Elvarázsolt Völgy (Befejezett)

Újra A Tónál

Majd ahogy hátra pillantottam minden megváltozott, az egész kastély újra boldog világos, és pasztell színekben pompázott. Aztán az ajtó is szép lett, mohák voltak rá nőve és kisebb ágak, amik mintha mondhatták volna, ki nyílt az ajtó.
-Olivi... - jött be Auróra, de elakadt a szava miután meglátta a nagy át alakulást.
-Auróra?.. - érdeklődött Amber majd oda sétált. Majd könnyes szemmel ölelkezni kezdtek.
-Olivia.. Elejétől fogva éreztem hogy van benned valami.. Sajnálom hogy nem hittem el rögtön. - sajnálkozott Amber.
-Nem várhattam el hogy elhidd.. Hiszen nem tudtam bizonyítani.
-Oh Auróra.. Most mi lesz a néppel.. Nem fogadnak majd vissza.. Csúnyán bántam velük.. - szomorkodott Amber.
-Biztosan megértik.. - biztattam.
-Azt is sajnálom ahogyan viselkedtem.. Fogalmam sincs miért tettem mindezt..
-Ugyan Amber.. Semmi gond, az a lényeg hogy vége.
Újra megölelték egymást és ki sétáltak.
-Anyáékkal mi történt?.. - érdeklődött Amber halkan.
-Azt hittem te tudod.. Nem tettél velük valamit?!
-Nem emlékszem.. - törte a fejét Amber.
-Olivia úgy tudja természetesen haltak meg!
-Hogy mit tudok? - érdeklődtem.
-Olivia.. Ami azt illeti hazudtam neked.. - kezdte Auróra.
-Nem haltak meg a szüleink.. Hiszen a fantázia lények ahogy odaát nevezik, halhatatlanok.. - magyarázta Amber.
-Hogy mi?! - csodálkoztam.
-De esküszöm nem emlékszem hogy mi lett velük... - mérgelődött Amber.
Én pedig csak töprengtem és szomorkodtam. Amikor megpillantottam Alexet a távolban. Ki mentem.
-Olivia! Látom sikerült! El sem hiszem!
-Én is alig hiszem el hogy ez mind igaz..
-Büszke vagyok rád.. - csókolta meg a homlokom.
-De a szüleink nincsenek meg.. - szomorkodtam. Majd egy könny csepp a medálra esett.
-Olivia...! - szólt Alex.
-Igen..? Mi a... Mi történik? - néztem érdeklődve a medálra ami fénylett és volt benne két felnőtt ember. Majd elfordultam és egyre fényesebb lett. Elindultam a kastély mögé, Alex követett.
-Hová mész? - érdeklődött.
-Nem tudom de azt hiszem mindjárt kiderül..
Majd a medál az eddigi legnagyobb fénnyel hátra lökött, Alex mögöttem volt így rá estem. A robbanás végén 2 alak volt látható fehéres rózsaszín ködben.
-Jól vagy Oli?
-Igen.. Azt hiszem..
-Azok kik? - érdeklődött.
Majd a két alak kilépett a ködből..
-Anya?!- kiabált Amber majd ide rohant.
-Apa!! - ugyan is tett Auróra.
-A szüleim.. - mozogtam, majd felkeltem.
A szülők elvoltak Amber-el és Aurórával.
Majd Amber terelte rám a szót:
-Meglett Olivia.. Vagyis ő talált ránk.. A külvilágban segédkezett így újra vissza talált.. - magyarázta.
-Oh.. Édes kicsi Olivia.. - fordult felém a nő aki valószínűleg az anyám.
-Én nem tudom mit mondjak.. - dadogtam.
-Semmit kicsikém.. Csak gyere ide.. - küszködött a könnyekkel.
-Elita Blossom vagyok.. Ö az én férjem, az apukád.. Henry Blossom.. -mondta Elita.
-Örülök hogy végre találkozhatok az igazi szüleimmel.. - mondtam boldogság könnyekkel.
-Milyen, szép és okos lány lett belőled.. - szólt végül Henry.
-Nehéz lesz anyának és apának szólítani.. - motyogtam.
-Adunk időt mindenre, amennyi csak kell.. - mondta kedvesen Elita.
-És Olivia is hercegnő lesz? - érdeklődött Alex.
-Pontosan fiatal úr... Ideje hogy vissza kapja ami jár neki.. - mondta mosolyogva Elita.
-Remélem akkor nem változik meg a kapcsolatunk.. - fordultam Alexhez.
Alex erre csak elsétált.
-Alex! - kiabáltam utána.
-Őszintén nem tudom.. Még nem volt a barátnőm hercegnő.. De ezt neked kell megmondanod..
