Elvarázsolt Völgy (Befejezett)

Utolsó Nap

Elérkezett a nap amit nagyon nem vártam.
Emily pakolt a bőröndbe én pedig csak úgy csináltam.
-Te nem pakolsz? - érdeklődött.
-Emily.. Beszélnünk kell.. - böktem ki.
-Jól van.. Miről van szó? - kérdezte majd le ült az ágyra.
-Egy másik világból amit meg kell mentenem a többiekkel.. A 3 másik iskola nem megy vissza.. És én sem. Nem tudom meddig, de egyelőre itt maradok.. - vágtam a közepébe.
-Az a furcsa kapu nyitás? - jutott valami eszébe.
-Igen.. Nem szektás dolog volt, és szerintem rólad beszéltek amikor más reakcióját mesélték..
-Te jó ég.. Én úgy sajnálom.. - szomorkodott.
-Most már nem maradhatsz itt.. Vissza kell menned! - utasítottam.
-Olivia.. Add át hogy sajnálom.. Segítettem volna! - erősködött.
-Ne akadályozz Emily! Kérlek menj! - mondtam már én is könnyes szemmel.
-Jól van.. - mondta majd szorosan megölelt.
-Na menj! - intettem ő pedig elment a bőröndjével.
Nagy sírásba kezdtem majd valaki kopogott. Nem szóltam de ő bejött. Majd lassan fel ültem.
-Olivia.. - jött oda aranyosan Alex.
-Ezt nem így képzeltem el.. - dadogtam.
-Nem kértünk rá hogy ezt tedd.. Vissza mehetsz.. Nem akarom hogy szomorú légy.. - mondta kedvesen majd le guggolt hozzám. De mintha meg sem hallottam volna amiket mondott kicsit sírni kezdtem a vállán.
-Elindultak!.. - tört be Mason de amint látta hogy sírok elhallgatott és oda jött ő is. Pár perc el telt de Alexel fel ültünk az ágyamra és egymáshoz bújva dőltünk a falhoz.
-Elég legyen a szomorúságból.. Nem azért maradtam itt hogy Emily-vel foglalkozzak, akinél sokkal jobb barátnőt is találhatok.. - mondtam a könnyeimet le törölve de tudtam hogy csak túl akarok lenni ezen a részen.
-Jól van.. Elizabeth és a többiek már kint várnak.. - vágta rá Mason majd ki is ment.
-Gyere.. - pattant fel Alex majd nyújtotta a kezét.
Hamar meg is fogtam majd ki mentünk.
Amint oda értünk megint fel vettük a bokrok mögött azt a fura fehér ruhát.
Majd kört alkottunk és bele kezdtünk.
Lassú ringatózás kezdődött. Elizabeth ismét be szórt egy port a kör közepébe majd be bújt oda. A ringatózás ismét magától zajlott, aztán a magasba emelkedtünk.
A mellkasomat szintén mintha csak tépték volna mint mindenki másét.
Majd nagy fény jött Elizabeth felől, forogni kezdtünk és a kapu újra fényleni kezdett. Egyre gyorsabban forogtunk, a szemem ezt nem bírva becsukódott.
Majd egyre lassabban forogtunk és le ereszkedtünk. Valaki keze a hátamat tartotta majd a elengedtük egymást kezét, a szememet kinyitva hirtelen össze estem de a kéz gazdája Alex volt és megtartott.
-Oli..jól vagy?.. - érdeklődött kedvesen.
-Azt.. Azt hiszem.. - mondtam majd Alex segítségével fel tápászkodtam.
-Sikerült! Annyira hálásak vagyunk Olívia!-jött oda Elois.
Erre csak mosolyogtam majd szépen sorban be mentünk a kapun.
-Elizabeth.. Mi lesz a kapuval?.. Nem jönnek újra ide emberek? - érdeklődtem.
-Egyenlőre nem.. Mert 2 hónapig még úgy tudják ti itt vagytok.. - mondta nagy mosollyal.
-De utána le kell zárni, nem?.. - érdeklődtem.
-De igen.. De ezt majd később megbeszéljük. - mondta majd be sétált a kapuba, majd eltűnt.
-Rajtunk a sor.. Gyere. - mondta Alex és elindultunk a kapu felé.
-Kíváncsi vagyok hogy fogsz kinézni.. Hiányozni fog a szép.. - mondtam a szemébe de csak az ujja érintette a számat.
-Nem lesz nagy különbség.. Csak újra a régi leszek és be avatlak mindenbe.. Hidd el vissza sem akarsz jönni! - mondta boldogan. Rám nézett majd bólintott, aztán én is jelezve hogy mehetünk.
