Nem én akartam (Befejezett)

🤰2. fejezet🤰

Igor pov.
Sikerül négyesre megírnom a dolgozatomat. Hála istennek, ha megint hármas alát kapnék, akkor apám tuti kiherélne. Azonban az igazgató, hirtelen mindenkit a tornaterembe hívatott. Odabent mindenki kíváncsian nézte, hogy vajon most mi lesz. Az igazgató maga mellé állított egy fiút. Úristen, ő az! A labortársam! És igazság szerint a titkos nagy ő – m. Annyira aranyos fiú és ellentétben a lányokkal, van esze. Már két hete nem hallottam felőle semmit és annyira jó látni, hogy jól van.
- Kedves diákok! Bevallom először azt reméltem, hogy el tudom simítani a dolgokat, de úgy látszik alábecsültem a természetet. Gondolom hallottatok a pletykáról, hogy a mellettem álló fiú, Vladimir, nemi erőszak áldozata lett. Hát eloszlatom a kételyeket, mert igazak. Ami pedig még rosszabb, hogy a fiúról tegnapelőtt kiderült, hogy babát vár. Szóval arra kérek mindenkit, hogy mutasson megértést és a baba érdekében semmi erőszak vagy stresszelés! – a hangja komolyan csengett, de mindenki egyre csak a fiúra figyelt. Szerencsétlen! Nem elég, hogy megerőszakolták, de még teherbe is esett. A végén ő került az igazgató helyére.
- Egy teljes napon át csak gondolkodtam ahhoz, hogy döntést hozzak és hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy megtartom a babámat, bármennyire is nehéz lesz. Tudom, hogy vannak emberek, akik mellettem állnak és így talán lesz elég bátorságom, hogy világra hozzam a kicsit. Viszont… Az az ember, aki megerőszakolt, a gyerekem apja és mivel én annyira sokkot kaptam, hogy nem emlékszem az arcára, ezért arra kérem, hogy most álljon fel és jöjjön ide mert én megbocsátok, de vállaljon felelősséget azért, amit tett. – mondta szinte már könyörögve. Teljesen igaza volt és ezzel a körülöttem ülők is egyet értettek. Senki sem állt fel. Nem igaz, hogy lehet valaki ennyire gyáva!? Szegény csak állt ott és várt. Végül az igazgató megunta és átvette a beszédet.
- Tehát remélem értettétek? Segítsetek neki és igyekezzetek megvédeni, tudni kell, hogy ha bármilyen erőszak vagy piszkálás miatt elvetél, az emberölésnek felel meg, szóval csak finoman. – mondta az igazgató majd lekísérte szegényt a színpadról. Mindenki ott maradt és szinte egyenként gratuláltak neki vagy kitartást kívántak, sőt volt, aki a segítségét ajánlotta. Azt hiszem nekem is ezt kell tennem.