Ezt a sztorit a cringe korszakomban írtam, szóval csak saját felelősséggel olvasd, köszi!
Nem hiszek a szerelemben. Egyszerűen nem. Hogy miért? A válasz: Jung Hoseok. A volt barátom. Hogy miért csak a volt barátom? Hmm. Meghalt. Körülöttem mindenki meghal... Nem akarok senkit közel engedni magamhoz, mert egyszer őt is elvesztem. Hobit szerettem, még a közös jövőnket is megszerveztük... De sok éve meghalt tüdőrákban. Összezuhantam. Az életvidám kis Sugából lett a depressziós Min Yoongi. Mint bűnöző, az a feladatom hogy elbújjak, mégis gyilkoljak. Megölöm azokat, akik nem érdemlik meg a szeretetet, mert másokat bántanak. Miért is teszem? Mert nem akarom hogy mások is mély sebeket szenvedjenek, mint én.
Még egy rendőr sem kapott el, de látom hogy keresnek. Hirdetőlapok, híradó, újságok, pletykás nénikék... Még szerencse hogy nem tudják miket teszek, és miért... Sőt. Ez így még izgalmas is...
Főleg a zöldfülű rendőrök, akiket rám küldenek. Az egyikőjük még a névtábláját is elhagyta. A név ami rajta állt Park Jimin. Kis kezdő, életvidám név. Chh. Persze.
De egy kérdés. Akkor ő most lány vagy fiú?
Chh, kit érdekel. Visszahozom Hoseokot azzal hogy rossz embereket ölök meg. Vissza fog térni. Érzem!
YOU ARE READING
𝐬𝐡𝐚𝐝𝐨𝐰; 𝐲𝐨𝐨𝐧𝐦𝐢𝐧!! 𝐲𝐚𝐨𝐢
Fanfiction-Örök hálám, Yoongi! - ölelt át, én pedig lesokkolva álltam. Nem tudtam mit kéne tennem, hisz nem sok ember ölel meg, vagy egyáltalán köszön meg nekem valamit. Maximum Rosé néni, amikor lemegyek a boltba neki kenyérért. -Nekem mennem kell. - löktem...
