𝐬𝐡𝐚𝐝𝐨𝐰; 𝐲𝐨𝐨𝐧𝐦𝐢𝐧!! 𝐲𝐚𝐨𝐢

12.

-Hanem? - döntöm oldalra a fejemet, mint egy cuki kiskutya, aki nem ért mit mond neki a gazdája. Ez... Ez egy furcsa hasonlat volt Jimin...

-Esetleg... Öltánc. - nyalja meg az ajkait, én pedig nagyot nyelek erre. Az arcom egyre forróbb és pirosabb lett, amit Yoongi csak egy nevetéssel díjazott.

-És ha nem akarom? - kérdem lehajtott fejjel.

-Akkor... - nyúl a táskájáért, én pedig furcsállva néztem hogy valamit keres benne. Valamit kivett belőle, de nem láttam mi volt az. - Akkor a koton a barátunk...

-Jó, jó, oké, csinálok neked öltáncot. - emelem fel a kezemet, majd azt várva hogy a fiú leüljön az ágyra, elmerengtem a semmin.

Elkezdtem felvenni egy ép állapotban lévő nadrágot, de Yoongi megakadályozott ebben.

-Nem Jiminie, meztelenül kell. - nyalta meg az ajkát újból. Most vagy gyorsan kiszárad a szája, vagy ki van éhezve. Hisz most szoptam le emberek...

Eleget téve kérésének, neki kezdtem a táncnak.

...

Fájlalva nyitottam ki a szemeimet, de nem volt senki mellettem. Az ablakon vakító fény sütött be. Hunyorítva néztem körbe a kihalt szobában, viszont a szekrényemen megakadt a tekintetem. Egy cetli?

Felkeltem a helyemről, de elfelejtettem hogy Yoongi tegnap úgy seggberakott az öltáncom miatt, hogy nem bírok lábraállni. Megingottam, de szerencsére bele tudtam kapaszkodni a szekrénybe. A cetlit kezdtem el pásztázni.

Szia Chimmy! Tegnap nagyon gyorsan elaludtál, de nekem egy kis dolgom akadt. Csináltam neked reggelit, és csak annyit szeretnék mondani hogy asszem többet érzek irántad mint barátság. De nem akarok még egyszer összetörni. Úgyhogy a munkám után a hídnál leszek. Pontban 13:30-kor. Ott fogok véget vetni az életemnek. Mert újra szerelmes lettem. Beléd. Sajnálom.

Lesokkolva emeltem el a cetlit magamtól, és legyőzve a fájdalmat a telefonom irányába futottam.

Az időt azonnal szemügyre vettem, de az nem boldogított nagyon.

13:10. Jó... Ha sietek, odaérek időben a hídhoz.

Felkaptam egy melegítőt, meg egy pólót, és mit nem foglalkozva az ítélkezőkkel, papucsban rohantam a kocsimhoz.

A gázra lépve indultam a hídhoz, de bőven túlléptem a sebességhatárt.

Láttam a hídat. Ott volt Yoongi. Az idő 13:28-at mutatott. Ezért kiugorva a járműből rohantam a fiú a felé.

-Yoongi ne merj!

-Sajnálom.

Már készült ugrani, de elkaptam a karját, és egy csókot nyomtam a szájára. De sajnos megcsúszott a lábam a papucsban, ezért reflexből löktem el magamtól Yoongit.

-Vigyázz Chanyeolra! - kiabálom utána, de mikor a kezemért nyúlna, nem éri el azt. Egy kesernyés mosoly kíséretében zuhanok a jéghideg folyadékba.

A víz alatt hideg volt, és az orrom tele ment vízzel. A folyó nem olyan mély, viszont elég erős sodrása van. A szememet behúnyva vártam a halál pillanatát, de hirtelen egy kezet éreztem meg a derekamnál, ami felfelé húzott engem.

A hangokból ítélve a partra jutottunk, de nem volt erőm megmozdulni. A szememet kinyitottam egy pillanatra, de utána elsötétült minden. Az utolsó amit láttam, az Yoongi kétségbeesett arca volt.

Yoongi POV.

Jimin kinyitotta a szemeit, de azok nem csukódtak le. A szája és a füle is lilás színben pompázott, ez pedig megrémített. A bőre egyre világosabb árnyalatot vett fel, arcán pedig piros pír kezdett el megjelenni. Ezt hívják halálnak...

Az emberek rémülten áltak körbe minket, én pedig értetlenül néztem körbe.

-Van itt orvos?! - könnyeztem be, de egy nő kilépett a tömegből.

-Lélegeztesd szájon át fiam. - guggolt le mellém, majd bíztatóan bólintott.

A számat a szájára tapasztottam, majd tettem amit a nő mondott. Pár perc múlva elhajoltam a fiútól, de nem mozdult. Nem mozdult meg, az én Jiminem, aki miattam hal meg...

Az emberek szétszéledtek mintha mi sem történt volna, én pedig ott maradtam azzal az emberrel, akinek mindenemet odaadtam volna.

-Előbb a bátyád, aztán te... - simítok végig arcán. - Pedig már kezdtem beléd szeretni...

Megjelent a jól ismert fénycsóva, de most Jimin felett.

-Hoseok... - pillantottam oda.

-Nem hittem hogy ezt valaha meg fogom tenni. De erre készültem már rég óta. - éreztem a hangján hogy mosolyog, majd a fiú testén végigcikázott. Furcsán néztem a fellebegő fényre, amely halványulni kezdett. - Mindent megtettem amit tudtam.

És eltűnt. Egyszerűen eltűnt.

A könnyeim utat törtek maguknak, a fejem pedig az alattam fekvő mellkasára esett, a felsőtestemmel együtt.

Hirtelen elkezdett mozogni a mellkasa, és köhögés jött ki dús ajkain. Ijedten ült fel, ezzel engem lelökve magáról.

-M-mi történt? - pislogott felém fordulva, majd újabb köhögésrohamba kezdett. Szája egy emberibb színt kezdett felvenni, én viszont nem hittem a szemeimnek.

-Meghaltál, de aztán jött Hoseok szelleme és... - kezdtem, de Jimin az ajkait számra tapasztotta, ezzel engem elhallgattatva.

-Köszönöm hogy megmentettél Min Yoongi. - válik el tőlem, majd mélyen a szemeimbe pillant. - Tudod Yoongs... Azt hiszem beléd szerettem.

-Azt hiszem én is beléd Jiminie. - tapadok újra ajkaira, ezzel elmerülve forró csókjában.

Vége!

Tudom, kicsit váratlan a befejezése, de remélem tetszett a könyv🥺❤️

Na és most hogy melyik könyvet folytassam...

Minjoon - Serendipity

Vagy

Sope - Kényszerházasság mindhalálig?

Vagy esetleg kezdjek el egy újat?