Amint beléptünk a kapu elnyelt minket ezzel be is zárult. A kapuba több színes spirál volt, mint a galaxis.. Csak világosabb de ugyan úgy végtelennek tűnő. Majd egyre nagyobb fény volt, mintha csak ki értünk volna az alagútból.
El értünk a fényhez, amikor hirtelen nem láttam semmit a nagy fénytől. De már nem éreztem hogy lebegek. Zuhantunk.
A többieket pillantottam meg amint le érkeztünk.
-Te jó... - csodálkoztam.
-Nem a legszebb most Syntophia.. (Ejtsd: Színtópia) - mondta már manó kinézetben Mason.
-Ti.. Nagyon.. - néztem a srácokra.
-Ki ne mond! - szólt rám Harry.
-Aranyosak vagytok! - ordítottam el magam.
-Hát te viszont nem változtál..- jegyezte meg gúnyosan Mason.
-Jól van na.. - mondtam durcisan Alex kezét fogva.
-Harry néz körbe.. Te vagy csak tündér.. - utasította Mason.
-Megyek! - mondta majd el is repült.
-És hogy fogjuk újra éleszteni a helyet..?-érdeklődtem.
-Először is.. Meg kell találnunk a lélek tavat.. - vágta rá Mason.
-És mit kezdünk egy tóval?.. - kérdeztem izgatottan már Mason után sietve.
-Szerintem ha azt fel élesszük akkor Auróra is jobban lesz.. Vele együtt pedig egész Syntophia.. - reménykedett Alex.
A tóhoz menet csak bámészkodtam.
Gyönyörű volt a hely.. De valahogy mégsem.. Olyan kopár és kiszáradt volt minden.. De ezen kívül pár növényen még látszódott a remény és a szín.
Hamar el és értük a tavat.
Mindenki mögöttem volt és suttogtak, majd egy kéz a hátamra tapadt és bele lökött a vízbe.
Én pedig miután feljöttem a víz alól:
-Ezt most direkt csináltátok!? - mérgelődtem.
-Ha elmondjuk hogy egy furcsa halandónak kell megmártóznia benne, bele mentél volna?.. - kérdezte gúnyosan Mason.
-Hát nem tudom, lehet! - csaptam a vízre hirtelen.
-Kezdődik.. - mondta Alex és a vizet nézte aminek a színe újra kék lett. Mozgolódni kezdett a víz, majd nagyobb hullámok lettek, amik lassan elnyeltek.
Amint a víz alá kerültem a víz lenyugodott és valamilyen ok miatt fel kerültem a víz tetejére majd ott feküdtem.
-Hhh! - köptem ki a vizet. - Valószínűleg most már ti mentek elől.. - mondtam undokan és ki másztam a vízből.
-Gyere te kis tündérkém.. - mondta nevetve Alex majd magához húzott.
Hamar oda értünk a kastélyba ami szintén fantasztikus volt, de hiányzott a szikra belőle.
Itt már sietősre fogták a fiúk, majd a többiekkel futottunk össze. Auróra szobájában, az ágya előtt feküdt a földön.
-Oh királyném.. - hajolt le Harry.
-Mégis mit tegyünk? - kérdezte az egyik tündér.
-Nem tudom, de nagyon rossz így látni....-jegyezte meg Mason.
Majd közelebb mentem, és Auróra medálja izzani kezdett.
-Hé! Nézzétek! - majd arrébb lökött mindenki.
Az ajtóhoz nyomultam vissza és vártam hogy abba hagyják.
-Nem történt semmi.. - mondta undokan az egyik tündér.
-De az előbb fénylett a kristály a nyakába.. - vágta rá a tündér.
-Olivia.. Gyere csak.. - fordult felém Alex.
Oda jött majd a kezemet fogva oda vezetett. A nyaklánc újra fénylett.
-Miatta van! - vágta rá.
-Úgy néz ki tényleg van benned valami..-jegyezte meg Harry.
Majd Aurórát fel tették az ágyra és meg kellett fognom a kezét.
A nyaklánc nagyon is fénylett, majd azt vették észre hogy Auróra kezd életre kapni, ahogyan a tájak is, így folytattam.
Majd Auróra ki nyitotta szemét.
-Mih..?
-Auróra! - kapta fel a fejét mindenki.
-Mégis mi történt?.. Miért fénylik így a nyakláncom és ki a fene ö? - lökött le az ágyról. Nagyon undok volt.
Majd amint fel kelt az ágyból Auróra mindenki térde ereszkedett.
Nem tudtam mit csináljak de szúró szemmel nézett rám ezért én is követtem a többiek példáját.
-Küldjétek ki ezt a lányt azonnal! - ordította el magát, majd 3 katona tündér jelent meg akik kiráncigáltak.
Mindenki új erőre kapott. Sokan megbámultak ezért csak le ültem egy kisebb padra.