/BNHA/ Senki Nem Állhat Közénk ⚡[BEFEJEZETT]⚡

2.évad 10.rész

Közelebb mentemn hozzá, majd ösze tapasztottam ajkainkat. Ez ment néhány másodpercig, majd olyan történt amire nem gondoltam volna....
Makusa-san vissza csókólt, és eggyik kezével közelebb húzott magához.
Egyszer csak azt éreztem, hogy két erős kéz húz el Makusától, majd neki megy a srácnak.
- Ezt te mégis, hogy képzelted?! ~üvöltve ütött be eggyett saját testvérének.
- *sikítás* elég ! ~ ált Nala Makusa elé.
-Ne bántsd! ~mondta könnyes szemeivel.

Sasha szm:

Mikor Nanami megcsókolta az öcsémet, leírhatatlan düh keringett bennem.
És a ráadás az, hogy Makusa még mélyebb csókba is hívta. Istenem én akartam neki adni az első csókját.
Nem tudtam tovább tűrtőztetni magam, így hátra húztam a lányt, és bevertem eggyett a tesómnak.
Kiabáltam vele, ütöttem volna tovább is, de Nala elé állt azzal, hogy ne bántsam.
Ekkor két kar fonódott a bal karomra.
- Sasha, hagyd. Nem ér annyit ez az egész. ~nézett íriszeimbe.
- De igen is, ér annyit! ~ezzel kirántottam a lány karjai közül az enyémet, és ott hagytam a többieket.

Esu szm.

-Kirasa! Ez nem volt túl jó ötlet! ~néztem rá csúnyán.
- Hát Hugi..szerintem se volt jó ötlet! ~mondta Chiaki a hugára nézve akinek már könnyek gyűltek a szemében.
-Én...sa..sajnálom! ~ezzel felált, és felfutott az emeletre.
-Srácok, sajnálom de vége a bulinak! ~ezzel Chiaki mindenkit kitessékelt a lakásból.

Nanami szm:

......azt se tudom, hogy most mit gondoljak. Miért kapta fel így a vizet?
Miért ment el?
És most hol lehet?
-Argg *morgás*, ez a srác kikészít! ~ezzel el is indultam az idegbeteg srác megkeresésére.

Sasha szm:

Mentem, és mentem, azt se tudom hogy merre, csak azt tudtam, hogy egyedül akarok lenni.
Nem hiszem el, hogy az öcsém ezt megtette.
Ez lett volna az eggyik legfontosabb dolog , egy lány életében. Mármint az első csók.
És ezt én akartam neki adni.
-Argg *morgás* elegem van! ~ út közben találtam egy kocsmát, így gondoltam bemegyek. Most erre volt szükségem. Megállás nélkül húztam le az alkoholos italokat.
- Mégeggyet! ~toltam a púltosnak a poharamat.
- Elnézést, hogy megkérdem, de jól vagy? ~kérdezte a pultos.
Könnyek gyűltek a szememben, majd elsírtam magam.
Igen, képzeljétek....fiú létemre elsírtam magam. Kérlek srácok fogjuk a piára.
- El szeretnéd mondani? ~kérdezte, és én töviről hegyire elmondtam, hogy mi tőrtént.
- ez durva,...de szerintem kicsit túlreagáltad. ~mondta.
- Tényleg? ~néztem rá.
- Igen, nem kellett volna ezért megverned a tesód, szerintem megtudtátok volna ezt beszélni. ~mosolygott rám.
- Köszönöm! ~mondtam.
- Ugyan nincs mit!
- Mennyivel tartozom? ~kérdeztem.
- Semennyivel, a ház vendége vagy! ~mondta.
- De..
- Semmi de, meghívtalak és kész! ~kacsintott rám. Most, hogy jobban megnézem, elég dögös ez a csaj.
De most bevagyok rúgva, így nem állok le vele.
Megköszöntem a kedvességét, majd mentem tovább. Elmentem a tenger partra, majd elrugasztkodtam, és már a kilátón is voltam.
Nem tudtam, hogy mit kezdjek ezzel az egésszel, inkább csak néztem ahogy a holdfénye játszik a hullámokkal.
Szerintem az alkohol teszi ezt, mert megint elsírtam magam.
Talán valamit kezdeni kellene magammal.

Nanami szm:

Már vagy 4 órája keresem, de semmi.
Már a síró görcs kerülget, mikor valaki utánam szólt.
- Nanami! ~ futott ki a kocsmából a Lakótársam. Aki ebben a kocsmában pultos.
- Igen Lucy? ~fordultam felé.
- Asszem itt volt az a fiú akiről a múltkor meséltél.~mondta, mire felcsillantak a szemeim.
- É..és mit csinált? ~kérdeztem akadozva.
- Mint a vizet úgy itta az italokat.
- És mondott valamit?
~Lucy mindent elmesélt.
- merre ment? ~ elmondta, hogy merre ment, majd ahogy csak a lábam bírta futottam.
Egy tengerparthoz értem. Elkezdtem kiabálni.
-Sasha...Sasha..Sas~síró görcs-ha Sasha. ~ semmi haszna, hogy itt ordibálok. Össze rogyva sírtam tovább a homokban.

Sasha szm:

Valamit kellene kezdenem magammal.
Elrugaszkodtam, és újra a homokban voltam, sétáltam tovább a parton.
Eggyer csak arra kaptam fel a fejem, hogy valaki torka szakadtából ordítja a nevem, majd egy pillanatra elcsuklik, még egyszer utoljára elkiáltja magát, majd csak a síri csönd marad.
Elkezdtem keresni, az elöbbi hang forrását, de amit találtam össze szorította a szívemet.
Nanami a homokba rogyva sír.
Egyből oda rohantam, hozzá és szorosan átt öleltem, elöször nagyon megijedt, majd ahogy rájött, hogy ki az azonnal vissza ölelt.
-Sasha ~mondta halkan. -úgy sajnálom. Ne haragudj. ~mondta sírva.
- Én sajnálom, nem kellett volna megütnöm Makusát, és elfutom se kellett volna.
- Üüöm *ez a semmi hümmögés*. ~nem tudom meddig ültünk a homokban ölelkezve, de egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy hajnalodik. Ezaladt azt értem, hogy kel fel a nap.
- Ez gyönyörű! ~mondta a kis Démonkám.
- Igen az...~mondtam halkan.
-Sasha én...~tekintetünk össze akadt, hosszasan néztünk egymás szemében, majd egyszer csak rá tapadt az ajkaimra. Először nem kapcsoltam, hogy mi történik majd, miután elakart válni tőlem, eggyik kezemmel közelebb húztam magamhoz, és egyből mélyítettem csókunkon. Beletúrtam kócos hajába. Nem akartam tőle elválni, de a levegő nagy úr.
Össze döntöttem homlokunkat, levegőért kapkodva, és vörösen néztünk a másik szemébe.
- Nanam...
- Ne mondj semmit! ~ezzel egy csókkal elhalgattatott.
Miután elvált tőlem kezemnél fogva húzott maga után.
Átt mentünk hozzá, ledöntöttem az ágyára. Faltuk egymás ajkait, keze felfedező útra indult, ahogy az enyém is, és mikor ott voltam már, hogy hejzetvan, lefagytam.
- Mi a baj? ~kérdezte Nanami.
- E..ez nekem nem fog menni! ~mondtam és leültem mellé...

2020/07/04