Elválaszthatatlanok || Bucky Barnes | Steve Rogers | Marvel fanfiction ||

11. fejezet - Négyen egy ellen

Tony teljesen ideges volt. Láttam a szemében a gyűlöletet. Nem bírta visszafogni magát, egy hatalmasat behúzott Stevenek. 

- Steve! - kiáltotta Bius.

A Kapitányhoz rohant, de Tony állta útját. Lőni akart a barátomra, de én nekiugrottam, de ledobott magáról. Bucky lőtt rá, de Stark páncéljának ez meg sem kottyant, így könnyen rátámadt. Kiütötte kezéből a nagy fegyvert, Buck ütött, de lefogta. Majd megmarkolta nyakát és úgy repült vele arrébb. Felpattantam és szaladtam utánuk. Stark majdnem lelőtte szegény Bucky fejét, de Rogers a pajzsát nekidobta, majd nagyot lökve rajta távolabb érkezett. Segítettem Buckynak.

Bius lángcsóvát küldött Starkra, de könnyedén kikerülte, így majdnem eltalálta Steve-et. Arrébb gurult, de Tony azonnal támadt. Valami szerkezet összefogta lábait. Bucky ütött, de Tony megint elrepült vele és felnyomta a falra. Lőni készült, de fémkarjával megmarkolta kezét, összeroppantva a repulzort. Rakétával is próbálkozott, de ellökte a másik irányba, így egy tartó oszlopféleséget talált el, ami megadta magát, és összeomlott.

Én bejegesítettem Stark egyik lábát, ami elkezdett szikrát hányni. Rám lőtt, de elugrottam. Eközben Steve kiszabadult, és már rohant is. Azonban meg kellett állnunk, és figyelni, hogy merre dőlnek a roncsok, mert szanaszét repkedtek a törmelékek. Stark és Buck még mindig küzdöttek, mikor a törmelékek választották el őket. Buckhoz szaladtam és segítettem kimászni a ráhullott roncsok alól. Mindketten Stevere néztünk.

- Meneküljetek! - kiáltott.

Hallottam, hogy Stark megint utánunk jön, és lőtt, de szerencsére nem talált. Még láttam, ahogy Steve és Bius Tony elé ugranak.

Bucky megnyomott egy gombot, mire fölöttünk kinyílt a tető. Még mindig hallottam Tony és Rogers társalgását.

- Nem ő volt, Tony! A Hydra átprogramozta! - magyarázkodott.

- Félre! - utasította Stark.

- Nem ő volt! - kiáltott fel Steve, és már csak csatazajokat hallottam.

Hallgatóztam még, majd Barnes után eredtem. Csak másztunk és másztunk villámgyorsan. Megcsúsztam, de Bucky elkapott. Nem tudtam feljebb menni, így csak lógtam a levegőben. 

- Gyerünk! - kiáltott rám bíztatóan.

Alattam megláttam Starkot, aki a romok mögött hagyta Biust és Rogerst. A rettegés vette át az irányítást, nem tudtam mit tenni. Észbe kaptam, hogy mégis tovább kéne menni, de késő volt. Stark már mellettünk repült, és belerúgott Bucky gyomrába, ő a másik oldalon landolt, míg én egy fokkal lejjebb. Durván becsaptam a fejem. Csak pislogtam és szédültem, de megráztam fejemet, és próbáltam felkerülni Barneshoz. De Steve megjelent és egy lövést védett ki pajzsával. Bius mellém mászott.

- Jól vagy? - kérdezte aggódva.

- Aha... És te? - kérdeztem.

Lepillantott Vasemberre.

- Én nem vagyok jól - felelte bosszúszomjasan és leugrott hozzá. - Te menj Buckyval! - utasított, én megtettem.

Mászás közben hol Buckyra pillantottam, hol Biusra, vagy éppen Stevere. Bius rá akart lőni, de sajnos Stark gyorsabb volt. Kirúgta lábait és egyensúlyát veszítve lezuhant.

- Bianka! NE! - kiáltottam, de ő csak leesett a legalsó szintre.

Akkorát esett, hogy még nyekkenni is elfelejtett. Steve rémülten nézett le rá, míg én már a sírás közelében álltam. De nem tettem, mert egy pillanat múlva harag és utálat lepte be agyamat. Bucky észre vette, hogy megálltam. Ránéztem.