/BNHA/ Senki Nem Állhat Közénk ⚡[BEFEJEZETT]⚡

24.rész

A lakásba belépve csak anyukámmal találkoztam. Üdvözölt majd felmentem a szobámba kb 1 óra hossza múlva egy kocsi állt meg a ház előtt. 3-an szálltak ki belőle Apa,  Ikaru-onee-chan és még valaki akinek nem láttam jól az arcát. Közelebb mentem az ablakhoz hogy megtudjam nézni de nem jártam sikerrel.

- Kisfiam gyere le! ~ kiáltott az emeletre anyukám.

- Jó. ~ gyors léptekkel mentem le a lépcsőn.

 
- Jó estét!~ jött be a bátyám Ikaru.

-Aniki! ~ ugrottam a bátyám nyakába.

-Izuku! ~ölelt vissza. - De megnőttél.

- Szia fiam! ~köszöntött apám is.

- Szia apu! ~öleltem meg.

- hé hé! Nekem már nem is örülsz!? ~kérdezte egy ismerős hang amitől kirázott a hideg, ez a férfi....Yaorouzo Naruse.

- Na...Naruse ? Te meg mi..mi..mit keresel itt? ~kérdeztem ijedten...

- Jöttem meglátogatni egy régi barátomat! ~mondata végén megnyalta a szája szélét.
Nem szóltam semmit, a félelemtől nem is tudtam volna hiszen ez a férfi engem.....

           --------2 évvel korábban-------

- Hey Midorya, gyere ide egy kicsit. Kiabált oda nekem Naruse.

- Mi az? ~ kérdeztem unottan.

- Mennyünk el hozzánk. Létszi ~kérlelt nyávogós hangján a haverom.

- De nincs kedvem. ~ válaszoltam neki.

- kéééééérleeeeeeeek! ~ nyújtotta hosszúra.

- Addig fogod ezt csinálni amíg bele nem egyezek.

- Igen! ~bólintott.

- Katcchan! Mi elmentünk! ~szóltam oda az ideges Katsukinak.

- Azt csináltok amit akartok. ~ válaszolta rá.

Oda értünk Naruséékhoz. Azt mondta mennyek fel a szobájába mindjárt jön.
Felmentem és nemsokára vissza is jött. Megállt majd bezárta maga mögött az ajtót.

- Mér zártad be? ~ kérdeztem idegesen.

- Hogy ne tudj elmenekülni. ~válaszolta.

-Mér akarnék elmenekülni? ~kérdeztem vissza.

- Mindjárt megtudod! ~ mondta majd az ajkaimra tapadt és próbálta kicsatolni az övem, de én eltoltam magamtól.

- Mi a francot művelsz? ~kérdeztem.

- Nem egyértelmű? ~folytatni akarta a tevékenységét. El akartam lökni magamtól de hiába, nem sikerült!

 
Megpofozott, Izuku csak neked lesz rosszabb! Ne ellenkezz!

-Hagyj békén! ~parancsoltam rá, de nem érdekelte. A képességével alkotott egy kötelet meg egy pengét. Kikötözött majd letépte rólam a felsőmet és fedetlen mellkasomat kezdte el csíkokban vagdosni, áttért a nyakamra, majd a hasam aljára. Szinte mindenhol vágások voltak rajtam.
Le szedte rólam a nadrágot majd belém hatolt. Mikor neki állt, mozogni fájdalmas nyögések hagyták el a számat. Nagyon fájt, később egy nagyobb sóhaj hagyta el a számat mikor eltalálta központomat.