/BNHA/ Senki Nem Állhat Közénk ⚡[BEFEJEZETT]⚡

2.évad 15.rész

Sasha szemszögéből.:

Na már itt vagyok a szobámban, az ágyamon fekszem, és azon gondolkodom, hogy Nanamival hogyan fogom ezt megbeszélni.
-Huh ~sóhaj. ~ fogtam magam majd bepakoltam a holnapi órarendem szerínt. Miután végeztem a parkolással elmentem fürdeni. Jó meleg vizet engedtem a kádba, majd beleülve, bö 1 órát áztattam magam. Bementem a szobámba, majd lefeküdtem aludni.
Reggel 6:00-kor, szólt az ébresztöm, hogy ideje felkelnem.
- Ajj, ez hosszú nap lessz. ~ ásítás.
Nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból, majd a szekrényemhez kullogva felvettem az  egyenruhám.
Kimentem a fűrdőbe, beállítottam, vagyis megfésűltem a hajam, hogy ne úgy nézzek ki, mint a szénakazal. Végezetül meg mostam a fogam, majd felkapták a táskám a vállamra és mentem le a lépcsőn.
Ahogy a nappaliba vezető úton mentem, találkoztam apuval.
- Hát te? ~ kérdeztem.
- Szabadnapom van! ~ kortyolt a kávéjába.
-Aj de jó egyeseknek! ~ vágtam egy félmosolyt.
- Így van! ~ mutatott, hogy menjek közelebb hozzá.
- Na? ~ kérdeztem, mire átkarolta a vállam és le csittelt.
-Sss, halkabban.
- Jójó.
- Na, szóval. Ma próbáld ezt megbeszélni a lánnyal, ha lehet. ~ súgta a fülembe.
- Apu...
- Hajrá ~ majd eltűnt a konyhaszigetben.
- Hát te fiam? ~ Jött le anyu ásítozva egy köntösben nyuszis papuccsal a lábán, kócos hajjal a lépcsőn.
- Jó reggelt anyu! ~ adtam puszit az arcára.
- Ma nem mész suliba? ~ kérdezte.
- De! De miért kérded?
- Mert már 7:35 van. ~ mutatott a fali órára.
- Ó basszus. ~ mondtam majd a lábamra kaptam a cipőm, és rohantam az iskolába.
Oda értem, de már az udvaron senkit nem láttam, ezért kicsit be pánikoltam.

~ kop-kop~ kopogok az osztályunk ajtaján.

-Tessék? ~szólt kis a Sensei.
- Jó reggelt MightheNight-Sensei. ~köszöntem illedelmesen. - Elnézést a késésért.
- Semmi baj, Sasha-kun. ~mondta. - De a késésed okát elárulnád? ~Bólintottam a kérdésére.
- Apukám húzta az időmet! ~ adtam az egyszerű választ.
- Oh értem! ~ mosolyodott el
- Én pont ezért nem szoltam hozzá! ~kiáltott Makusa.
- Na elég! ~kiáltott bohókásan a Sensei. - Sasha-kun, foglalj helyet.
- Rendben. ~ ezzel utam a padomhoz vezetett ahol sajnos ott volt padtársam is, vagyis Nanami.
- Szia. ~köszöntem neki majd leültem a székemre.
- Egyszer időben is jöhetnél! ~ mondta unott pofával rám sem nézve.
- Figyelj, ha hozzám beszélsz, akkor azt a szemembe mond, ne az elötted ülő hátának! ~ mondtam, majd le is vágódtam mellé.

Nem nagyon figyeltem az órára, mert idegesített ez az egész helyzet, meg hogy hogyan fogom én ezt megoldani.

Csrrrr ~ kicsengettek.

Elpakoltam a táskámba a cuccaim, és indultam is a következő órámra. Azonban padtársamon semmi olyan jelet nem láttam, mintha hajlamos lenne kövi órára megindulni.

- Na..~ ki se mondtam a nevét, de ő hamar össze pakolta a cuccait és elindult, de nem oda, ahova az osztály többi tagja.
Próbáltam nem foglalkozni vele, de nem nagyon jött össze. Már indultam -is volna utána, ha nem jön arra a sensei.
- Hova-hova Sasha-kun? ~ kérdezte a Sensei.
- Én csak.....~ Lecsittelt és mutatta az irányt a tanteremig ahol óránk van.
Beérve a terembe helyet foglaltam, a sensei meg névsor olvasással kezdte.
Mindenki ott volt, kivéve egy személyt, aki nem más volt, mint Nanami.
- Gyerekek, remélem tanultatok mára!
- Oh ne már! ~ sipított fel Itona.
- Haver, nyugodj le! ~ Csitította le Chiaki. - úgy is menni fog.
- Igazad van! ~ öklöztek össze.

~Time Skip~

~ Már nagyban a dolgozat végén járok, mert szerencsére ezt az anyagot értem. Itt csak számolni kell. Az utolsó feladatot végzem, amikor hallottunk egy nagy robbanást.

~ Megszólalt az iskola riasztó ~

- Mi történt Sensei? ~ kérdezi ilyedten Taiga-san.
- Semmi pánik gyerekek! ~ mondta a sensei, majd az igazgató hangjára lettünk figyelmesek.