/Bius szemszöge/
A szürke páncélos felénk repült, de Steve megint blokkolta támadását egy rúgással. A macskát is elintézte egy rúgással.
- Remek! - morogta a páncélos.
- Kapitány! - kiáltotta Scott - Fogja! - dobott neki egy kicsi teherautót.
- Ez meg minek? - kérdeztem.
- Találja el vele ezt! - mutatott egy kéken fénylő, apró szerkezetet - Most! - hajította el, mire Steve is ezt tette a járművel.
A jármű megnőtt normális méretűre, mire a vörös hajú csaj elugrott, de a páncélos nem tehetett ellene semmit.
- Óh, ne már! - mondta, és a kocsi ráesett.
- Banyek! Azt hittem vizet szállított.... - mondta Scott, mire Steve és én ránéztünk - Öhm....Bocsi - tette hozzá és elfutottunk a helyszínről.
- Most már pipa vagyok... - hallottam még a szürke páncélos hangját.
/Kova szemszöge/
Bucky, Sam és én szaladtunk, ahogyan csak bírtunk.
- Most hova is futunk? - kérdeztem kissé kifulladva.
Megláttuk a Kapitányt és a többieket mögötte. Meg akartam állni a fájó lábam miatt, de Bucky megfogta a kezemet és húzni kezdett. Mikor újra belelendültem a futásba, már elengedett.
- Gyerünk! - intett nekünk Steve és mi is csatlakoztunk mögé.
Hirtelen egy sárga lézer "állta el" utunkat. Felnéztünk, egy vörös bőrű, zöldes-szürkés ruhájú, sárga köpönyeges fickó lebegett, szintén sárgán fénylő homlokkal.
- Rogers Kapitány! - mondta, szinte teljesen nyugodtan - Tudom, hisz abban, hogy helyesen cselekszik, de a közjó érdekében most meg kell adnia magát! - közben megérkezett az ellenség is.
Biuson is látszott az, ami rajtam: még nem állunk készen erre, de meg kell tennünk.
- Na, most mit csinálunk? - kérdezte Sam.
- Harcolunk - indult meg Steve, mi követtük.
Bucky megfogta kezemet.
- Készen állsz erre? - suttogta.
Elgondolkodtam, féltem, de nem akartam kimutatni.
- Egész életemben erre vártam - feleltem, majd mentünk tovább.
Gyorsítottunk a tempón.
- Nem állnak meg! - hallottam meg Pókember hangját.
- Mi sem fogunk - mondta Stark.
Már-már futottunk megint, és eljött a pillanat, a nagy harc. Buckynak segítettem a macskaember ellen, Bius Steve-et támogatta a küzdelemben Stark ellen.
Buckyt azonnal leteperte a földre, de én leszedtem róla. Bejegesítettem a lábát, így a földhöz ragadt, de karmaival valahogyan kiszabadult. Ütöttem, kikerült, rúgott, mellkason talált, a földön kötöttem ki. Bucky harcolt tovább.
Elkezdték fojtogatni egymást.
- Más ölte meg apádat - mondta Bucky.
- Akkor miért menekültél? - kérdezte, majd kiszabadult Bucky fogásából és elrúgta őt.
A nyakába ugrottam és hátra kezdtem húzni, hogy ne kerüljön Bucky közelébe. Előre dobott, de egy bukfenccel már talpon is voltam.
- Ki vagy te, hogy megvéded őt? - kérdezte mély hangján.
- Eszter vagyok, és ő a barátom - húztam félmosolyra számat, majd újra támadtam.
Ütöttem egy jobb horgot, kivédte, majd szúrt, de hátradőltem, és kirúgtam lábait alóla. Egy pillanat alatt talpon volt, rúgtam a fájó lábammal, de karmait a talpamba mélyesztette. Felkiáltottam, kicsavarta karomat, én a talajon voltam megint.
Majd karmait belemélyesztette volna Bucky arcába, de vörös fény jelent meg kezei körül. Bucky és én a távolabb álló Wandára pillantottunk, aki elhajította a macskaembert. Majd fejemet visszadöntöttem a kemény betonra.
