𝐬𝐡𝐚𝐝𝐨𝐰; 𝐲𝐨𝐨𝐧𝐦𝐢𝐧!! 𝐲𝐚𝐨𝐢

5.

-Ezt nem mondhatod komolyan! - vörösödtem el, miután Namjoon elmondta a titkot.

-Ne vörösödj, nem tudhatod hogy te vagy e a szerencsés... Vagy inkább szerencsétlen. - nevette el magát, én pedig semmit sem foglalkozva azzal, hogy vezetek, arconcsaptam a fiút.

-Figyu, ott van valaki, kissé gyanús... - mutattam egy fekete ruhában sétáló fiúra, de a mellettem ülő azt állította, hogy nappal nem nagyon fog bűntény történni.

...

Már egészen sötét volt, de még mindig az utcákat jártuk. Mind a ketten egyszerre ásítottunk, ezért elhatároztuk, hogy bemegyünk egy kávéért.

-Jó estét! - mondtuk belépve a kávézóba, majd leülve egy boxba, vártuk míg jön egy kiszolgáló, aki szinte azonnal odajött hozzánk.

-Mit kívánnak rendőr urak? - kérdezte mosolyogva a lány, Namjoon pedig a telefonjába bújva súgta a fülembe a rendelését.

-Egy fehér csokis latte, és egy epres capuccino lesz, köszönöm! - viszonoztam mosolyát, mire ő bólintott egyet és elindult megcsinálni a kért italokat.

Körbenéztem a kissé kihalt helyiségben. Csak 4-5 ember üldögélt valamelyik boxban, akik valószínűleg munka előtt jöttek el ide. Valaki sütit evett, valaki pedig sietősen kért egy kávét, és már rohant is ki, miután kifizette azt.

A kiakasztott festményeket tanulmányoztam a falon, amik macskát, vagy kávét ábrázoltak.

A platina szőke hajú lány mosolyogva rakta le elénk az italokat, amiket Namjoon fizetett ki, mert nála volt pénz.

-Még mindig nehezen hiszem el, hogy bezártuk az exedet a börtönbe mert bántotta az öcsédet. - szürcsölt bele az epres italába. - De nem is szeretted igazán, egyáltalán miért voltál vele együtt?

-Kellett valaki, tudod. Persze, ezerszer megcsalhattam volna, de nem volt hozzá szívem. Ezért csak ő baszott meg, én meg csak előtte néhány csajt. - ittam bele a latteba, mikor belépett egy ember, full fekete felszerelésben, plusz a maszkkal, de ez nálunk megszokott itt Koreában.

-Szép estét. - szólt rekedtes hangon a kiszolgáló lányhoz. Hangja túl ismerős volt, de mikor megláttam a zsebében egy pengét, egyből elvetettem az ötletet, és megrúgva Nam lábát, mutattam a fiúra. Mikor észrevette nála a pengét felpattant az asztaltól, engem ott hagyva, és megfogta a vállát.

-Szevasz! Lehet egy kérdésem? - kérdi Joon barátságosan, mire a fiú felvonja a szemöldökét. - Miért van a zsebedben egy penge?

-Mert depressziós vagyok. - a fiú hangját azonosítottam. Valóban Yoongi az. Elfehéredve pillantottam Namjoonra, aki túl feltűnően kapta felém a fejét, ezért Yoongi figyelmét is rám vonta.

Yoongi levette a maszkját, majd rám mosolygott, és kérte az Americanoját.

Nagyon szépen mosolyog... Várjunk, miért gondolok ilyenekre?

-Hahó, föld hívja Jimint! - rázta meg a kezét előttem Joonie, én pedig megrázva a fejemet, kaptam el a tekintetemet a fiúról.

-Mehetünk? - kaptam fel a maradék kávémat, majd elkezdtem hangisan szürcsölni. Yoongi elindult az ajtó irányába, ezért a választ meg sem várva elkezdtem kirángatni társamat az autóhoz.

-Jimin! - szólt halkan Joon, mire csak belöktem az autóba, becsuktam mögötte az ajtót, és elindultam arra amerre Yoongi megy.

Namjoon inkább kussban maradt.

Amit láttam, azon nagyon meglepődtem.

Yoongi egy sérült kislányhoz rohant, majd leguggolt mellé. De egy férfi, aki valószínűleg bántotta a kislány, felrúgta a guggoló pózban lévő Yoongit, aki majdnem ráesett a lányra.

A fiú előkapta a pengéjét, de mikor meglátott engem könnyes szemekkel rohanni a sérült lány felé, zsebre tette azt, és óvatosan megfogta a lány kezét.

-Yuna, jól vagy? - guggoltam le Yoongi mellé, és végigsimítottam az unokahúgom barna haján. A nyakamba borult és a férfire mutatott, aki megrémülve nézett rám. - Yoongi, egy kicsit eltakarod Yuna szemét? - kérdeztem feltápászkodva, mire ő csak bólintott, és tette amit kértem.

A férfit felképeltem, majd az autóhoz toltam, és a kezére bilincset nyomtam.

-Örülj ha ezt egy bírósággal megúszod, köcsög. - lököm be idegesen a hátsó ülésre. Namjoon lezárta az ajtókat, én pedig visszasétálva a két jómadárhoz, sóhajtottam egyet. - Köszi Yoongi. - simítottam meg hálásan a hátát, ő pedig egy picit mintha lesokkolt volna. Felkaptam Yunát a kezeimbe, és elindultam volna, ha Yoongi pont nem akkor áll fel álló helyzetbe.

Pont előttem állt, nem volt köztünk 20 centi sem. Elvörösödve lehajtottam a fejemet, és beültem az autóba, Yunát átadva a mellettem ülőnek.

-Legközelebb csókold meg. - sóhajtott egy fájdalmasat Nam, én meg megforgatva a szememet elindultam Yunáék felé.