/BNHA/ Senki Nem Állhat Közénk ⚡[BEFEJEZETT]⚡

2.évad 7.rész

Csrrrrrr~csörög a telefonom.

Én: Igen? ~kérdeztem álmos hangon.

Kirasa: Jaj, sa...sajnálom, felkeltettelek? ~kérdezte.

Én: Semmi baj, de mond mit szeretnél?

Kirasa: Cs..csak ma, azr gondoltam, hogy lenne-e kedved...m..mármint kedvetek áttjönni egy kis felelsz vagy merszre a többiekkel?

Én: Mikor lenne? Vagyis hány órakkor?

Kirasa:- - -

Én: Olyan fél hat fele jó lenne?

Kirasa: igan az megfelelő.
Ha van valaki akit elhoznál, magaddal. Nyugottan elhozhatod, ha többen vagyunk jobb a bulu is.

Én: Rendben. Akkor majd megyünk.

Kirasa: Szia.

Én: Szia-szia.

Ezzel le is tette a telefont. Próbáltam vissza aludni, de nem akarodzott sikerülni. Így fogtam magam, és pizsamában meg a nyuszis mamuszomban amit Makusától kaptam, mentem le a konyhába.
Anyu és apu ültek a konyha sziget melletti asztalon.
- Jó reggelt! ~ köszöntem egy ásítás közepette.
- Jó reggelt fiam! ~mondta apám, majd oda jött mellém.
- A tegnapi dolog, az majd veled is meg fog történni! ~súgta a fülembe.
- Ti meg mit súgdolóztok? ~kérdezte gyanakodva anyu.
- Semmit szivem, semmit. ~puszilt bele anyu hajába.
Pfuuj akkor ez rájött, hogy láttam mit csinálnak?
De ne már.
Iró csajszi, ilyeneket ne írj mert kihányom a belem.
Gondoltam magamban, majd egy tál műzlivel mentem a nappaliba, leültem a kanapéra, és be kapcsoltam a Tv-t. Majd a lépcsőn egy álmod Makusa totyogott le.
- Jó reggelt! ~köszönt anyuéknak majd megakadt rajtam a szeme.
- Úr isten Sasha! ~futott oda, és két keze közé vette az arcom majd mintha keresne rajta valamit.
- Mi van mán'? ~ toltam távolabb.
- Őszintén mond mán' meg nekem, hogy mi a szar van veled?!
- Mé' milenne? ~kérdeztem.
- Valami nincs rendben veled, de ki fogom deríteni! ~mondta és bele kontárkodott a reggelimbe!
- Anyádat! ~kiáltottam, és leütöttem egy párnával.
- Te kis' ~ így kesztünk párna csatázni amit anyuék mosolyogva olykor-olykor nevetve néztek.
- Mi az? ~néztünk rájuk.
(Megj: Makusát a lábammal és a kezemmel tartom fent, úgy hogy én meg fekszem)
- Olyan aranyosak vagytok! ~mondta anyu, és oda bújt apá hoz.
- Tch....~mondtuk egyszerre Makusával.
- Nézd édesem, még morogni is együtt tudnak! ~mondta apu.
Mire megdobtok egy párnával.
- Ho- o azt hiszem nekem is be kell szálnom! ~ütötte össze a két kezét. Majd ő is be szált a párna csatába.
- elég legyen már! ~ állított le minket anyu, mire megadtuk magunkat.
- Pakoljatok össze.
- igen fiúk pakoljatok össze! ~karolta átt anyu derekát, mire az eltólta magától.
- Te is,...mész pakolni! ~mondta anyu majd eltűnt a konyhában.
- Haha *nevet*
- Elég fiúk. Inkább pakoljunk. De gyorsan! ~ezzel össze pakoltunk. Majd én gyorsan fel mentem a szobámba mert készülődni kéne.
De ött van a fejemben az agondolat, hogy valakit vihetek a bulira, de kit...vagyis tudom,...hogy kit akarok. De valjuk be egy kicsit félek tőle, hogy mit mond. Nem tom miért.

-Szerelmes vagy ~víszhangzottak apám szavai a fejemben.

- Tch...hülyeség! ~mondtam, és elkezdtem öltözni.
Az össze állítás, egy fekete szaggatott nadrág, meg egy fekete kék kockás laza ing, és egy fekete bézból sapka.
A sapka az azért kell mert nem akarom beállítani a hajam. Így is valami borzasztóan áll jelenleg.
Na de már csak egy dolog maradt.
Juuuj~ szurkoljatok.

2020/05/05