Elválaszthatatlanok || Bucky Barnes | Steve Rogers | Marvel fanfiction ||

13. fejezet - Wakanda

(Író: Megint csak elnézést kérek a nem pontos szövegekért, nem tudom a magyar verziót)

- Megérkeztünk!

Steve szólalt meg úgy pár óra után. Az érkezés előtt felébredtem, mert már az agyam az alvásra is képtelen volt. Egyszerűen nem ment. Nem bírtam. A gondolataim cikáztak össze-vissza a fejemben. "Mi lesz, ha Kova nem ébred fel? Vagy felébred, de soha nem épül fel a sérüléseiből? Vagy ha Barnesnak nem lesz új karja? Ajh Bius, maradj csendben, fel fognak épülni!" - gondoltam magamban.

- Minden oké? - kérdezte aggódva Steve, elém állva.

- Persze - álltam fel. - Csak aggódok miattuk - néztem rá Kovára és Barnesra.

Steve felsóhajtott egyet, majd megfogta vállaimat. 

- Nem lesz bajuk, rendben? - nézett bele szemeimbe. - Mindenki rendbe fog jönni.

Olyan erős fogása volt, hogy egy apró bizalmat öntött belém.

- Rendben - feleltem, majd átölelt.

Egy picit belepirultam, de viszonoztam. Egy ideig csak álltunk és öleltük egymást, majd Steve szólalt meg elsőnek.

- Menjünk. Segíts Buckynak, én viszem Esztert - mondta, majd óvatosan felemelte Kovát.

Bucky mivel még eléggé szar állapotban volt, belém kapaszkodva másztunk ki a gépből. Azonnal kopasz női katonákkal lettünk körülvéve. Egy kicsit megijedtünk, még Steve arcán is egy pici ijedtséget találtam, de ahogy előlépett a tömegből T'Challa, mindenki megnyugodott. 

- Kövessetek - utasított, mire tettük, amit kért.

Egy hatalmas palotába léptünk. Hosszú folyosókon mentünk végig, mire eljutottunk egy orvosi teremnek tűnő helységbe. Buckyt felültettük egy ágyra, és nekiláttak segíteni rajta. Kovát arrébb helyezték el egy fekhelyre. Egy fekete bőrű lány jelent meg és vizsgálni kezdte.

- Fel fog épülni? - kérdeztem.

- Mindent megteszünk - mondta. - Shuri vagyok.

- Bianka - biccentettem.

- Nos, eléggé le van sérülve..... - vakarta tarkóját. - .....De megoldom.

- Hol sérült meg? - kérdezte a mögöttem álló Rogers.

- Eltörött az orra, két bordája, kishíjján a jobb bokája és a bal térde, de a legrosszabb a bal karja, szinte minden csontja eltörött és megrepedt egészen a válláig. Nem áll jól a szénája - mondta Shuri. - Valószínűleg.... - szomorúan nézett. - .....ki kell pótolni helyenként a karját....

- Mivel? - kérdeztem.

- Vibrániummal....

- Annyira súlyos a helyzet? - kérdezte Steve.

- Várjunk! Mi az a vibránium? - vágtam közbe.

- A legerősebb és legritkább fém a világon - felelt Shuri.

Megrémültem. Teljesen. Egy kicsit szédülni kezdtem a sok szörnyű hírtől.

- Egy pillanat és jövök, elnézést - mondtam, majd kisiettem a folyosóra.

A falhoz támaszkodtam. Pislogtam pár nagyot, majd a szédülés alábbhagyott. Steve mellém sétált, én azonnal átöleltem szorítva.

- Uramisten! - suttogtam és könnyeim folyni kezdtek.

Rogers simogatta a hátamat, köröket írva vele.

- Minden rendben lesz, én megígérem - mondta halkan, mire jobban mellkasába szorítottam arcomat.