Elválaszthatatlanok || Bucky Barnes | Steve Rogers | Marvel fanfiction ||

8. fejezet - Mégtöbb verekedés

/Bius szemszöge/

A szürke páncélos felénk repült, de Steve megint blokkolta támadását egy rúgással. A macskát is elintézte egy rúgással.

- Remek! - morogta a páncélos.

- Kapitány! - kiáltotta Scott - Fogja! - dobott neki egy kicsi teherautót.

- Ez meg minek? - kérdeztem.

- Találja el vele ezt! - mutatott egy kéken fénylő, apró szerkezetet - Most! - hajította el, mire Steve is ezt tette a járművel.

A jármű megnőtt normális méretűre, mire a vörös hajú csaj elugrott, de a páncélos nem tehetett ellene semmit.

- Óh, ne már! - mondta, és a kocsi ráesett.

- Banyek! Azt hittem vizet szállított.... - mondta Scott, mire Steve és én ránéztünk - Öhm....Bocsi - tette hozzá és elfutottunk a helyszínről.

- Most már pipa vagyok... - hallottam még a szürke páncélos hangját.

/Kova szemszöge/

Bucky, Sam és én szaladtunk, ahogyan csak bírtunk.

- Most hova is futunk? - kérdeztem kissé kifulladva.

Megláttuk a Kapitányt és a többieket mögötte. Meg akartam állni a fájó lábam miatt, de Bucky megfogta a kezemet és húzni kezdett. Mikor újra belelendültem a futásba, már elengedett.

- Gyerünk! - intett nekünk Steve és mi is csatlakoztunk mögé.

Hirtelen egy sárga lézer "állta el" utunkat. Felnéztünk, egy vörös bőrű, zöldes-szürkés ruhájú, sárga köpönyeges fickó lebegett, szintén sárgán fénylő homlokkal.

- Rogers Kapitány! - mondta, szinte teljesen nyugodtan - Tudom, hisz abban, hogy helyesen cselekszik, de a közjó érdekében most meg kell adnia magát! - közben megérkezett az ellenség is.

Biuson is látszott az, ami rajtam: még nem állunk készen erre, de meg kell tennünk.

- Na, most mit csinálunk? - kérdezte Sam.

- Harcolunk - indult meg Steve, mi követtük.

Bucky megfogta kezemet.

- Készen állsz erre? - suttogta.

Elgondolkodtam, féltem, de nem akartam kimutatni.

- Egész életemben erre vártam - feleltem, majd mentünk tovább.

Gyorsítottunk a tempón.

- Nem állnak meg! - hallottam meg Pókember hangját.

- Mi sem fogunk - mondta Stark.

Már-már futottunk megint, és eljött a pillanat, a nagy harc. Buckynak segítettem a macskaember ellen, Bius Steve-et támogatta a küzdelemben Stark ellen.

Buckyt azonnal leteperte a földre, de én leszedtem róla. Bejegesítettem a lábát, így a földhöz ragadt, de karmaival valahogyan kiszabadult. Ütöttem, kikerült, rúgott, mellkason talált, a földön kötöttem ki. Bucky harcolt tovább.

Elkezdték fojtogatni egymást.

- Más ölte meg apádat - mondta Bucky.

- Akkor miért menekültél? - kérdezte, majd kiszabadult Bucky fogásából és elrúgta őt.

A nyakába ugrottam és hátra kezdtem húzni, hogy ne kerüljön Bucky közelébe. Előre dobott, de egy bukfenccel már talpon is voltam.

- Ki vagy te, hogy megvéded őt? - kérdezte mély hangján.

- Eszter vagyok, és ő a barátom - húztam félmosolyra számat, majd újra támadtam.

Ütöttem egy jobb horgot, kivédte, majd szúrt, de hátradőltem, és kirúgtam lábait alóla. Egy pillanat alatt talpon volt, rúgtam a fájó lábammal, de karmait a talpamba mélyesztette. Felkiáltottam, kicsavarta karomat, én a talajon voltam megint.