Bucky azonnal mellém rohant. Megvizsgált, szeme megakadt a vérző lábamon. Letépett egy kis darabot fekete pólójából, amit az ugyanolyan színű kabátja eltakart. Bekötötte a nagyon ronda sebemet.
- Azért tudsz járni? - kérdezte aggódó tekintettel.
- Háát.... - gondolkodtam el, de ő felemelt a lábamra.
Iszonyúan sajgott, de járni tudtam vele. Köszönetképpen megöleltem őt, amitől megijedt, de kisebb hezitálás után viszonozta. Éreztem, hogy mosolygott.
- Köszönöm, Bucky - mosolyogtam, miután elváltunk.
- Tartozom neked, mert befogadtad a macskámat - mosolygott halványan, majd elmentünk onnan.
/Bius szemszöge/
A Kapitány és én a Pókember ellen küzdöttünk. Nagyon nehéz egy ellenfélnek bizonyult, főleg úgy, hogy amikor kellett volna, nem tudtam használni a tüzet. Amíg én próbáltam előállítani, addig Steve harcolt.
Pajzsával kiszakította hálóját, így egy szállító kocsira érkezett.
- Arra a cuccra nem érvényesek a fizika törvényei.... - mondta, de Steve közbevágott.
- Kishaver, sok dolog van itt, amit nem érthetsz - mondta komolyan.
- Mr. Stark mondta, hogy ezt mondja majd....
Hálót vetett pajzsára és lábára, magához rántotta és belerúgott arcába.
- Gyerünk már! - ráztam meg kezeimet.
De Pókember észrevett, hálót lőtt arcom felé, de jó reflexemnek hála, kezeimet felemeltem, de még így is ő volt fölényben, mert engem is magához húzott és nekihajított egy járműnek.
- A rohadt életbe! - nyögtem, majd megint próbáltam tüzet csiholni.
Eközben Steve újra küzdeni kezdett.
- Azt is mondta, hogy a lábát lőjem - mondta neki a srác, mire szemeimet forgattam.
Steve elindult a pajzsáért, de Pókember megint hálót lőtt két kezére, viszont most nem járt sikerrel. Steve előre húzta őt és egy szaltóval kikerülte, nehogy egymásba ütközzenek.
Azonnal felpattant és hálót vetett a pajzsára, de Steve leszedte és így rántotta magához Pókembert és egy fordulattal arcon csapta fegyverével.
Felrepült egy gép tetejére és onnan nézett le ránk.
- És mit mondott még Stark? - kérdezte Steve.
- Hogy maga téved, de nem látja be.... ezért veszélyes - közben kezeim lángba borultak.
- Na végre! - suttogtam és rálőttem Peterre, vagyis a gépre, amin állt, ezért gyorsan hálót vetve felénk közeledett.
Steve hatalmasat rúgott a fiú gyomrába, amitől egy oszlopféleségnek repült.
- Az utóbbiban igaza volt - mondta Steve és pajzsát nekidobta a tartónak, leomlott a gép Pókemberre, de ő erősen tartotta.
- Kitartó vagy... Honnan jöttél? - kérdezte Steve.
- Queensből.... - nyögte.
- Én Brooklynból - vigyorodott el Steve, mire intett nekem és otthagytuk őt.
Egy kicsivel arrébb lelassítottunk.
- Brooklyni vagy? - kérdeztem.
- Aha. És te? - nézett rám, kék szemétől elbambultam egy kicsit, úgy éreztem elpirulok.
- Budapesti - feleltem még mindig elbambulva.
Tekintetemtől kissé ő is elvörösödött. Éreztem, mint egy erő, valami közelebb húzott minket egymáshoz, és megtörtént, ami eddig csak az álmaimban, a csók.
De hát ő sokkal idősebb, mint te, te barom! - gondoltam magamban - Kova ki fog nyírni, ha megtudja....
YOU ARE READING
Elválaszthatatlanok || Bucky Barnes | Steve Rogers | Marvel fanfiction ||
Fanfiction[ A történet az Amerika Kapitány: Polgárháború idején játszódik. Trágár beszéd is előfordulhat. ] Egy magyar középiskolai osztály elutazik kirándulni Bécsbe. Semmi baj nem lehet, ugye? Viszont a probléma így is bekövetkezik: két lány eltűnik, ami n...