/BNHA/ Senki Nem Állhat Közénk ⚡[BEFEJEZETT]⚡

10.rész

Midorya Szemszög:

Mikor Todoroki következett kíváncsi voltam, hogy a lányok milyen feladatot adnak neki.
Amikor meghallottam hogy mi az a szívem kihagyott egy ütemet. Todoroki hosszasan elgondolkodott, majd oda sétált...Yaorouzo-san hoz.
Yaorouzo-san annyira meglepődött hogy fülig pirult, majd Todoroki megszólalt.

Belül azt éreztem, hogy valami megtört, nem akartam elfogadni azt, hogy Todoroki, talán most vall szerelmet Yaorouzo-sannak.
Nagyon szorított a szívem, azt kívántam, hogy bárcsak ne lennék itt, vagy hogy el se jöttünk volna ebbe a nyamvadt buliba.
Sírni akartam, de nem jött ki hang a torkomon, de talán ez jobb is volt így.
Nem akartam, hogy mások is meglássák ezt az oldalam.
Ez az érzés szét akar szedni belülről.
Nagyon utálom.
Lehet elkéne innen mennem, de a lábaim nem mozdulnak.
Egy kósza könnycsepp szántotta végig az arcom, amit azonnal gyorsan le is töröltem, nehogy mások meglássák.
Gyorsan rendbe próbáltam szedni a gondolataim, de ekkor Todoroki valami olyat mondott, ami azonnal teljesen más szemszögből változtatta meg azt amit hittem.

- Yaorouzo-san arrébb mennél Midorya ott van mögötted és nem tudok oda menni hozzá.

~ nagyon meglepődtem. De olyan zavarban voltam, hogy nem tudtam megszólalni.
Hirtelen elillant a fájdalom, és valami teljesen más érzés vette át a helyét.
A szívem, olyan hevesen vert, hogy azt hittem kiugrik a helyéről.
Kíváncsi voltam, hogy a felemás fiú mit akar nekem mondani.
Lehet, hogy azért a tart a leg aranyosabbnak, mert a legjobb barátjának tart.
Erre a gondolatomra, megint elszomorodtam.
Össze szorítottam az öklöm, és könnyeim megint utat akartak engedni maguknak, ezen az estén, már másodszorra.

- Azt már tudjuk, hogy kit tartasz a legaranyodabbnak, de azt nem, hogy mit érzel iránta. ~mondta Uraraka.

- Én szerelmes vagyok Midoryába. ~mondta, nemes egyszerűséggel, majd rá eszmélt arra, hogy mit is mondott.
Lassan rám szegezte a tekintetét, és várta a reakciómat.

- To..Todoroki-kun ~annyira zavarban voltam, hogy neve kimondásán kívűl, másra nem futotta.
A szívem, ha lehetett, még gyorsabban vert, mint ez elött, és mérhetetlen boldogság járta át az egész testem.
Hiszen, az a személy, akit én szeretek, az viszont szeret, és az a ráadás, hogy nyíltan fel is válalta az érzéseit.
Egy kicsit elszomorodtam, hogy nem adtam rendes választ a fiú vallomására.
Az lett volna a tisztességes, ha én is elmondom neki, hogy mit érzek, s most akkor ő sem érezni magát rosszul.
Mostmár kicsit örülök, hogy így alakult az este, de azért az bánt, hogy nem mondtam ki én is az amit érzek.
Majd mindenképp beszélni fogok vele. Ezt muszáj lesz megbeszélnem vele.
Hátha lehet ebből valami.

Később mindenki haza ment majd én, és Todoroki-kun is haza vettük az irányt.

Gondolkodtam.
Hogy min?
Azon, ami ma este történt.
Miért nem adtam értelmes választ?
Miért vagyok ilyen szánalmas, hogy még a nyamvadt mondatot, sem tudtam kimondani?
A lehetséges válaszok, amit mondhattam volna, mint a Harry Potterben a Cikesz úgy száguldottak végig.
Ehez, és sok más hasonló gondolat volt az agyamban.

Miközben sétáltunk én letértem a járdáról, és már csak azt halottam, hogy barátom Todoroki kiabálja a nevem.
A következő pillanatban már a földön voltam.
Kinyitottam a szemem és azt láttam hogy felemás szemű/hajú barátom rajtam fekszik.
Majd rám nézett és feltérdelt utána felált és nekem is segített.

Midorya szemszögét itt abba hagyom. a kövi részben Todoroki szemszög.

Köszönöm, hogy elolvadtad, kövi részben tali.

Ha tetszett a rész Vote pls.😊