Majd karmait belemélyesztette volna Bucky arcába, de vörös fény jelent meg kezei körül. Bucky és én a távolabb álló Wandára pillantottunk, aki elhajította a macskaembert. Majd fejemet visszadöntöttem a kemény betonra.

Bucky azonnal mellém rohant. Megvizsgált, szeme megakadt a vérző lábamon. Letépett egy kis darabot fekete pólójából, amit az ugyanolyan színű kabátja eltakart. Bekötötte a nagyon ronda sebemet.

- Azért tudsz járni? - kérdezte aggódó tekintettel.

- Háát.... - gondolkodtam el, de ő felemelt a lábamra.

Iszonyúan sajgott, de járni tudtam vele. Köszönetképpen megöleltem őt, amitől megijedt, de kisebb hezitálás után viszonozta. Éreztem, hogy mosolygott.

- Köszönöm, Bucky - mosolyogtam, miután elváltunk.

- Tartozom neked, mert befogadtad a macskámat - mosolygott halványan, majd elmentünk onnan.

/Bius szemszöge/

A Kapitány és én a Pókember ellen küzdöttünk. Nagyon nehéz egy ellenfélnek bizonyult, főleg úgy, hogy amikor kellett volna, nem tudtam használni a tüzet. Amíg én próbáltam előállítani, addig Steve harcolt.

Pajzsával kiszakította hálóját, így egy szállító kocsira érkezett.

- Arra a cuccra nem érvényesek a fizika törvényei.... - mondta, de Steve közbevágott.

- Kishaver, sok dolog van itt, amit nem érthetsz - mondta komolyan.

- Mr. Stark mondta, hogy ezt mondja majd....

Hálót vetett pajzsára és lábára, magához rántotta és belerúgott arcába.

- Gyerünk már! - ráztam meg kezeimet.

De Pókember észrevett, hálót lőtt arcom felé, de jó reflexemnek hála, kezeimet felemeltem, de még így is ő volt fölényben, mert engem is magához húzott és nekihajított egy járműnek.

- A rohadt életbe! - nyögtem, majd megint próbáltam tüzet csiholni.

Eközben Steve újra küzdeni kezdett.

- Azt is mondta, hogy a lábát lőjem - mondta neki a srác, mire szemeimet forgattam.

Steve elindult a pajzsáért, de Pókember megint hálót lőtt két kezére, viszont most nem járt sikerrel. Steve előre húzta őt és egy szaltóval kikerülte, nehogy egymásba ütközzenek.

Azonnal felpattant és hálót vetett a pajzsára, de Steve leszedte és így rántotta magához Pókembert és egy fordulattal arcon csapta fegyverével.

Felrepült egy gép tetejére és onnan nézett le ránk.

- És mit mondott még Stark? - kérdezte Steve.

- Hogy maga téved, de nem látja be.... ezért veszélyes - közben kezeim lángba borultak.

- Na végre! - suttogtam és rálőttem Peterre, vagyis a gépre, amin állt, ezért gyorsan hálót vetve felénk közeledett.

Steve hatalmasat rúgott a fiú gyomrába, amitől egy oszlopféleségnek repült.

- Az utóbbiban igaza volt - mondta Steve és pajzsát nekidobta a tartónak, leomlott a gép Pókemberre, de ő erősen tartotta.

- Kitartó vagy... Honnan jöttél? - kérdezte Steve.

- Queensből.... - nyögte.

- Én Brooklynból - vigyorodott el Steve, mire intett nekem és otthagytuk őt.

Egy kicsivel arrébb lelassítottunk.

- Brooklyni vagy? - kérdeztem.

- Aha. És te? - nézett rám, kék szemétől elbambultam egy kicsit, úgy éreztem elpirulok.

- Budapesti - feleltem még mindig elbambulva.

Tekintetemtől kissé ő is elvörösödött. Éreztem, mint egy erő, valami közelebb húzott minket egymáshoz, és megtörtént, ami eddig csak az álmaimban, a csók.

De hát ő sokkal idősebb, mint te, te barom! - gondoltam magamban - Kova ki fog nyírni, ha megtudja....