/Kova szemszöge/
Én Buckyval, Bius Stevevel, elbújtunk néhány doboz mögé. Lábam még mindig borzalmasan fájt. Bucky átkarolt, mert elestem.
- Mennünk kell! - nézett Stevere - A fickó már Szibériában lehet....
- Le kell szednünk őket... - gondolkodott Steve - Enyém Vízió, ti menjetek! - nézett rám és Buckyra.
- Nem, te menj, Kapitány! - mondta Sam - Te és Bucky! Mi többiek nem jutunk ki innen!
- Nem szívesen mondom ezt, de ha nyerni akarunk, valakinek fel kell adnia... - szólt közbe Clint.
- Nem ez a csata a fontos! - mondta Sam.
- Jól van Sam, mi legyen? - kérdezte Steve.
- Elterelés kell.... valami nagy... - elmélkedett Sam.
- Olyasmivel szolgálhatok.... - jelentette ki Scott - De nem tart ki túl sokáig.... Amikor jelzek, rohanjatok! - mondta - Ha esetleg ketté szakadnék.... Ne gyertek vissza értem...
- Mi? Hogy-hogy kettészakad? - kérdezte értetlenül Bucky.
- Ez biztos jó ötlet? - kérdezte Steve.
- Sokszor csináltam....vagyis egyszer....laborban....és elájultam... - felelt Scott.
- Bucky, veletek megyek - jelentettem ki.
- Nem jöhetsz velünk - mondta Bucky - Akiket le akarunk győzni, azok egy mozdulattal megölhetnek titeket!
- De a "sitt" az jobb? - nézett Bius Stevere és Buckyra felváltva - Ott fogunk megrohadni életünk végéig! - akadt ki.
- Igazad van, de ez nagyon veszélyes, meg is halhattok - mondta Steve.
- De legalább értetek halunk meg - mondtam.
- És ha mi is meghalunk? - kérdezte Bucky.
- Akkor meg együtt halunk meg - hangsúlyozta Bius.
Bucky és Steve beleegyezve néztek ránk.
Majd megláttuk Scottot....aki nagyon nagy volt. Nem viccelek! HATALMAS!
- Azt a rohadt...! - hallottam meg Pókember kiáltását.
- Gondolom ez a jel.... - mondta Steve, miközben felálltunk.
- Szép volt, Tik-tak! - dicsérte meg Sam.
Felálltam, azonnal elborultam, de Bucky felkapott "menyasszony stílusban" és úgy futottunk tovább. Válla felett láttam, ahogyan Scott egy repülőgép szárnyát hajította, aki ezt könnyedén kikerülte.
- Jézusom.... - suttogtam sokkos állapotban.
Szélsebesen haladtunk a hangár felé, ahol az úgynevezett quinjet pihent. Majd hirtelen a sárga lézeres ürge ránk döntött egy tornyot, mire gyorsabban futottunk. A vörös fény, amit Wanda irányított, megállította azt. De egy kis idő múlva eltűnt, megrémültem.
- Bucky.... - szóltam - Bucky! - lettem egyre ijedtebb - BUCKY! - kiáltottam és eldobott, be a hangárba, hogy átérjek.
Pár másodpercig volt sötét, majd két kezet éreztem meg, ami megint felemelt.
- Sajnálom - suttogta Bucky - De csak így juthattál át.
Egy alak állt előttünk. Bius és én (mentálisan) sokkolt állapotban néztünk a nőre.
- Romanoff? - kérdezte halkan Bius, mire a nő megismert minket, de nem mondott semmit nekünk.
- Nem fogsz leállni.... - fordult Stevehez.
KAMU SEDANG MEMBACA
Elválaszthatatlanok || Bucky Barnes | Steve Rogers | Marvel fanfiction ||
Fiksi Penggemar[ A történet az Amerika Kapitány: Polgárháború idején játszódik. Trágár beszéd is előfordulhat. ] Egy magyar középiskolai osztály elutazik kirándulni Bécsbe. Semmi baj nem lehet, ugye? Viszont a probléma így is bekövetkezik: két lány eltűnik, ami n...
