It'z movie-time! /Itzy ff./

💜Egy kicsit elnéztem az időt...💜

Lyn szemszöge

Lia-val felbaktatunk a megbeszélő szobába, ami a fehér színeiben pompázik, s én aki már iszonyatosan kíváncsi vagyok arra, hogy mi jutott eszébe, megkérdezi:

- Na, mi az a nagyon király ötlet?

- Nézd meg ezt - ezzel Lia elővesz egy gyönyörű rajzot.

- Ezt te csináltad? Nagyon szép! - ámulkodom, nem is figyelve a lányra.

- Nem azt kell nézni! - szól rám, mire elkezdek tanakodni üzenetén.

- Azt szeretnéd, hogy animációs legyen a film?

- Nem! - kiált ám ismét Lia, már egy kicsit vöröses fejjel. Ch, mintha ez olyan egyértelmű lenne... - A rajz tartalmát kell nézni. Szerinted ez kire hasonlít? - és rámutat egy lányra.

- Talán rám?

- Akkor úgy kérdezem, ki lesz a főszereplő? - pedig tényleg hasonlított egy kicsit rám.

- Yuna - válaszolom. Most, hogy így elnézem, hasonlítanak - Tényleg olyan Yuna-s lett. De ki lenne a másik srác?

- A szerelme - ezzel Lia fején egy titokzatos mosoly jelent meg, ami még jobban felkeltette érdeklődésem.

- Várjunk csak, neki van szerelme? Ez az! Tudom már. Kell valaki, aki lesz...

- Ezt majd megbeszélitek Amandával. Örülök, hogy segíthettem, de most fontos teendőim vannak.

- Mint például?

- Shoppingolás, shoppingolás, aztán még több shoppingolás Ryujin-nal - vigyorog eltökélten Lia - Majd szóljatok, ha van fejlemény.

- Rendben, gyere, kiengedlek titeket.

Nagyon fura ez a Lia, az egyszer biztos. Nem is tudom, a shoppingolás és a fontos teendők nem illenek össze. Viszont most nincs időm ezen gondolkodni, ki kell engednem a lányokat és el kell beszélgetnem Amandával. Na ezek a fontos teendők.

Yeji szemszöge

És, és, és? Mi ez a csörgés? Ja, ez a telefon. Akkor ez az egész álom volt? Pedig meg voltam győződve, hogy nyerek a lottón... Holtkórosan nyújtózkodom majd felülök az ágyamban. Elindulok, sőt fel is állok, de vissza is huppanok. Túl fáradt vagyok most ehhez. De ez a csörgés meg megőrjít, szóval kikászálódom és felveszem a telefont. Bár semmi kedvem nem volt hozzá.

- Kivel beszélek? - kérdezem félálomban.

- Szia, Yeji! Azt hittem, nem fogod felvenni, na mindegy. Amandával kitaláltuk a filmmel kapcsolatos dolgokat, szóval gyertek az irodánkba.

Egy ásítás kíséretében ránézek az órára. Ez sem komplett, az biztos.

- Tudod te hány óra van?

- Igen, tisztába vagyok vele, hogy még csak hét óra van, de...

- Milyen hét? A vak is látja, hogy hajnali kettő az idő - háborodok fel. Miatta nem nyertem meg a lottót.

- Mi? - lepődik meg Lyn - AMANDA!!! Majd gyertek át olyan dél körül. Szia!

- Szi... - és a többire már nem emlékszem, mert bealudtam.

Lyn szemszöge

Egy nap. Egy nap telt el azóta, hogy az Itzy-vel beszéltünk, de mégis, akkora hiányérzetem van. Ráadásul Amanda úgynevezett "zenemaratonja" is nehezít a helyzeten /egész nap Itzy-t hallgat/... Mondjuk, ez most segített, mert eszembe jutott, mit akartam!