/BNHA/ Senki Nem Állhat Közénk ⚡[BEFEJEZETT]⚡

2.évad 6.rész

Itt is vagyunk!
Suli után elmentünk az eggyik gyakorló pályára, ahol ma edzeni fogunk Nanamival.
Éppen most melegítünk, be. Igen nekem is be kell, ha valamit mutatni kell, hogy hogyan kell csinálni.
- Akkor kezdjük! ~ mondta.
- várjál az nem úgy van! ~muttam a mutató újjammal.
- Mér akkor, hogy van az? ~idegeskedett.
- Először nem fizikailag edzünk! ~mondtam mire nyakán már az erek is látszódtak.
- Csak nézz, magadra! Minden apróságon felhúzod magad! ~ vágtam komoly tekíntetet.
- Tch...
- Előszőr meg kell tanúlnod uralni az érzelmeidet. Jelen esetben a düh kitőréseidet.
- És azt, hogyan akarod megtanítani? ~kérdésére csak egy  olyan féloldalas mosolyt kapott.
- Mingyárt meglátod. ~ezzel a táskámhoz is nyúltam, és elővettem belöle, pár gumi labdát.
- Az meg, hogyan kerül hozzád?!
- Makusáé! ~mondtam.
-és minek van nálad? Mire kellenek?
- Mondtam már, hogy majd meglátod. ~válaszoltam.
Kezembe vettem egy botot, majd rajtóltam egy, egy méter áttmérőjű kört a homokba.
- Lépj bele! ~mondtam, mire csak értetlen arc kifejezést vágott. - Csak csináld már! ~intettem le.
- Most pedig csukd be a szemed. ~oké most. Ezzel meg is dobtam egy gumilabdával.
- Ez meg mi a szar volt? ~kiabált.
- Csitt! ~csitítottam el. - már mondtam, hogy mielött, neki állunk az edzésednek, először is a düh kezelési problámáidat kell megoldani.
- És ezt pár darab kis gumilabdával akarod megoldani? ~gúnyolódott.
- Tudod, ezek sokat fognak neked segíteni, de ha szeretnéd, mással is dobálhatlak! ~vágtam komoly tekíntetet.
- Tch...
- Akkor, előröl kezdjük! Csukd be a szemed.
~úgy is tett. Körülötte sétáltam, és néha-néha megdobtam egy labdával, elejinte fel-fel mordúlt, de aztán beletörődött. Ezzel az első lépést, már meg is tette, ahoz, hogy jó hős váljon belőle.
És ezt, hogy értem?
Ha egy hős, harc közben felhúzza magát mindenen, akkor mielött lenyugodna, már a gonosztevők mindent lerombólnának, na de vissza a Démonkához.
- elsőre nem is rossz! ~mondtam.
- Tch...mára ennyi? ~kérdezte.
- Talán! ~válaszoltam.
- Te ki' ~nagy levegőt vett majd kifújta.
- Igen, mostmár vége. ~mondtam
Elhagytuk a gyakorló pálya területét.
- Na akkor én megyek. Sziaa! ~ ezzel már rohanta is volna, de elkapta a galléromat. Igen, elkapta, de azt ne kérdezzétek, hogyan.
- Várjál csak! ~virított nekem, egy gonosz mosolyt.
- Mi...mi az? ~kérdeztem sápadt arcal.
- Gyere csak utánam.
~ezzel a kezemnél fogva rángatott, be az osztályterműnkbe.
- Jajj, ne már! ~ hisztizetem.
- FOGD BE! ~ olyan rideg a tekíntete.
- Igen is! ~vágtam magam katona pózba.
- Tch...űlj le! ~ezzel le ültem, majd, szó szerint belém verte az anyagot.
2 és fél óra kín és szenvedés után.
- Végreee ~nyújtózkottam.
- Ajánlom, hogy ne felejtd el jövőhétre! ~ mondta.
- Nem fogom! ~kacsíntottam rá.
Majd elhagytuk az iskola területét.
- Nanami, akarsz valamit? Mármimt a boltból? ~kérdeztem.
- Nem, semmit!
- Én igen, ugyhogy kérlek várj meg! ~ezzel kb öt perc múlva egy szatyor édességgel és két tölcséres fagyival értem vissza.
- Tessék! ~nyújtottam felé a mentás epres fagyit.
- Honnan tudtad, hogy ez a kedvencem?
- Csak tippeltem, de vedd már el! ~ elvette a fagyit, majd egy kis séta után elváltak útjaink, már csak, a haza menetel maradt, utána, meg a kéttő nap pihenő. Milyen unalmas.
- Haza értem! ~kiáltottam, de senki nem válaszolt.
Ezért az emelet felé vettem az irányt.
Hangokat hallottam majd elkezdtem a forrása felé menni. De nem kellett volna.
- A RETINÁM! ~kiáltottam.
- Sasha, gyere már el onnan! ~kiált nekem Makusa. Majd berántott a szobájába.
- Ezek. Most komolyan. Ilyenkor? ~majd kidobom a tacsot.
- Látod! ~  emelte fel mindkét kezét a nem tudomra.
-Makusa! ~tettem kezem a vállára.
-igen?
- Hangszigetelééés! ~kiáltottam mire elnevette magát.
- Ne aggodj hamarosan te is haza hozol valakit! ~nevetett gúnyosan.
- Te meg...~ nem tudtam leütni mert ki lökött a szobájából, és magára zárta az ajtót. Így átt mentem a saját szobámba.

2020/05/04