Elvarázsolt Völgy (Befejezett)

Vissza

Még így is sokáig tartott az út hogy siettem, de megérkeztünk. Egyből mentem Aurórához.
-Olivia! Hál' Istennek! - nagyon örült és megölelt.
-Ahelyett hogy megkértem volna inkább mérges lett, de úgy néz ki van mit meséljek neked..
-Jól van.. Gyere! - most egy új szobába vitt, a tárgyaló terembe.
Le ült egy székre a jó hosszú asztal végén én pedig tőle jobbra az első székre.
-Miért tetted ezt vele?.. - tértem a lényegre.
-Mégis miről beszélsz?.. Mit mondott neked?!
-Ö a testvéred igaz?.. - érdeklődtem.
Erre csak nagyot sóhajtott és a medáljához nyúlt.
-Igen.. A testvérem.. - bökte ki végül.
-És volt egy lánya? - érdeklődtem.
-Igen volt, és ezért is lettél érdekes, és.. Gondolom tudod mi jött ezután... Igen elküldtem de csak mert azt akartam hogy majd vissza tudjon jönni, és segítsen, egyre rosszabb lett itt minden.. A testvérem háborút indított ellenem, sokan át pártoltak mellé katonának, az ö ereje pedig csak nőtt.. Az emberei elfogytak nekem pedig megfogyatkoztak.
Így egy időre elvonult a kastélyában, amit nem tudom honnan szerzett.. - mesélte sápadt arccal.
-Hogy hívják a testvéred?..-érdeklődtem.
-Amber.. Blossom. Ahogy én és ahogy a szüleink voltak.. Meghaltak, öregségben.. Természetesen.. - mesélte.
-Értem..
-Olivia.. Van egy sejtésem..
-Mi lenne az?.. - kérdezem izgatottan.
-Nem tartom véletlenek hogy Olivia vagy és különleges.. Szerintem te vagy a lánya.. - bökte ki végül.
-Tessék!? - néztem nagy szemekkel.
-Igen...
-Ez.. Ez lehetséges?.. - kérdeztem nyugodtan.
-Igen.. Lehetséges, tudtam hogy különleges vagy Olivia! - mondta kissé könnyes szemmel.
-De eről meg kell őt is győzni! - határoztam el.
-Az nehéz lesz Olivia.. De benne vagyok.
Viszont van egy bökkenő.. Szerintem ő azt hiszi meghaltál vagy hasonló..
-Értem.. Akkor holnap oda megyünk?..-érdeklődtem.
-Olivia, nem leszel ügyesebb és meggyőzőbb velem.. Neked kell menned, örök nélkül, már tudod az utat.. - biztatott.
-Én.. Nem megyek oda egyedül!
-Olivia... Kérlek!
-De avasd be kérlek Alex-et is! - mondtam majd távoztam.
-Olivia! - állított meg az ajtón kívül.
-Miért nem te mondod meg neki?.. Baj van köztetek? - érdeklődött kedvesen.
-Te is tudtad hogy választanom kell nem?! - mérgelődtem.
-Olivia...
-Tudtad?!- erősködtem.
-Igen tudtam! - mondta végül.
-Ezt nem hiszem el!
-De Olivia már semmi nem köt ahhoz a helyhez mégis mi a baj? - érdeklődött halkan.
-Az hogy szinte ott nőttem fel egy legjobb barátnőmmel.. - mondtam könnyes szemmel.
-Olivia.. Kérlek.. Megértem de emiatt ne akarj vissza menni, itt vannak a testvéreid..
Én pedig csak szó nélkül ki mentem.
Egészen Rose néni gomba házáig.
-Olivia drága! Mit csináltál eddig? - érdeklődött.
Én pedig mindent elmeséltem neki, de a végére Alex is megjelent.
Rose nénit megkértem hogy mondja el neki így csak fel mentem a teraszra.
Az alkaromat a terasz szélére támasztottam, és csak ácsorogtam.
-Olivia.. Haragszol rám?.. - érdeklődött mögöttem Alex.
Lassan megfordultam.
-Nem csak.. Annyi minden történik és már nem értek semmit!! - zokogni kezdtem Alex vállán. Majd be mentünk a szobába a könnyeimet törölgetve.
-Mesélj! Mi volt. - kérlelt.
-Auróra azt feltételezi hogy én vagyok az a lány akit elküldtek.
-Tessék?! - csodálkozott.
-Ahogy Rose néni mesélte.. Elmentem Amber királynőhez, akivel régi csata van, és holnap vissza megyek, tudnia kell hogy én vagyok, de nem tudom hogy.. Azt sem tudom milyen erőm van..
-Majd felfedezed nyugi.. - biztatott.
-Alex én sajnálom hogy itt hagytalak és nem mondtam semmit..
-Ugyan már.. Örülök hogy jól vagy.. - mondta majd magához húzott, aztán finoman megcsókolt.
-Szeretnél tündér lenni? - érdeklődött.
-Csak akkor ha te is. - nevettem.
-Akkor manó? - kérdezte kíváncsian.
-Miért kérdezed?
-Csak úgy.. Hogy lennél-e az.. - magyarázta.
