Elvarázsolt Völgy (Befejezett)

A Titkos Kapu

Mason-ék nagy nehezen vissza vittek a kunyhóba, majd elnyomott egy érdekes álom.
Másnap reggel sokkal jobb volt, mintha elfeledtem volna minden rosszat.
Emily-vel ki mentünk reggelizni majd ki ültünk a társalgóba, a lépcső mögötti új szoba. Asztalokból és egy rossz tévéből áll.
-Valaki járt a kunyhóban este Olivia.. - kezdte Emily.
-Emily.. - próbáltam elcsitítani.
-És járkált.. Majd ki ment.. - folytatta.
-Emily..! - szóltam már hangosabban.
-De ha jól emlékszem többen voltak.. - mondta gondolkodó fejjel.
-Emily! - mondtam már tényleg hangosan majd a kezemet a szájára tettem.
-Én voltam.. A fiúk vissza kísértek.. - böktem ki végül.
-Aha.. - nézett furán és elhallgatott.
-Köszönöm.. - suttogtam.
-Van még valami amit nem tudok?.. - érdeklődött.
-Nincs. - feleltem.
-Oh sziasztok lányok! - köszönt egy újabb lány csapatnak.
-Szia Emily! - mondta Tessa majd megölelte.
-Arra jutottam nem akarok ezekkel a furcsa emberekkel lenni.. Maradok velük..- jelentette ki.
-Oké.. - mondtam majd csak néztem hogy el mennek.
Egy részről örültem hogy ezt mondta mert legalább nem fogja annyira érdekelni hogy miért vagyok Mason-ékkel.
Így hát oda ültem a fiúkhoz miután befejeztem az evést.
-Hello. - köszöntem céltudatosan.
-Szia Olivia. - köszönt Mason.
A másik kettő fiú pedig csak mosolygott egyet köszönés képpen.
-Mit akarsz?.. - kérdezte Mason gúnyosan.
-Tudod te.. Igazad volt az éjjel, nem hagylak békén, mert valami történt! - mondtam határozottan.
-Esélytelen Olivia.. Nem vagy közénk való.. - mondta majd elmentek.
-Nem vagyok közétek való?!.. Igazán?.. - motyogtam össze font karral.
Majd a zsebemből elő vettem az össze hajtogatott programos papírt, a mai napon medve lesre megyünk a tegnapi vadőrrel.
Aztán vissza gyűrtem a zsebembe a papírt és ki mentem.
De beszéd foszlányokat hallottam a könyvtár ajátol, ezért oda osontam és hallgatóztam:
-Miért szerintetek nem jelent valamit hogy pont ő ment oda.. És a növények csak szét nyíltak előtte?!.. - suttogta erősen Mason.
-Jó szerintem igazad lehet.. De mi legyen?.. Hagyjuk hogy győzzön meg minket? - kérdezte Harry.
-Az csak tőlünk függ de arra nincs időnk.. Meg kell menteni Aurórát! - erősködött Alex.
-Jó jó.. De akkor mondjuk el neki csak úgy?.. Az nehéz feladat, főleg hogy nem tudjuk hogy bízhatunk-e benne. - motyogta Mason.
-Akkor marad a naplós terv? - érdeklődött Harry.
-Egyenlőre igen.. De még kitaláljuk mi lesz.. - suttogta majd lassan nyílt az ajtó, én pedig csak össze font karral ki kerekedett szemekkel néztem Mason-t.
-Te mióta?.. - kérdezte dadogva.
-Az elejétől.. Mondjuk úgy.. És szerintem segítek nektek, bele is kezdhettek a magyarázásba.. Higgyétek el.. Megbízható vagyok! - suttogtam.
Mason csak megragadta a karom és be rángattak a könyvtár legvégébe, nem is tudtam hogy ilyen nagy a könyvtár.
Aztán a falat csak be nyomta Mason majd amint be értünk megláttam egy furcsa alagsor szerű szobát.
-Mi a.. - csodálkoztam.
-Ülj le! - nyomott le Harry a székre.
