/BNHA/ Senki Nem Állhat Közénk ⚡[BEFEJEZETT]⚡

🌹🌹🔞🌹🌹

Mi mia....arra ezt nem hiszem el.....Yaorouzo-san.
Mi a budös franc....Yaorozo-san meg.........megfogta Todoroki-kun kezét a másikat meg az arcára tette, és készült megcsókolni.
Nagyon rosszúl esett a látvány.

A kezemben lévő telefonomat leejtettem, amire Todoroki-kun, és Yaorouzo-san is felfigyelt.
Todoroki-kun elsápadt, majd arrébb tolta a lányt és felém fordult.

- Midorya.....kicsim ez nem az aminek látszik. ~kezdett mentegetőzni.

-Szerintem,.meg nem vagyok vak. Tisztán láttam mindent. ~éreztem ahogy meleg, sós könny cseppek lepik el az arcom. - te végig csak ~ beleharaptam ajkamba.- játszottál velem kihasználtál.

-Kicsim ez nem így van, hagyd, hogy megmagyarázzam. ~Nem érdekelt amit mond, mert áttvert.
Csak játszott velem, végig kihasznált. Nem kellek neki, ott van mellette  Yaorouzo-san.
Hogy hihettem neki akár csak egy percig is?! Nem hiszem el. ~ beszáltam a liftbe, de sajnos nem voltam egyedül.

-Oii. Deku beszéni szerenék veled....~ Mondta Kacchan majd arcán aggódás jelent meg.-Mi a baj Deku?~ kérdezte aggódva, de nem válaszóltam. -Oii. Deku mi a baj. ~Hangja még több aggódással lett teltebb, de nem tudtam megszólalni. Egyrész fájt amit láttam, másrészt meglepődtem, hogy most nem akar megverni. (Vagy khmm...megerőszakolni)

-Deku hallassz?~ kérdezte Katccham majd arcomról egy zsepkendővel letörőlte a könnyeimet.

-Katc...chan! ~ ránéztem majd mégjobban neki áltam sírni.

-Mi a baj Deku? ~ kérdezte Katchan. De a lift megált, és egyszerre léptünk ki a onnan.

-Úgylátszik, hogy egy emeleten van a szobánk. ~ Mondta Katcchan majd rám vetett egy fél mosolyt.

-Hát úgy látszik. Mejik a te szobád?~ kérdeztem tőle.

-Nicsak a kis kíváncsi, csak nem akarsz zaklatni? ~ kérdezte gúnyosan majd kacagott eggyett.

-jajj dehogy is.~mondtam neki, mire rá mutatott a szobájára. Ami szintén az enyém mellett van. - az én szobám mellett vagy.~ mondtam halkan.

- Akkor, halkan csináljátok a fél arcúval mert nem tudok majd aludni.~ mondta majd nevetett egyett. Tudom hogy nem bántásból mondta, de akkor is rosszúl esett, és megint könny cseppek áztatták arcom. Katcchan aggódva nézett rám.

-Valami rosszatt mondtam?~kérdezte aggódva.

-Nem! ~mondtam neki még mindig a könnyeimmel küszködve.

-akkor miért sírsz? ~tette fel újabb kérdését.

- elmondom, de nem itt. Gyere velem kérlek. ~mondtam neki, amire ő csak bólogatott.
Nem tudom mi lelte Katcchant, hogy ilyen kedves lett, de nem is nagyon érdekelt. Örülök hogy végre nem szekál. (Vagy khmm...nem akar megerőszakolni)

Bementünk a szobámba, majd töviről hegyire mindent elmondtam neki. Onnantól kezdve, hogy össze jöttem Todorokival, majd azzal fejeztem be amit láttam. Katcchan csak szótlanul nézett majd megszólalt.

-Ez a félarcú köcsög most kinyírom. ~Mondta Katcchan majd az ajtó felé vette az irányt de én vissza húztam.

-Nem szeretném hogy megverd.~ Mondtam neki szomorúan.

-De, pedig megérdemelné.~mondta mérgesen.

-Akkor sem szeretném.~ mondtam neki.

-akkor is megérdemelné.~mondta mérgesen.

Katcchnnal még beszélgettünk egy darabig (khm vagy 2 órát), mindent megköszöntem, majd elment.
Nagyon hálás voltam neki mindenénrt.

Bakugo szemszög: