/BNHA/ Senki Nem Állhat Közénk ⚡[BEFEJEZETT]⚡

32.rész

Pár másodperc után azt éreztem, hogy....... nekem fut nagy erővel, és átkarol a derekamnál, fejét a hátamra dönti. És ezt mondja----->
- Baka (idióta)......... Szeretlek ~a szívem kihagyott egy ütemet.

Midorya Izuku szemszögéből.:

Annyit látok, hogy barátom zsebre tett kézzel elindul, velem nem is törődve. Rá néztem, váltottunk pár szót. Én megálltam , de ezt sem vette észre. Valamit nagyon elbaszhattam az biztos.
Majd le esett, mi van ha látott Kacchannal, és most féltékeny, de ezt elvetettem mert tudja, hogy csak is őt szeretem.
Majd nagyon halkan mondott valamit, de én így is hallottam.

-"Láttalak" ~ekkor esett le, hogy igen is látott minket  és félre értette a helyzetet.

- Idióta. ~mondtam halkan lehajtott fejjel és teljes erőbedobással futottam utána majd rá vetettem magam. Shoto megállt, de nem mond semmit.- Baka, szeretlek. ~mondtam S arcom a hátába temettem. Megfogta a karom majd kihámozta magát a szorításom alól. Felém fordult, de a kezemet nem engedte el.

- Izuku ~rám nézett és szeme sarkából legördült egy könnycsepp, amit én finoman letöröltem.

- Shoo ~a szemébe néztem és én is ki könnyeztem.

- Izuku........sajnálom, félre értettem a helyzetet. Előbb  megkellet volna kérdeznem, hogy mi történt. Ehelyett inkább engedtem a féltékenységnek és bunkó voltam veled.

- Shoto nem kell féltékenynek lenned! Én csak is TÉGED szeretlek, Katcchannal csak barátok vagyunk. ~mondtam s Shoto magához ölelt, azt hittem, hogy megfulladok, de nem bánom. Örülök, hogy megtudtuk ezt beszélni.

- Shoto

- Igen?

- Most már menjünk mert elfogunk késni. ~mondtam. Barátom elengedett és az újainkat  össze kulcsolta. Így mentünk egészen az iskoláig

Az iskolában.:

Az udvaron szokás szerint hemzsegnek a diákok.
Hatalmas a zsongás akkora hangzavar van, hogy szerintem még az utca végén is hallják.
Kíváncsi voltam miért van ekkora hangzavar. Közelebb mentünk, de barátom kezét nem engedtem el, nem akartam tőle elválni és, hogy ne higgye azt, hogy szégyenlem.
Ahogy vágtunk át a tömegen megpillantottam egy magas férfit aki Aisawa sensei-el társalog. Jobban szemügyre vettem, hát ott fagyott belém a cuccos, őt nem is vettem észre. Szóval akkor tisztázzuk kik beszélnek a sensei-el. Ida bátyja Ingenium (ir.mgj. nem tom h kell írni XD) és a második személytől nagyon megijedtem. Kezénél fogva akartam magam után rángatni barátomat, de ő nem nagyon értette, hogy mit akarok.

Todoroki Shoto szemszögéből.:

Az iskola előtt szokásosan hemzsegnek a diákok, de ez most nem nagyon tudott érdekelni. Hiszen az agyam csak is, a kis Izukumon járt.
Meg azon, hogy mi történt reggel. Elég érzelem dús volt és sűrű. Hiszen felkelsz Boldogan, szerelmesen, utána elköszöntök, találkoztuk és egy kurva szar helyzetben találod magad utána sok-sok sírás és végre a kibékülés.
Na de mind1. Szokásosan már felkészültem, hogy barátom kiveszi a kezét az én "mancs"omból.
Ahogy mentünk beljebb észre vettük, hogy hatalmas a hangzavar. A tömeg közepén megláttam Aisawa sensei-t aki valakikkel beszélgetett. Ezzel nem törődve akartam beljebb menni. Csak az zavart meg, hogy barátom tekintete megakadt valamin amitől elállt a lélegzete és remegni kezdett. Ahogy feleszmélt kezemnél fogva akart maga után húzni. Nem értettem, hogy miért. Majd meghallottam egy nagyon ismerős hangot amitől a szar is belém fagyott.

- Oh Bazd meg! Izuku mennyünk! ~néztem ijedten barátomra.

-O..oké~mondta majd futásnak iramodtunk. Már a lépcső tetején jártunk amikor-------->