Talaj felett 10 centivel

6.Újra elutasítom

Mondanám, hogy nem lepődtem meg, de bolond az ki nem csodálkozik erre rá egyedülállóként. Egy kéz szorította meg a vállam, majd megpuszilta a fejem, hiába próbáltam megfordulni a kéz nem engedte, hogy azt tegyem.
-Gyere, szálljunk fel. Vettem jegyet - ekkor ismertem fel Joa hangját. - viszlát, jó utat!
A kezemnél fogva felhúzott a padról, és a vonat felé ráncigált.
-Egyedül is tudok menni.
Felmásztam a lépcsőn, igaz csak három fok volt, magasak voltak az én lábaimnak, pedig nem vagyok annyira alacsony.
Az első vagonban maradtunk, ahol egész kevés ember volt. Egy fiatal nő a fiával, egy idős hölgy, illetve három diák lány és a kisérőjük. Elfoglaltam az ablak melletti ülést, és a lánytól kapott kis táskát leraktam magam mellé.
-Át kell gondolnom a dolgokat, és fáradt is vagyok. - nem is fordultam Joa felé, csak az ablaknak beszéltem - tudod olyan fura ez az egész, eddig féltem és izgultam, de most hogy arra kerül lassan a sor, hogy ott vagyok Anyám előtt, kezd átcsapni csalódásba. Nem benne, hanem magamba csalódtam, gyűlölni akarom, de nem megy, mármint utálom most is, amiért kirakott a kastélynál, viszont ha nem rakott volna ki, akkor nem ismerném azokat az embereket, akiket most ismerek.
-Megértem. - összeráncoltam a szemöldököm, ez nem Joa hangja, ez valaki más.
Hirtelen megfordultam, és a jóbarátom helyett konkrétan nem láttam senkit. Körbe fordultam az emberek, akik eddig nyugodtan ültek, most mind felém fordultak rémült tekintettel. Lassan felkeltem az ülésről, és hátra mentem a mosdóhoz, amikor egy kéz ragadott meg. A hirtelen érintéstől, úgy megijedtem, hogy sikerült lehuppannom a földre.
Felnéztem, hogy ki volt az, de megint nem láttam semmit, próbáltam felállni, hogy minél előbb a mosdó magányát élvezzem és a levegőt is normális iramba szedjem. Már a nadrágom poroltam le, közbe fel-felnéztem, nem-e akar valaki fellökni.
-Valami nem stimmel, túl nagy a csend. - ahogy ezt kimondtam egy fehér alak tűnt fel előttem.
Az ajtót bezárta, majd a kilincset letörte, már mozdultam volna, hogy a másik ajtóhoz sietek, amikor hihetetlen gyorsasággal termett a másik vagonba vezető ajtóhoz, mint az előző ajtónál itt is letörte a kilincset. Felém lépdelt, mintha leakarna vadászni. A rémülettől mozdulni se bírtam, mit csináljak? Nem tudom, hogy mihez tudok kezdeni az erőmmel. Ekkor felordítottam tehetetlenségembe:
-Joa te idióta, miért nem vagy itt, amikor meg kellene védened. - vártam a csodát, de semmi se változott, azon kívül, hogy a fehér alak a körmét élesítette.
-Ennyi? Azt hittem, hogy okosabb vagy.
-Nem vagyok okos?! - ha eddig nem mentem volna neki, akkor most.
Már emeltem volna az öklöm, amikor tompa puffanásokat hallottam, hátra néztem láttam, hogy Joa próbálja az ajtót betörni, de látszott hogy semmi esélye, fémből volt az ajtó.
Fehér alak odaért elém, fölényesen rám mosolygott. Innentől mintha lassított felvételt néztem volna, a nyakamnál fogva felemelt, a mosoly ekkor se tűnt el az arcáról, sőt. Kifejezetten élvezhette, hogy az ő kezébe van az irányítás, tudta akár egy mozdulat és a falhoz vághat. De láttam a szemébe brutálisabb, fájdalmasabb halált szánt nekem.
Ekkor, mint egy csoda az ajtó üveg kitört. Az üveg szilánkok szanaszét repültek, Joa bemászott az ablakon. Visszanéztem a fogva tartómra, meglepettnek tűnt. A következő pillanatban már csak fájdalmat éreztem és sötétség vett körül.
+
-Á, a fejem... - a szemem próbáltam kinyitni, de mintha mázsás súly nehezedett volna rá.
Nehezen, de kibírtam nyitni, bár ne tettem volna. Túl ismerős volt a hely. A fehér szoba, fehér ággyal fehér mindenséggel. Már csak a mosolygós fazon hiányzott.
Ekkor belépett az ördög, talán szélesebben mosolygott, mint múltkor.
-Helló-belló! Nem gondoltam volna, hogy találkozunk. Ilyen könnyű dolgom nem volt még.
-Most ez teljesen komoly?! Ilyen szerencsétlent, mint én. Mondjad mi a mai ajánlatod.
-Beadod a derekad? Lehet hozok neked egy tűzijátékot a tiszteletedre a földről.
-Szóval se mondtam, csak gondoltam nincs jobb dolgod, mint az én életem vagyis halálom megkeserítése.
-Ó! - csalódott arcot vágott - Nem baj, most csak egy embert kell megölnöd. Joát.
-Figyelj ide, én mindig is sweim-a maradok, lehet nincs hatalmam, de előbb halok meg, mint hogy őt megöljem. Tudod miért? Megszerettem. Szóval, távoznék.
Ördög szemszöge
A csudába is, ez a lány megőrjít. Újra végig néztem, ahogy... ezt nem hiszem el. Mindkét erőt elvitte, van nekem szerencsém?
A teste összecsuklott, a lelke pedig elszállt.