-Én továbbra is szeretni foglak és nem fogsz elmenni! - mondtam a karját megfogva majd vissza rángattam, és a kézen fogva ott ácsorogtunk.
-Szerintem ideje hogy a nép is tudja.. Újra együtt a királyi család! - jelentette ki Auróra.
-Igazad van Auróra.. - mondta Elita.
-Akkor irány Syntophia.. - utasított Henry.
Szépen vissza mentünk Syntophiába és már az utcákon meg fogott pár ember hogy vissza tért a királyi család, de próbáltunk a legkisebb utcákon. Azt tervezték Henry-ék hogy majd egy kisebb ünnepség szerű dolgot csinálunk és meg mutatjuk a lakóknak ki tért vissza. Így is lett, Auróra már el is kezdte össze hívni a lakókat és mesélni hogy mi történt, azt mondta velem kezdi, aztán jönnek Elita-ék.
Auróra kinn beszélt mi meg készültünk kiállni a közönség elé.
-És örülhet a nép! A király és királyné hát vissza tért! Ahogy meséltem! - magyarázta Auróra majd indultunk ki.
-Rád vár egy meglépés.. - ragadta meg a karom Elita. Erre csak egy mosolyt villantottam majd sietünk ki.
Óriási tapsvihar és éljenzés lett.
-Ez az! Végre vissza tértek!!
-Éljen!
És még hasonlók is elhangzottak.
-Kedves nép! Rettentően örülök hogy újra itt lehetek és hogy kiszabadultunk Amber átkából, hiszen ez nem direkt volt, Amber-t az én tudtommal a gonosz Rojer (Rodzser) átkozta meg. A régi egyetlen gonosz Syntophia-ban. - fordult felém.
-De Amber legyőzte! Hála Oliviának! - fejezte be Hanry. Majd újra nap tapsvihar keletkezett.
-Gyere Oli.. Mondj te is valamit.. - suttogta Elita.
-Jól van.. - dadogtam.
-És most Olivia hercegnő! - konferált fel Auróra.
-Hát én a sok jó után nem tudom mit mondhatnék..de egy biztos! Furcsa újra itt lenni, de innen nem igazán emlékszem semmire, viszont remélem hogy mindent megtanulok majd..
-Úgy is lesz Oli! - mondták kórusban Amber és Auróra majd az egyik kezüket a vállamra helyezték.
Majd trombita szó hallatszott. Megfordultunk és Elita hozott rózsaszín párnán olyan koronát amilyen a többieken is van.
-Drága Olivia! Hiába voltál régen is itt.. Korona még nem volt rajtad, kicsi voltál hozzá.. De most eljött az alkalom! - jelentette ki Henry.
-És most Olivia Blossom! Te is hercegnő vagy! - helyezte Elita a fejemre az érdekes kis virágkoszorú koronát.
A hátam mögött a nép újra tapsolt és éljenzett.
-El sem hiszem... - dadogtam kissé könnyes szemmel.
Nagy ünnepség volt aznap este..
Az egész királyi család körbe nézett a faluban, hisz oly rég voltak itt.
Én magam is nagyon jól éreztem magam, furcsa volt itt lenni, és hogy azt mondják hercegnő vagyok, pedig az emlékeim nem szólnak eről a helyről.
Majd a nap végén Henry és Elita vezetésével elindultunk valahova az erdőbe, és megpillantottam a tavat. Rögtön észre vettem hogy mindenki körbe álja pár méterre a tavat, így én is így akartam tenni de Alex megint bele lökött a vízbe, először kínos volt, aztán észre vettem hogy ez egy rituálé.
-Ne hari.. - motyogta Alex majd mosolyogva be állt az első sorba. Én pedig itt álltam csurom vizesen.
-Olivia... Most a tündér, manó ceremónia történik.Egy lehetsz közülünk. - magyarázta Elita.
Csak gépiesen ráztam a fejem.
Majd a víz elkezdett mozgolódni kezdett, ahogy Henry furcsa mozdulatokat csinált a kezével. A víz hirtelen sötét kék lett egy enyhe lilával. Majd keveredett és újra világos kék lett. A fák gyökereiből kék víz kezdett folyni, és a mögöttem lévő érdekes kerek alakú fa képződmény amire egy lámpás volt akasztva, a lámpa fényleni kezdett.
-Válassz hát Olivia! - utasított Elita.
-A fejedben válaszd ki mi akarsz lenni valójában.. És meg történik. - fejezte be nagy hanggal Henry.
Majd újra a mellkastépő érzés fogott el, és a levegőbe emelkedtem. A szemem kéken fénylett és kék aura jelent meg körülöttem.
Most jön A kérdés:
"Tündér vagy manó?.."