-Aha.. Hát ha manó lennék az jó lenne mert te is az vagy, a tündérek meg.. Csodás repülő lények, kipróbálnám azt is.. - mondtam már elmerengve milyen lehet. Szárnyalni a levegőben, és magasról figyelni a tájat.. Csoda jó lehet.
-Én lennék érted tündér.. - zavarta meg a gondolkodásom.
-Én nem tudom hogy lehetek - e az, ha én vagyok az el titkolt testvér..
-Auróra és Amber is az.. - vágta rá.
-Igazán?
-Igen.. Nem láttad a szárnyaikat igaz?..
-Jó Amber furcsa itt-ott termését megmagyarázná.. - gondolkodtam.
-Auróra szárnyát láttad?
-Nem Amber-ét sem...
-Érdekes.. Lehet hogy olyanná kell válnod hogy lásd, ez olyan mint a más fejjel való gondolkodás.. - töprengett.
-Lehet, de akkor én nem látok egy tündért sem mert nem vagyok az? - raktam össze.
-Valószínűleg.. Hiszen Aurórának is van..
-Értem.. Na de kérlek aludjunk.. Ma hosszú napom volt. - kérleltem a mellkasára téve a kezem.
-Jól van..
Mind ketten át öltöztünk és be bújtunk az ágyba.
Másnap reggel viszonylag jó reggelem volt, Alexszel feküdtem aki már fenn volt és nézet a szép szemeivel.
-Jó reggelt.. - köszöntem nyújtózkodva.
-Neked is.. - simogatta a fejem.
-Ma vissza kell mennem Amberhez.. Úgyhogy sietek ha nem baj..
-Nem dehogy..
Én csak kimásztam az ágyból Alex keze megfogott.
-Elfelejtettem valamit... - és már érintették is az ajkai az enyémet.
Ezek után hamar össze kaptam magam és már úton voltam a kastélyba.
-Szia Auróra! - üdvözöltem.
-Szervusz Olivia!
-Mikor induljak?.. - érdeklődtem.
-Amikor szeretnél.. De mielőtt elmész, még egy dolog: Mivel az a cél hogy megtudja ki vagy.. Jobban jársz ha rólad van szó, és ezzel a Blossom családról, először kérd hogy meséljen a lányáról..
-Rendben! Akkor most megyek!
-Jól van.. Vigyáz magadra! - kiabálta utánam.
El is indultam az érdekes és kissé ijesztő úton, újra a kis kastélyhoz. De most sokkal de sokkal hosszabbnak látszott az út.. De sajnos megérkeztem.
-Hahhó! - kiabáltam az ajtón kívülről.
Majd az ajtó ismét a fülsiketítő hangján ki nyílt.
-Én vagyok, megint Olivia..
-Minek jöttél vissza?! - hirtelen előttem termett.
-Hát.. Amber vagy igaz?.. - érdeklődtem.
-Igen! De mégis mit érdekel az téged?!
-Amber... Mi bosszant most?
Amber csak bámult maga elé:
-Most...? Most, az hogy megint itt vagy..
Gőzöm sem volt hogy kezdjek bele a beszélgetésbe, ez a mondta kicsit rosszul esett. De ha már elkezdtem ezt az utat folytatom is..
-Én sajnálom.. Csak segíteni szeretnék. - mondtam kedves hangon majd megfogtam a kezét.
-Nekem nem kell a te segítséged! - modult rám és elkapta a kezét.
-Akkor mondom másképp! Tudom hol a testvéred! Olivia!
-Igazán?...
-Igen! De segítened kell hogy tudjam biztosan ő az.. Mesélj róla!
-Ö egy kedves teremtés.. Akár mint te, ha akart valamit nem hagyta annyiban, a jó utat választotta mindig. Nem bántott meg senkit soha, de ha igen... Akkor mindig szomorúság volt. Ezen kívül kaland vágyó és magabiztos..
-Értem..
-Na hol van?!
-Amber.. Meg kell ígérnie hogy nem fog ki akadni.. És meghallgat..
-Mond már! - erősködött.
-Én vagyok az!! - vágtam rá hangosan.
Amber egy ideig bámult majd körülöttem járkált.
-Akkor ezért voltál nekem olyan furcsa.. A medál is.. Na de mi van ha hazudsz!?
-Nem tudom hogy bizonyíthatnám be hogy en vagyok..
-Mondjuk.. Honnan kerültél ide?..
-A táborból.. Én segítettem vissza jutni a többieknek..
Erre Amber nagyot nézett.
-Érdekes egybe esés.. Mesélj a gyermekkorodról...
-Hát arról nem sokat tudok, nem emlékszem semmire.. Csak arra hogy a szüleim odaátról nem meséltek róla..
-Nos Olivia.. Ez is eléggé egybe esik a történéssel.. No meg ha bele gondolok mint csináltál a medáloddal.. Azt hiszem, hiszek neked.. - hirtelen a fekete ruhája kezdett kifakulni, fehér színű lett, a szeme világos kék, mint Aurórának. A fekete haja világos szőke lett, szintén mint Aurórának. Majd egy virágos füzér jelent meg komor koronája után.
A medálom fényleni kezdett majd Amber sírva ölelt magához.
-Olivia!! - jött kívülről egy éles hang.