Elvarázsolt Völgy (Befejezett)

Titkos Ösvény

Másnap reggel már ébresztőre keltünk, ugyan is 10-kor legkésőbb reggeli aztán jönnek a mai programok.
Én már 9-kor felkeltem, össze kaptam magam és megvártam még Emily-t.
Majd mentünk reggelizni.
-Jó reggelt! - köszöntem.
-Jó reggelt Olivia, jó reggelt Emily. - köszönt boldogan Elizabeth.
-Hová üljünk? - kérdeztem már az ebédlőben.
-Oda, ahol tegnap. - mondta majd oda sietett.
-Ma mi lesz vajon a reggeli? - gondolkodtam.
-Már hozzák szóval megtudod. - nevetett.
-Pirítós! Szuper. - mondtam majd rögtön hozzá is láttam.
Nem sokkal utána megint hozták a tegnapi teát, azt is elfogyasztottuk.
-Lassan 10 óra. - jegyeztem meg.
-Igen és már többen is vannak itt az ebédlőben.. - motyogta.
Beszéd foszlányokat lehetett hallani másik asztaltól, majd egyik pillanatról a másikra megtelt az ebédlő. Mindenki evett.
-Ki megyünk az élő térbe? - érdeklődött Emily.
-Jó ötlet.. - jegyeztem meg majd ki siettünk.
Ki mentünk, majd le ültünk egy puha párnás padra.
-Neked eddig hogy tetszik ez a tábor? - érdeklődött Emily.
-Egész jó.. És tetszik hogy körbe nézhettünk. Kár hogy csak egy hónapig leszünk itt.. - szomorkodtam.
-Nekem is tetszik hogy, nem rögtön kezdődtek a dolgok, de azért első este is lehetett volna valami.. - mondta majd megfogta a kezem. - Egy hónap hosszú idő. - mondta végül.
-Lehet hogy igazad van.. Hiszen még csak 2.nap. - jegyeztem meg.
-Hát igen.. És gondolj csak bele, mennyi mindent csináltunk már! Nyár van csajszi! - próbált vidítani.
-Igazad van.. Mi lenne velem nélküled Emily.. - mondtam majd mosolyogva megöleltem.
-Ez fordítva is igaz.. De érett és okos vagy, néha kihúztál már a csávából.. És helyre rázol engem. - mondta majd vissza ölelt.
-Csak néha? - nevettem.
-Jó.. Mindig.. - mondta gúnyosan majd ő is nevetett.
-Lányok! Hello. - köszönt Mason, az ebédlőből kijöve.
-Szia Mason. - köszöntem.
-Hello! - köszönt Emily majd arrébb csúszott tőlem.
-Ha itt megismer valaki egy személyt az mindig körülötte fog legyeskedni? - kérdeztem végül.
-Elő fordulhat.. - mondta széles mosollyal majd le ült Emily mellé.
Én csak forgattam a szemem.
Suttogni kezdtek Emily-vel, én erre csak be durciztam, csak ott ültem össze font karral. Aztán csak felálltam.
-És még szemét is.. - motyogtam az ajtó felé menet.
Épp hátra néztem csúnya tekintettel, aztán csak arra lettem figyelmes hogy neki mentem valakinek.
-Bocsánat Elizabeth! - fordultam meg gyorsan.
-Ugyan.. Semmi gond. Inkább ne menj el, kezdődik a nap! - mondta majd megfogta két kezem. - Mason kérlek, siettesd a többieket! Pár perc és itt gyülekező! - mondta Elizabeth majd a könyvtárba ment.
-Szerinted tetszem neki? - suttogta Emily.
-Nem tudom.. - mondtam majd csak durcisan kifelé fordultam.
-Olivia ugyan már.. - mordult rám Emily.
-Egyszer vigasztalsz aztán meg beképzeltként viselkedsz amint megjelenik egy fiú! Sosem vetted észre magadon! Eddig jót szórakoztam rajtad, de már unom. A suliba is ezt csináltad Emily.. - szaladt ki a számon a szó.
-Hát.. - csak ennyit mondott.
-Csak kérlek hagyd abba jó?! - vágtam rá majd kimentem.
Kicsit sétálgattam a kunyhók körül, majd azon gondolkodtam, nem- e voltam durva Emily-vel. Bár bele gondolva nem, hiszen tényleg igaz volt.
De nem akartam elrontani a saját táborozásomat ezért inkább vissza mentem.
Már mindenki itt volt és Elizabeth beszélt.
-Szóval.. Mindig az-e heti programos lapot fogjátok megkapni. Lesz majd olyan hogy a szobátokba találjátok majd a lapokat. - mondta végül majd ö és a könyvtáros hölgy ki osztotta a lapokat.
-Esténként tábortűz! - mondta majd, be ment a könyvtárba és hozott még lapokat akiknek nem jutott.
Én csak le ültem egy kis székre a fal mellett, és olvasgatni kezdtem a lapot.
Hétfő: (az az ma)
-10-kor legkésőbb reggeli, minden nap.
-Túra az erdőben
-Amint vissza jöttünk ebéd
-Fürdeni a tóban (ha jó az idő)
-Vacsora
-Tábortűz
Kedd... És így tovább. Mindig majd az aznapit olvasom el.
Az olvasásomat viszont Emily zavarta meg.
-Szia. Hová tűntél? - érdeklődött vissza fogottan.
-Szia... Csak.. Csak elmentem kicsit sétálni. - mondtam nyugodtan.
-Értem... Le ülhetek? - nézett a mellettem lévő székre.
-Attól függ.. - néztem mogorván újra a lapra.
-Hogy? - érdeklődött.
