/BNHA/ Senki Nem Állhat Közénk ⚡[BEFEJEZETT]⚡

25.rész

Rohantam Bakugo házához ahogy csak tudtam.
Az arcomat már könnyeim áztatták.

Oda értem Bakugo házához rohantam be egészen a nappaliig ahol Bakugo ült.

- Bakugo!

 
-Todoroki.

- Mi történt? Hogy van? ~mentem közelebb hozzá s megfogtam a vállát.

- Gyere! Már jobban van, de még nem kelt fel.~mentem Bakugo után, ahogy beléptem a szobába, békésen szunyókáló szerelmemmel találkoztam. Olyan nyugodtan pihen, de belül biztos vívódik magával.Közelebb akartam menni, de akkor Deku felkiáltott.

-Katcchan! ~ kiabálta álmában, a szívem szakadt meg, nem csak azért mert Bakugo mentette meg, és én ma reggelig semmit nem tudtam a történtekről hanem azért is, mert Bakugo nevét kiáltja. Legjobban az bántott, hogy Bakugo olyan dolgot tud szerelmemről amit én nem. Azt hittem, hogy velem mindent megtud beszélni. Tudom, hogy nem én voltam vele amikor bajban volt, de akkor is ő az én barátom....azt hiszem féltékeny vagyok.

- Igen Deku? Itt vagyok! ~mondta majd leült mellé az ágyra.

- Katcchan. ~Mido kinyitotta a szemét, de csak a plafont kémlelete. Majd megszólalt. - Shoto, ugye nem szóltál neki? ~kérdezte könnyes szemekkel.

- Deku.
- Katcchan ugye nem? ~kérdezte könnyeivel küszködve. Én nem szólaltam, meg csak az ajtóból figyeltem.

- De miért ne szóljak neki? ~kérdezte meg tőle.

- Mert.....mert nem akarom hogy aggódjon miattam. Nem akarom, hogy azt higgye haszontalan és gyenge vagyok. ~ fakadt ki, majd eltakarta az arcát.

- Deku, ő a barátod és szeret téged úgy ahogy vagy! Biztos nem gondolna ilyeneket.

- Katcchan.....én...én nagyon szeretem Shotot! Ő a mindenem! De sajnos nem maradhatunk együt mert az apja közénk fog ál......~nem tudta végig mondani mert a szavába vágtam.

- Nem Mido! Apám nem számít! Nem fog közénk állni! ~ léptem oda hozzá, felült és rám nézett majd el eredtek a könnyei. Majd Bakugo felé fordult.

- Katcchan! ~nézett rá majd hozzá vágott egy párnát.

- Deku! ~fogta meg Bakugo a párnát már dobásra készen amikor tüsszentettem, erre Mido hangos nevetésbe kezdett.

- Shoto, jó időzítés! ~mondta már a hasát fogva a röhögéstől.
Erre mi is csatlakoztunk Bakugoval, és hangos nevetésben törtünk ki.

- Szóval, Kicsim jobban vagy? ~kérdeztem meg, már a fejét simogattam.

- Igen! ~válaszolta. - Katcchan köszönöm hogy tegnap megmentettél!

- Igen, Bakugo nagyon köszönöm hogy Mido segítségére siettél! ~mondtam Bakugonak.

- Nem kell hálálkodni, szívesen tettem. Ez az alak egyszer a húgomnál is be próbálkozott.

 
- Amikor Yaorouzo-sanéknál voltunk, igaz? ~kérdezte meg barátom.

- Igen. ~válaszolta.

- Nem értek semmit, kérlek elmagyaráznátok? ~kérdeztem.

- Persze. ~válaszolták egyszerre.

---------2 évvel és 2 hónappal ezelőtt---------

- Oii! Katsumi! Hol vagy? ~kerestem a húgomat.

- Nem tudom hol lehet az előbb még velem volt! ~válaszolta Yaomomo.

- A bátyád is veletek volt, nem? ~ kérdezte Deku.