-Ez kevésbé tűnik kedves be avatásnak, inkább mint egy kínzás.. - motyogtam.
-Nos a helyes srácok nem gyilkolnak.. Nincs mitől félned.. - súgta a fülembe Alex.
Ezek hallatán csak nagyot nyeltem majd a fiúk a sötétből hoztak még két széket.
-Szeretnénk tudni mit tudsz most.. - kezdte Harry.
-Semmi lényegeset, csak azt hogy az már természet feletti ami történt azon az éjjel.. - mondtam bátortalanul.
-Az nem kifejezés.. - vágta rá Mason.
Pár perce nagy csend lett, majd Mason kezdte mesélni.
-23 évvel ezelőtt lezárták ezt a helyet.. Azért mert a természetfeletti erők a felszínre törtek.. De az egy áruló miatt volt... - mondta majd fel állt- az emberek tönkre tették az erőnket.. Elkezdték ki vágni a fákat, százával.. Ami nyilván hatással volt a másik világra.. Auróra rosszul lett, ő a királynő.. - mondta majd vissza ült és a szemembe nézett.
-Én.. Nem tudom mit mondjak.. - motyogtam.
-Majd mi manók és tündérek is egyre gyengébbek lettünk, a források és a levegő fogyott, ahogy a fák száma...
Nagyon sokan kijutottunk, majd eszméletlenül feküdtünk amikor az emberek ránk találtak, akkor már át alakultunk ilyen emberekké.. - folytatta rémisztően a szemembe nézve.
-Manók és tündérek.. No de mi lett a többiekkel? - emeltem fel a fejem.
-Ő más mint a többiek Mason.. - szólt a hátam mögött Alex.
-Mások röhögnek ha elmondanánk hogy mik vagyunk.. Te tényleg más vagy.. - helyeselt Harry.
-Hiszen hiába hiszik hogy nem léteznek.. Érző lények.. De a világon sok helyen nem tudják ezt átlag emberekről.. A sok fantasy könyvből megtanultam már mi az a tündér és manó.. Koboldok is vannak.. És csodás lények.. Erdő részek.. - mondtam elmerengve.
Majd csak azt láttam hogy mind a 3 fiú mosolyog.
-Tetszel nekem Olivia.. - motyogta Alex.
-A többiek nagy valószínűséggel ott ragadtak eszméletlenül.. Ezért kell sietnünk! Kell egy terv és az szerintem te vagy Olivia! - mondta majd az asztalra csapott és fel állt.
-Én mégis hogyan segíthetek? - érdeklődtem.
-Megvan benned a hit, és a bátorság.. Hiszen oda mentél az éjszaka közepén egy ijesztő lezárt helyre.. Lehetett volna tényleg ott veszélyes út, de te tovább mentél.. - mondta határozottan Alex.
-Pontosan! - helyeseltek a fiúk.
-Mit kell tennem? - tértem a lényegre.
-Először is kupak tanács kell az összes lénnyel.. - vágta rá Mason.
-De azt hogy csináljuk a többi ember mellett?.. - tettem fel A kérdést.
-Ez egy jó kérdés.. - mondta elkeseredetten Harry.
-És.. Ma medve les lesz pár percen belül.. Kérjük meg Elizabeth-et hogy had menjünk külön csoportba és majd vissza szökünk ide.. És megbeszéljük! - böktem ki.
-Olivia.. Elizabeth egy idős hölgy és tud rólunk... Menni fog ha az igazat mondjuk.. Ő Auróra anyja.. - mondta Alex és a kezét a vállamra tette.
-Tessék?! - néztem ki dülledt szemekkel.
A fiúk hallgattak és én csak a fejemet támasztva néztem az asztalt és át gondoltam.
-Akkor.. Elizabeth túl idős hogy át menjek igaz?.. De tudna nekünk segíteni abban biztos vagyok..! - pattantam fel.
-Zseni vagy! Hiszen azért ő teremtette ezt a helyet hogy vissza jusson! - őrülten boldogok lettek a  fiúk és ötletelni kezdtek.