-Hogy mit akarsz.. - mondtam flegmán.
-Csak beszélni a barátnőmmel.. Kérlek ne haragudj.. - mondta szomorúan majd le ült a székre.
-Hallgatlak. - mondtam végül.
-Bevallom tényleg elrontottam a dolgokat.. Csak, be indultam.. Sajnálom! Inenntől már nem lesz így ígérem! - mondta már idegesen.
-Jól van, nyugi.. - mondtam a szemébe.
-Oké.. - nem tudott mit mondani, ahogy hirtelen én sem. Nem volt nagy össze veszésünk soha, néha össze kaptunk de sosem így..
Majd Elizabeth elő jött túra ruhában és táskával.
-Na gyerekek! Gyorsan készüljetek. Indulunk túrázni! - mondta hangosan.
-Szuper! Gyere induljunk! - habozás nélkül felpattant Emily és el sietett a kunyhónkba. Én pedig csak szépen lassan utána mentem.
Át vettem a rövid nadrágomat hosszúra és vettem egy rövidujjut.
-Ti is kész vagytok? - szólt kintről Elizabeth.
-Igen! - kiabált az egyik idegen lány.
-Na menjünk.. - mondtam majd ki mentünk Emily - vel majd nem sokkal utána jöttek a többiek is.
Szépen egymás mögé álltunk kettesével majd szépen elindultunk.
Elizabeth elbeszélgetett az elöl lévő emberekkel. Én pedig Emily-vel probláltam társalogni.
-Szerinted hová megyünk? - érdeklődött.
-Konkrétan lehet sehova, csak körbe nézünk.. - mondtam, és csak bamultam a szép tájat. Majd egyre sűrűbb növényzethez értünk. Eddig majdnem pusztaság volt, pár fával, most meg már mint egy eső erdő..
-Oda néz! Milyen cuki madár! - mondta majd elő kapta a fényképezőgépét.
-Tényle.. - meg akartam dicsérni a tényleg szép és érdekes madarat de, fel estem egy nagy gyökérben.
-Auu! - fájlaltam a lábam.
Majd a nagy gyökeret néztem, ami hirtelen lassan mozogni kezdett, lassan hátra kusztam, messzebb a gyökértől. Ami lassan meg állt.
-Valaki! Segítség! - kiabáltam. De Elizabeth továbbra is el volt, és az utolsó fiú vett csak észre.
-Mason?.. Szuper.. - motyogtam amíg nem ért ide.
-Hát te meg mit csinálsz? - nézett hülyén.
-Vizsgálom a gyökereket.. Szerinted?!..
Felestem.. - flegmáztam.
-Jól van na.. Rá tudsz állni? - érdeklődött.
-Nem tudom.. - Mason közelebb jött majd fel segített.
Lassan, de fel álltam egy lábra.
-Nagy a horzsolás.. Vissza kéne jutni, el fogsz vérezni. - állapította meg.
-Akkor menjünk vissza...? - kérdeztem csodálkozva.
-Hát gondolom Elizabeth nem tud hamarabb haza vinni, főleg hogy már nem is tudom hol járnak.. - vágta rá.
-Oké.. Majd csak elbicegek oda.. - biztattam.
Majd egy lábon kezdtem ugrálni, de hirtelen újabb gyökér jött elém és majdnem fel estem de Mason elkapott.
-Mason...?! - kérdeztem ijedt hangon.
-Szívesen.. Igen? - kérdezte mogorván.
-Már megint megmozdult a gyökér! - súgtam a fülébe.
-Nem ütötted be a fejed? - kérdezte majd a fejemet kezdte nézegetni.
-Nem.. Nem vagyok hülye Mason! Megmozdult! Mint egy kígyó úgy mozgott! - mondtam határozottan a szemébe. De hirtelen csak azt láttam hogy nem tudja mit mondjon.
-Ezt most hagyjuk.. Már nagyon vérzik a lábad.. - füllentett.
Aztán csak oda jött és felkapott a kezeibe.
-Mason! Erre semmi szükség! - tiltakoztam.
-A pasid meg fogja érteni... - flegmázott.
-Mi?! Nem.. Nem eről van szó.. - tovább tiltakoztam de Mason már el indult.
-Hát miről? - kérdezte végül.
-Hagyjuk.. Csak siess.. - tereltem a témát.
Majd egy táblát pillantottam meg pár méterre előttünk.
-Hé.. Állj.. Ez meg mi? - kérdeztem a táblára nézve, majd egy kis utat pillantottam meg, a tábla után sűrűbbnél sűrűbb növények, de ahol nincs növény nagy tartó állványok voltak amiken deszkák, mintha csak ajtót deszkázták volna be.
-Igen? - kérdezte Mason.
-Ez meg mi? - érdeklődtem.
-Nem tudom.. Biztos itt vannak a hegyek és még mindig veszélyes.. - mondta dadogva.
-Ne mond hogy el hiszed amit mondanak! - vágtam rá.
Mason pedig csak tovább ment és egész úton hozzám se szólt.
Majd a fő épületbe érve jött egy bácsi aki le kezelte a sebem és már tudtam járni rendesen.
-És még én pasizok! - tört be nevetve az ajtón Emily.
-Én csak.. - mondtam halkan.
-Megsérült. - fejezte be Mason.
-Hát nem is te lennél.. - mondta Emily gúnyosan.
Oda jött és le ült mellém majd Mason elment és láttam beszélni Elizabeth-el.
Aki idegesen tört be a fő épületbe.
-Olivia! Édesem, miért nem szóltál? Tudod mit mindegy a fő hogy jól vagy! - mondta idegesen.
-De hát én szóltam.. - motyogtam.