Nem én akartam (Befejezett)

🤰7. fejezet🤰

Vladimir pov.
Egy rakat osztálytársam érdeklődve figyeli, ahogy egy kis plüssjátékot varrok a szünetben. Sokan átjönnek hétvégéken, hogy segítsenek felkészülni, hiaba próbalom visszafogni őket. Segítenek nekem és a bátyamnak kipakolni, festeni. Néhanyan még cuccokat is hoznak.
- Vladimir! - rohan felém Molly izgatottan.
- Tessék?
- Arra gondoltunk, hogy a gender partin csinalunk egy táblát, amire mindenki majd cetlikkel fog felragasztani neveket javaslatként! A lényeg, hogy szerinted szivecske legyen vagy két gólya?
- Molly! Én már a gender partit is túlzásnak gondolom! Kedvesek vagytok, mindenki, hogy gondoltok rám, de nem akarok nagy felhajtást!
- Az embernek nem mindennap lesz kisbabája! Ennek nagy feneket kell keríteni, ha tetszik, ha nem! - valszolta makacsul majd mire megadtam neki a választ elviharzott. Nekem amúgy is máshol járt a fejem. Igor nem jött ma iskolába és senki sem tudja, hogy miert. Írok neki, de sosem ad teljes választ, csak tereli a témát. Furcsa.
- Vladimir Wislow - ot varjat az igazgatói irodába! - hallatszott s hangosbemondón. A többiek aggódva neztek ram mire én csak felvettem a táskamat és elindultam. Odabent az igazgató és a batyám vartak.
- Szervusz, Vladimir! Ülj le! - mutatott a székre.
- Valami... Rosszat csinaltam, igazgató?
- Dehogy, ne aggódj! Arról akartam beszelni, amit a babád tett az iskolával! Hihetetlen! Egy honapja senki sem ült a büntetőben és jelentést se kaptunk. Ez eljutott a kormanyhoz is. Amikor elmondtam, hogy miert van ez, azt mondtak, hogy ideküldik a tevét és az iskolank ott lesz mindenhol! Már ket evre előre megteltek a jelentkezesi lapok és ez neked köszönhető! - mesélte vidaman az igazgató, de én a tévé hallatán leblokkoltam. Nem akarok bennelenni a tevében, és a babanak se akarom ezt! Ekkor azonban eszembejutott valami.
- Igazgató úr! Esetleg meg tudja nekem adni Igor Black címét?
- Igorét? Miert? - kerdezte a bátyám mire elmeseltem, hogy ma nem jött iskolába és aggódom érte. Az igazgató megadta amit kértem majd visszamentem az utolsó óramra.