It'z movie-time! /Itzy ff./

💜Kínos helyzet💜

Chaeryeong szemszöge

- Ezt akarjuk elmagyarázni, csak te félbe szakítottál minket! - háborodik fel Ryujin, s újra összeszedi gondolatait, aztán folytatja - Szóval, jelenleg... Lia, ezt nézd!

- Úristen, ez most komoly?!

- Micsoda? - megyek közelebb, de ők pont úgy tartják a telefont, hogy ne láthassam a képernyőt. Nem tudom eldönteni: Ilyenkor ezt direkt csinálják vagy sem?!

- Nem tudom elhinni! - ámul el Ryujin valami láttán, de még mindig fogalmam sincs arról, mi lehet a képernyőn ami olyan fontos.

- Nem is gondoltam volna! - válaszol Lia. de én nem nézem tovább döbbent fejüket. Kiveszem a készüléket a kezükből.

- Hékás! - riadnak meg mind a ketten - Ezt most miért kellett?!

- Mert meg szeretném tudni, miben mesterkedtek - néztem rájuk. Azt akarom, hogy befejezzék azt amit elkezdtek.

- Rendben van, akkor most már eláruljuk - von vállat Lia - Van egy kérdés, ami egész nap foglalkoztat. Ami nem hagy nyugton maradni. Ami miatt nem tudunk elszundítani még hajnalban sem.

- A kérdés pedig így hangzik: Miért nem bízik meg bennünk Yuna?

Kínos csönd következett. Erre igazán nem számítottam, nem gondoltam volna, hogy ennyire bántja őket az, hogy Yuna szinte semmiről sem szól nekik. Főleg azért meglepő, mert ezt maga Shin Ryujin kérdezte meg. Igazából nem tudom, mit kellene erre felelnem. Yuna tényleg eléggé levegőnek nézi a többieket, de olykor ők is semmibe veszik a maknae-t. De azon, hogy ennek mi lehet az oka, azon még soha életemben nem tűnődtem el ennyire...

- Tényleg, Chaeryeong, veled biztosan megosztja az ilyeneket! - figyelek fel Lia ötletére, mire mind a ketten fürkészve néznek végig rajtam. Ijesztő, az egyszer biztos.

- Nos... - annyira eltűnődtem az előbb, hogy azt sem tudom, mit kéne most közölnöm velük...

- Hallgatunk - néz rám Ryujin, még ijesztőbb arckifejezéssel, mint az előbb.

- Ömm.... Az a helyzet, hogy...

Yuna szemszöge

Ismerem Chaeryeong-ot, tudom, mit hol tárol a szobában. Ismerem minden kis zugát, azokkal a rejtekhelyekkel együtt, amikről még ő maga sem sejti, hogy létezik egyáltalán olyan. A léptek egyre gyorsabban haladnak felém, szóval gyorsan kell cselekednem... Tudom is! Chaeryeong szobájában van a szekrény mellett egy kis hely, ami pont az ablak közelében van. S hogyha oda bebújok, akkor el tudom magam takarni a függönnyel! Chaeryeong figyelmetlen, nem hiszem, hogy feltűnne neki.

💜timeskip💜

Olyan öt perce álldogálok itt, de még mindig nem történt semmi! Hol van már ez a lány? Nagy nehezen elhúzom a függönyt, és tényleg nincs itt senki. De akkor meg kinek a lépteit hallottam? Elindulnék megnézni. Azonban csak elindulnék... Ami azt illeti, beragadtam...

Amanda szemszöge

Nem tudom, hogyan kerültem ide. A nappali közepén lévő kanapén fekszem elterülve, és egy ideje próbálom megfejteni, mi is történt ezelőtt. Na meg persze, hogy hol a csudában lehet a távirányító. Nem jöttem rá eddig, de... Hmm, olyan jól jönne most egy kis édesség... Mondjuk csoki, vagy palacsinta, vagy.... Csokis palacsinta! Mindjárt elolvadok a gondolattól!... De nem emlékszem, hogy Lyn csinált-e palacsintát...

- LYN! - ordítom. Közben a távirányítót kutatom a szememmel - VAN PALACSINTA?!

De nem érkezik válasz.

- PALACSINTA!

Még mindig nem kapok választ.

- HAHÓ!

Lassan, de óvatosan felállok a tévé elől, s elhagyom a nappalit. Lábujjhegyen járva lopakodom tovább, azonban gondok akadnak a lépcsőnél: Mégis, hogy menjek fel lábujjhegyen?! Ekkor azonban sokkal "Amandásabb" ötletem támadt: Ninja-style - on!

Mielőtt bármi különöset művelnék, a fejemre kötök egy fekete kendőt. Ne kérdezzétek, honnan vettem elő, csak van ( igazából mindig van nálam egy - fő a biztonság). Az eddiginél sokkal figyelmesebben, óvatosabban, halkabban emelem fel az első lábamat, s ezzel teszem fel az első lépcső fokra. Miután a másik lábamat is felteszem, a falhoz nyomulva megyek fel a lépcső közepéig, ott pedig egy kicsit megállok, hogy megállapítsam: Biztosan nincsen semmi zaj. Tovább haladok, s a lépcső tetejénél leguggolok, és óvatosan megfigyelem a területet. Beosonok Lyn szobájába, azonban ami ott fogad, az eléggé váratlanul ér... Egy papír...

Amanda!

Ha megint elaludtál volna, akkor emlékeztetlek arra, hogy elmentem a kellékekért, amiket lent összeírtál mielőtt ez megtörtént volna. Nem tűntem el!

Ameddig távol vagyok, próbálj meg összeírni jeleneteket a filmhez!

Lyn

Huhh, már megijedtem!

Megjegyzés: A következő két részben meg tudjuk, hogy miért írt össze Amanda tárgyakat a filmhez egy papírra.

Yeji szemszöge

Végre elhúztak innen ezek az őrültek! Egész nap erre vágytam! Akarom mondani... Mindennél jobban szeretem a csapatomat, és persze próbálok minél több időt tölteni velük, csak az a gond, hogy nagyon fárasztó idol-nak lenni, főleg, ha te vagy a leader. Rengeteg olyan alkalom van, amikor olyan, mintha egy csapat gyerekre vigyáznék, akiket ha nem állítunk le tüstént, felrobban a cég!

Gondolom, érthető miért fáradtam el ennyire. De ennek végre vége, ismét pihenhetek!

💜timeskip💜

Na jó, ez már fura: Túlságosan is csendben vannak. Ami azt illeti, ha ezek meg sem mukkannak, akkor az sosem jelent jót. Higgyétek el, nem én vagyok a hibás azért, mert Yuna-nak nem volt pénze új telefont venni (az előzőt beleejtette a vízbe)... Inkább rájuk nézek, nehogy legyen valami probléma odafent....

Író szemszöge

Ami azt illeti, ezt a részt nem tudom tovább húzni. Nem akartam, hogy ilyen rövid legyen - legalábbis rövidebb, mint az eddigiek -, de nincs ötletem mit írjak.

A cím nem tudom miért lett "kínos helyzet", talán azért mert nem tudtam mit kitalálni neki, ami kissé kínos. Hmm...

A képen Chaeryeong "Mutasd már meg azt a telefont" feje található 😂(most találtam a képet és teljesen ide illett)

Nem sokára hozom a következő részt! Addig is

Adios!

To be continue...