Talaj felett 10 centivel

2. Deb lettem

- Na, még is csak a pokolba kerültem – nevettem fel.
- Ajánlok neked valamit – húzta félmosolyra a száját, maga az ördög – visszamehetsz az életbe.
- Miért akarod, hogy én visszamenjek?
- Csak úgy. – erre felhorkantottam, jó vicc.
- Csak úgy – ízlelgettem a szavakat – vicces, mond mit akarsz cserébe!
- Öld meg az összes fekete és piros alakot!
- Öljek?! Csak azért, hogy éljek. Egyáltalán miért pont őket Emberek ők igazából?
- Ölj. – felelte parancsolóan, nem volt vigyor már az arcán.
Mit csináljak? Jó lenne visszamenni, de ilyen áldozattal?! 
- Nem. – jelentettem ki. Életem vagyis halálom legnehezebb döntése volt. – megnézem mit ajánlanak a mennybe.
- Nem engednek be, túlságosan bűnös vagy.
- Akkor is megpróbálom, és te leszel az első, aki meg tudja mire mentem a második esélyéjemmel. – vágtam rá, elég bátor kijelentés volt, de be kell bizonyítanom, hogy jobban használom fel a második életem.
- Te tudod, én csak azt kértem ölj meg 30 embert. – rántotta meg a vállát
- Csak?! – köptem felé a szavakat.
- Csak – vigyorgott fellengzősen.
Fogtam magam felkeltem a földről, és a fehér semmi felé vettem az irányt, amikor neki ütköztem konkrétan a semminek. A hátam mögül röhögés hangzott fel, mondhatni szép dolog kiröhögni a másikat.
- Szerinted elengedlek? Ha tudnád használni rendesen a képességed, vagy legalább utána néztél volna valami könyvbe, nem lebegsz, hanem eldöntheted, hogy hol vagy, élsz-e vagy meghalsz, repülni is tudsz, csak te bele kényelmesedtél a helyzetbe. A szüleidet okoltad amiért ott hagytak, de semmit nem tettél érte, hogy a helyzetet kimaxold. Ettől még az ördög vagyok, sose akarok jót, most is kihasznállak, hogy elérjem a tervem, eltudom mással is végeztetni, csak veled könnyebb lenne, mint a sima emberekkel.
- Segítsek rajtad, hogy öljek, csak azért mert nem ismertem meg magam. Kissé önző, mellette veled is lepaktálok. Nem helyes, de jól van. – fele nyújtott kezem visszahúztam egy pillanatra – mi történik, ha nem tudom teljesíteni?
- Szeretem a sült húst. – húzta ördögi vigyorra az ajkait.
- És ha nem fogadom el?
- A lelked át száll egy másik testbe, ez ellen még maga az ördög se tud mit tenni – próbált cukin szomorú fejet vágni, de inkább volt hányinger keltő, mint aranyos.
- Gondolkodok. Várj.
- Egy perc.
Szóval, ha újtestbe megyek attól még lehet, hogy a képességem megmarad, és nem leszek sült hús, ami elég jó érv, s még ölnöm se kell. Ezt választom.
- Új test. – mondtam meg a végleges döntésem.
- Te tudod, remélem találkozunk még, nagy az esély rá. Viszlát! – erre rám bökött a nagy pálcájával.
Ördög szemszöge
Abba a pillanatba összecsuklott a lány, a lelke kiszállt a testéből, egy baj volt vitte vele a képességet, amit Cece teste is birtokolt.
- A francba, nem igaz. Mondjuk, akkor megkörnyékezem a másik testet is, amibe átmegy a lelke. – legyintettem egyet, kár, hogy nem tudom hogy fog kinézni az új Cece.
Cece lelkének szemszöge
Fuu, de fura érzés. Na álljunk meg egy pillanatra, mi történik velem?! Érzem, hogy üresedek, ki törli valami az emlékeim, emlékezni akarok. Mit tettem?
- Ne törlődjenek ki az emlékeim, a kastélyba akarok menni, és fekete alak szeretnék lenni. – s mintha egy tornádóba kerültem volna. Csatt.
- Aaa, a fejem. – furcsán idegennek hallatszódott a hangom, várjunk megmenekültem?! Körül néztem a hely ismerősnek tűnt, lenéztem a lábaimra fekete csőnadrág és egy ugyanolyan színű bakancs. A kezeim is megvizsgáltam egy nagy pulcsi, próbáltam lehúzni a cipzárt, de mintha beakadt volna, végül is mindegy ez a legkevesebb gondom, mármint várjunk teljesült a kívánságom.
Élek, élek, istenem nem örültem még annak ennyire, hogy élek. Várjunk, akkor fekete alak lettem. Esetleg, ha még egyszer kívánok akkor teljesül? Kipróbálom.
- Lila hajat szeretnék. – semmi nem történt, tényleg utána kéne nézni pár dolognak.
Felkeltem a földről, és a talajon maradt a lábam.
- Nem lehet igaz. Istenem, hogy lehettem ilyen hülye. – csaptam fejbe saját magam. – ekkora gyökeret, mint én.
- Tényleg hülye voltál, ezt még én se éreztem teljesen előre. – hátra fordultam, és Leót láttam magam mögött.
- Igazán szólhattál volna. – böktem meg a vállát.
- Szerinted, ha tudom előre nem szólok neked.
- Várj, nagyon közvetlen, értelmesen beszélő lettél.
- Most már te is deb vagy, elviszlek a bázisra, viszont  nem maradhatsz ez.
- Miért nem? Lehet, hogy tetszik ez az életmód.
- Te neked más utad van. Nem a képesség birtokos egyének istápolása, hidd el én téged védelek, mindig is ezt tettem, még ha nem is tudtál róla.
- Van más választásom – sóhajtottam lemondóan.
- Nincs, de ez a legjobb benne. Kicsit belekavartál, de te sweima vagy.
- Mik ezek a nevek? Deb meg sweima?
- Deb, annyit jelent, hogy messze. Sveima, meg lebegést. Gyere bekötöm a szemed, bocs nem láthatod az odavezető utat.
Elővett egy zsebkendőt a zsebéből, és a szemem elé kötötte. Nem tudom miért bízok ennyire benne, de nem félek, bár a múltkori esetből tanulva, lehet annyira nem jó dolog nem félni, mert jobban arcon csap, ha valami történik még is. Előre nyújtottam a kezem, hogy hát ha érzek valamit a környezetből, amikor neki ütköztem  egy mellkasnak.
- Mondd, hogy ez te vagy Leó. – tapogattam meg, hátha ki tudom így találni, hogy kihez tartozik
- Nyugi én vagyok, csak gondoltam felveszlek a hátamra, hogy ne ess el minden apró buckába.
Felmásztam a hátára, és így vágtunk neki a kalandnak együtt.

GAcat voltam.

2019. Június 3.