Nem én akartam (Befejezett)

🤰18. fejezet🤰

Vladimir pov.
A szemhéjam az ólom súlyával versenyzett. Minden tagom rettentően nehéz volt, de egyben olyan jó meleg is. Pedig mikor minden eltűnt majdnem megfagytam. Épp csak egy kicsit megmozdultam, azonnal megéreztem, hogy valaki ölel. Jobbra nezve aztán Igor alvó arca kelrült elém. Az orrommal megböktem egy kicsit mire a szeme úgy kipattant mint a puskából a golyó.
- Édesem! Végre! - ölelt át jobban, de nekem ekkor tűnt fel, hogy lapos a hasam. Mi történhetett? Istenem, hol a pici? Ki skartam rontani, de Igor lefogott.
- Nyugi! Mèg nem gyógyult meg teljesen a hasad! Ne mozogj!
- Hol a kicsi?! Hol a kisbabám!? Látni akarom a kislányomat!!! - üvöltöttem mire megjelent Roger és az orvos is.
- Mr. Winslow! Kérem nyugodjon meg! A lánya jelenleg egy inkubátorban van az ötödiken és biztosítom, hogy semmi baja, csak még nehezen lélegzik és nem sírt. - magyarázta az orvos, de ez nrm nyugtatott meg. Latni akartam a kislányomat. Addig könyörögtem, hogy vegül egy tolószékben felvittek az ötödikre, ahol már akkor ösdzeszorult a szívem mikor a rengeteg gépezetet megláttam. Bevittek engem és Igort a terembe. Mindenhol kicsi kapszulak benne olyan pici babakkal mint a kezem. Annyira elkalandoztam, hogy észre sem vettem mikor megálltunk. Ott volt előttem az én édes kislányom, pelusban és kis rózsaszín sapkában. Egy hatalmas cső volt a szájaban es korongok voltak ráragasztva. Nem bírtam tovább és sírni kezdtem. Ez az egész az èn hibám volt. Igor átölelt, ds csak akkor tertem magamhoz mikor az orvos kinyitotta az inkubátort.
- Szeretnék megfogni?
- Persze! - mondta Igor mire az orvos ügyesem levette a csövet és óvatosan Igor kezébe adta a picit. Láttam, hogy ő is sírni fog. Már épp a kezembe akarta adni mikor az egesz testrmen átfutott a rémület.
- Ne...
- Vladimir?
- Nem megy! Ez az egész az en hibám! Nézd milyen pici! Mi lesz ha leejtem vagy... - szipogtam.
- Mr. Winslow! Nézze! Nem vagyok kezdő! Több száz, tinedzser snyát és koraszülöttet kezeltem már! Ilyesmi mindenkivel megtörténhet! Nem a maga hibája, hogy ez történt és a lányuk teljesen egészséges! Csak egy picurka extra figyelem kell majd neki. A többit pedig megtanítjuk magának! Itt a kislánya! Neki most az lenne a leghatásosabb orvossàg ha az édesanyja átölelné. - mosolygott az orvos majd a kezembe adta a kicsit, gondosan ügyelve, hogy hogyan kell fogni.
- Beszéljen hozzá! Az anya hangjára jobban szoktak reagálni mert felismerik. - mondta mire én vegre megszólaltam.
- Szia tündérkém! - pusziltam meg a buksiját mire a kis hercegnőnk szája görbült és nehézkesen, de sírni kezdett. Én is sírtam vele, de én a boldogságtól.