.. - néztem furán.
-Miért ne lenne?.. - bámult sápadtan.
-Auróra.. - néztem össze font karral.
-Jól van nyertél.. Nincs rendben semmi!.. - rángatott be a szobájába.
-Mi a baj? - érdeklődtem.
-Van messze messze egy hercegnő.. Aki fogalmam sincs mióta van ott és ki ő, hány éves, de azt hiszem az ő hibája volt hogy az emberek ránk találtak, és újra meg akarja tenni, fogalmam sincs mit tegyek.. - rogyott le az ágyra.
-És mit tudsz róla?.. - kérdeztem nagy szemekkel.
-Azt hogy erős, és egykor ő volt a királynő, itt Syntophiá - ban...- felelte.
-Nem lehetséges  hogy le taszították a trónról?.. Ezért képesek haragudni a nagy hatalmúak, újra a trónra akarnának kerülni.. - próbáltam össze rakni.
-Nem tudom Olivia..
-Auróra.. Elmegyek oda..! - határoztam el.
-Nem! Szó sem lehet róla! Nagyon veszélyes.. Nekem kell mennem, én vagyok a királynő..
-De kérlek! - néztem kerek szemekkel.
-Jó lehet hogy neked jobban menne, de küldök veled katonát! Ök tudják merre kell menni.
-Köszönöm! - ugrottam a nyakába.
-De vigyázz magadra! - mondta végül.
-Jól van..
Ez az akció csak meghozta a kedvem hogy maradjak, itt mindig lesz valami.
Pár óráig még Auróra és Alex felkészítettek, majd az őrökkel elindultunk, ők mutatták az utat. Voltak sűrű növényzetes helyek de voltak ijesztők is, de az őröknek hála nem féltem annyira, de egy fanatikus fantázia helyen bármi lehet, de a sok könyv miatt, már tudom mi vár rám, nem féltem úgy igazán.
Jó sokáig sétáltunk, majd elérkeztünk egy nagyobb pusztasághoz, ahol a távolba egy csúcsos kastély láttam meg, nem akkora volt mint Syntophia kastélya inkább mint egy mini kastély egy személyre vagy egy kisebb királyi családnak, vagy hasonló.
Már ott álltam az óriási ajtó előtt.
-Olivia.. Szerintem jobb ha egyedül megy tovább.. Ha meglátja Syntophia öreit azonnal rosszul reagál.. - magyarázta az egyik ör.
-Jól van.. - nyeltem egy nagyon.
Egy lépéssel közelebb mentem az ajtóhoz, majd kicsit kopogtam, mire az ajtó hangos nyikorgással ki nyílt.
Az őrökre néztem akik az ajtó mellé álltak két oldalt és intettek hogy menjek.
-Oké.. - motyogtam.
Amint be léptem az ajtó be zárult mögöttem, majd hirtelen nagyon hideg lett, és sötét.
-Hahhó!? - kiabáltam.
De csak a visszhangom jött válaszul.
Erre csak kirázott a hideg, majd lassú léptekkel beljebb mentem.
Aztán egy hálószobába mellettem, láttam elsuhanni egy fekete ruhát.
-Hahhó!!? - kérdeztem már hangosabban.
Majd furcsa és ijesztő suttogást hallottam, de nem értettem.
Erre csak hátráltam, de hátra estem egy könyvben. Nagyon ijesztő fekete külseje volt, mandala ezüst mintás fémből készült, zárral. Esélytelen volt csak úgy kinyitni.
-Én.. Olivia vagyok! És.. Nem akarok zavarni.. Szóval elmehetek ha éppen nem alkalmas..
Erre nagy csend lett.
-Olivia.. - jött egy halk válasz.
-Remélem.. Hogy, tudunk beszélni hölgyem.. - kérleltem.
Mire csak lassan feltápászkodtam, és a hálószobában egy kisebb villany felkapcsolódott, ami tisztán látható volt.
Nagyot nyeltem majd a könyvel a kezemben elindultam.
Egy aranyos szoba volt, egy fürdőszoba volt a végében, az ajtó nyitva volt.
Majd egy fekete ruhás nagydarab hölgy jelent meg. Fátyol volt a fején.
-Senki sem mert még idáig be jönni.. Na mond mit akarsz.. - mondta flegmán továbbra is a fátyol alatt .
-Gondolom észre vette hogy Syntophia újra életre kelt, és tudom hogy ön miatt volt hogy ez a világ le lepleződött. Arra szeretném kérni hogy ne tegye meg újra.. - magyaráztam.
-Auróra!... - hirtelen előttem termett.
A kezét fel emelte, fekete hosszú kesztyű volt rajta, majd a fátylát hirtelen hátra dobta. Így látható lett előttem az arca, sötét fekete szája és sminkje volt. A bőre mint a vámpíré.. Nem zártam még ki hogy nem az lenne.
Így még jobban félni kezdtem.
Majd a szemét láttam meg, szintén ijesztő, de mégis természetes, luktető volt, sötét barna szemmel, pupillája pedig csak táncolt az enyémmel.
-Honnan tudta?.. - kérdeztem végül.
-Auróra emberein kívül senki nem jön ide.. Nem volt nehéz kitalálni, főleg hogy a felfedésről beszéltél.. Ugyan.. - magyarázta majd járkálni kezdett.
-Én.. Nem tudom mit mondhatnék.. - mondtam halkan és félve.
-Én tudom drága Olivia.. - dörmögte vékony hangján. - Mondjuk..
Megmondhatod hogy szálljon le rólam és ne küldjön ide senkit vagy elátkozom Syntophiát!! - ordította torka szakadtából.
Én csak ijedtemben eldobtam a könyvet és kiszaladtam. De a bejárati ajtónál megtorpantam.
-Távozhatsz szívem.. - mondta flegmán a hátam mögött.
Majd a medálom fényleni kezdett.
-Nem! - vágtam rá.
-Hogy mondod?!.. - mérgelődött.
-Addig nem amíg nem felelsz a kérdésemre..! - vágtam rá határozottan.
-Nekem te nem parancsolsz! - már mérges volt.
Éreztem hogy mögöttem és ki akar tuszkolni, de megfordultam és azzal a lendülettel a medál fényt lőtt ki magából.
-Neeeh! Hagyd abba te kis pimasz! - ordította a kezét az arca elé tartva.
Aztán a medál elé tettem a kezem ami elhalványult.
-Mi a.. - csodálkoztam.
-Mind a kérdésed te szerencsétlen gyermek.. - fel tápászkodott.
-Miért vagy háborúban Aurórával?!
-Oh édesem, ennél jobb kérdést nem is hallottam...
-A választ akarom hallani!!
-Jól van nyugalom... Tudod Auróra és én.. Testvérek vagyunk, és.. A mi testvérünket elküldte az emberek közé, és azt mondta: "Ö majd oda kintről segít... " B tervnek tartotta, és soha nem láttam többé a lányom.. Lezárta az átjárókat.. - mérgelődött.
Nagy csend lett és csak az ijesztő nő sírása hallatszott.
-Nagyon hasonlítasz rá tudod?..
-Mi volt a lány neve?...-érdeklődtem.
-Olivia Blossom.. Ahogy az egész család.. - mondta nagy sóhajjal.
Nagy csend lett úrrá ismét. Azután már az ijesztő hölgy unta a tétlenséget.
-Menj.. Már elég volt belőled..! Takarodj!!! - csapott ki az ajtón majd az örök kaptak el.
-Olivia jól van? - érdeklődött az egyik.
-Jól leszek ha vissza értünk.. - motyogtam és már szedtem is a lábam.