Nem én akartam (Befejezett)

🤰3. fejezet🤰

Vladimir pov.
Nem jelent meg, pedig reméltem, hogyha már volt elég bátor, hogy megerőszakoljon, akkor ehhez is lesz elég mersze, de mindegy. Menni fog ez egyedül is. Amikor magamhoz tértem a kórházban az orvos nagyon vonakodva, de felajánlotta, hogy abortuszra küld, hisz érthető, hogyha 16 évesen még nem szándékozok anyává válni. Az, hogy teherbe tudtam esni azert gy különleges rendellenesség a hibás. Olyan vagyok mint egy transznemű, csak én műtét nélkül lettem ilyen. Először igent akartam mondani az abortuszra, de aztán a kezembe kerültek a fotók. A kisbabám látványa teljesen megváltoztatta a véleményem a dologról. A karomban akartam tartani és megvédeni. Így történt, hogy a védelmem erdekében a bátyám megkérte az igazgatót, hogy avassa be az egész iskolát.
Másnap égett az egész testem, amikor beléptem a suliba. Olyan fura volt. Mindenki utat engedett és köszönt. Folyzon kérdezgették, hogy hogy vagyok, nem kell e segítség és hasonlók. Mintha a babám egy rózsaszín burkot zárt volna körém. Azok, akik régebben piszkáltak, még azok is rám mosolyogtak és köszöntek. Az osztályban kissebb tömeg vett körbe és mindi kérdéseket tettek fel például nevekkel vagy esetleg tervekkel kapcsolatban. Az egyik lány még sütit is hozott nekem, mondván, hogy most rendesen kell ennem.
Kémia órán végre volt egy kis nyugtom. A labortársam nem faggatott. Persze feltett ő is pár kérdést. De azt hiszem az utolsó ert ma a legnagyobb meglepetésként.
- Vladimir! Figyelj, arra gondoltam, hogy a múlt héten nyílt egy klassz kis étterem és, hogy nincs e kedved megnézni velem?
- Igor, te most randira hívsz?
- Hát... Igen, de megértem, ha nem akarsz jönni, főleg most, hogy... Tudod mit? Felejtsük el! - fordult volna el kínosan mire megfogtam a kezét.
- Igen. Volna kedvem veled menni. - mosolyogtam rá mire felragyogott az arca. Nekem azonban kételyeim voltak.
- De biztos, hogy pont velem, egy terhes sráccal akarsz randizni?
- Igazság szetint már hónapokkal ezelőtt is szerettelek volna elhívni, az, hogy terhes vagy, az pedig egyáltalán nem zavar. Biztosra veszem, hogy tündéri babád lesz. - mosolygott. Fura fiú. Fura, de nagyon édes.
Este elmeséltem a bátyámnak mindent és izgatottan készülődtem. Lezuhanyoztam és egy kicsit elegánsabban felöltöztem.
- Azért ne vàltozz lànnyá!
- Ha már anya, leszek nem tök mindegy!
- Vladimir! Remélem tisztában vagy vele, hogy ez már nem játék. Ne játsz a kisbabád életével!
- Én nem játszom! Eszem ágában sem lenne, csak... Nehéz felfognom, hogy tényleg ez történik! Hogy várandós vagyok egy olyan ember gyerekével, akinel az arcára sem emlèkszem! Csak élni szeretnék, továbbra is, de sosem játszanék egy élettel!
- Rendben, ne haragudj! Csak aggódom érted!
- Ahogy mindig teszed! - mondtam és megöleltem Rogert.