𝐬𝐡𝐚𝐝𝐨𝐰; 𝐲𝐨𝐨𝐧𝐦𝐢𝐧!! 𝐲𝐚𝐨𝐢

2.

A koszos és poros utcákon sétálgattam. Nem tudtam hova tartok, ezért csak bolyongtam a városban.

Néhány lámpa pislákolt az esti órákban. Most az önkormányzatnak nincs pénze normális fényre, vagy mi a faszom?

Egyszer csak fájdalmas nyöszörgésre lettem figyelmes az egyik ház közelében.

-Kérhhhleeekhhh neh bánhhtsh! - sírt az illető. Nagyon rosszul bánhatnak vele... Gyorsan felkaptam a maszkomat, a kapucnit feldobtam a fejemre, és a táskámból a kést elővéve halkan lopóztam a hangok irányába.

Egy fiú a földön feküdt, tele piros és lila foltokkal. A felette lévő megállás nélkül rúgdosta, a körülbelül 11 éves kisfiút.

-Mi a faszt csinálsz, ember? - kiáltottam fel idegesen, a fiú pedig megfordult, és meglepetten nézett rám. Olyan 19 éves körüli srác lehetett, sötétbarna haja volt, ugyanilyen színű szeme, és nyuszis mosolya. Vérfagyasztó mosoly...

-Te is kérsz néhány ilyet, törpe? - sétált felém, még mindig azzal a rémisztő mosollyal az arcán.

Hisztérikusan felnevettem, majd elővéve a kést a hátam mögül, minden szó nélkül dobtam a fiú irányába a tárgyat.

Azt hittem jól fogok célozni, hisz még sosem hibáztam. De most... Csak a fiú vállába állt bele az éles eszköz. Fájdalmasan feljajdult, majd a földre rogyott.

Kihasználva az alkalmat, óvatosan felemeltem a fiatal kisfiút a vállamra, és elrohantam vele.

-Ezt még megbánod, köcsög! - hallottam meg a srác hangját a távolból, de mit sem törődve vele, rohantam tovább.

Elértem az utcához, ahol alíg laknak néhányan. Csak az öreg nénikék, akik mindig mosolyogva fogadnak, hisz én is itt lakok.

-Yoongi életem, megint megmentesz egy megsebesült gyermeket? - kérdezte Rosé néni, a szomszédom.

-Igen, szegényt megverték. - bólintottam, majd elköszönve az idős asszonytól, beléptem az ajtón.

Letettem a fiúcskát a kanapéra, majd ledobtam a maszkomat és a cipőmet. Leültem mellé, de ijedten húzódott hátrébb.

-Hé, nem bántalak, nem kell félned! - mosolyogtam rá, mire mintha kicsit megnyugodott volna, engedett a feszes tartásán. - Hogy hívnak?

-Park Chanyeol vagyok. - mondta halkan, én pedig mosolyogva bólintottam.

-És tudod ki volt az a fiú aki bántott?

-Ő a bátyám fiúja. Jimin, a bátyám, nem tudja, hogy a párja bánt engem. Mindig szeretne itthon lenni velem, de a főnöke mindig őt hívja. Nem rég lett rendőr, de már most az egyik legjobb. - mosolygott, és látszott rajta, mennyire szereti a fiút.

Hirtelen eszembe jutott a névtábla, amit legutóbb találtam.

Elfutottam érte, majd vissza is mentem a picúrhoz.

-Ez az övé? - nyújtottam át a táblát, ő pedig meglepetten pillantott rám.

-A legutóbbi bevetésén hagyta el, amikor elakarta kapni a gonosz gyilkos bácsit. - kirázta a hideg, miután kimondta. Tudtam hogy rám gondol, és hát nem esett valami jól. De ő nem tudhatta hogy én vagyok az...

-Nagyon fájnak a sebeid? - váltottam témát, ő pedig csak bólintott.

Megfogtam a készletemet, és kerestem krémet, ami jó lesz rá.

-Kicsit csípni fog. - kentem rá az arcára a zselét, ő pedig halkan felszisszent, de kibírta. Minden sebét óvatosan bekentem, majd megtöröltem a kezemet és a fiúra néztem. - Nem fáj a kezed? Nem nagyon tudod mozgatni...

-De, nagyon fáj... - nyögött fel fájdalmasan, mikor óvatosan megfogtam a csuklóját.

Előkerestem egy hűsítő krémet, meg egy kis gézt, és ellátva a fiút, ültem vissza a helyemre.

-Köszönöm... Öhm...

-Yoongi vagyok. - mosolyogtam. - A bátyád mikor ér haza?

-Szerintem már otthon van.

-Hazaviszlek, jó? - borzoltam meg a haját, ő pedig halkan felkuncogva bólintott.

Megfogta a kezemet, és kicsiket, de sokat lépve jött utánam. Elmentünk a garázsba, ahol felültettem a motoromra, és óvatosan ültem fel elé.

-Kapaszkodj, öcsibogyó.

Átkarolta a derekamat, én pedig a ház felé kanyarodva kérdezgettem a fiút.

-A bátyád hány éves?

-21.

-És hogy hívják a fiúját?

-Jeon Jungkook. Ő 19 éves.

-Értem, köszönöm cukibogyó. - állítottam le a járművet, majd leemeltem a kisfiút is. - Bekísérlek, a bátyád biztos aggódik érted.

Bólintott, majd újra megfogta a kezemet. A bejárati ajtóhoz érve kopogtattam.

Az ajtó szinte kicsapódott, és egy velem egy magas fiút pillantottam meg. Rendőrruha volt rajta, a szemei pedig ki voltak sírva.

-Szia bátyó! - ugrott Chanyeol feltehetőleg Jimin nyakába, aki csak könnyesen pillantott rám.

-Köszönöm hogy hazahoztad az öcsémet. - mosolygott, majd letette a fiút. - Menj a szobádba, én addig beszélgetek az úrral, jó?

-Oki nagytesó! - mosolygott gyermekiesen. - Szia Yoongi bácsi!

Most mondjátok meg! Ennyire öregnek tűnök?

-Szóval Yoongi... - nézett végig rajtam furcsán. - Miért volt veled az öcsém?

-Az utcákon sétáltam, mikor hallottam hogy az öcséd sír. Egy fiú rúgdosta, tels volt piros és lila foltokkal. Ezért elvittem magamhoz, elláttam a sebeit, és bekötöttem a karját. - mondtam, kihagyva azt a részt, hogy beleszúrtam a támadó vállába a kést. - És szerintem vidd el röntgenre, valószínűleg eltört a csuklója.

-Örök hálám, Yoongi! - ölelt át, én pedig lesokkolva álltam. Nem tudtam mit kéne tennem, hisz nem sok ember ölel meg, vagy egyáltalán köszön meg nekem valamit. Maximum Rosé néni, amikor lemegyek a boltba neki kenyérért.

-Nekem mennem kell. - löktem el gyengéden magamtól a fiút. - Szia Jimin.

-Honnan tudod a nevemet? - meglepetten oldalra döntötte a fejét, én pedig hátradobva a névtáblát elindultam a motorhoz.

-Legközelebb ne hagyd el a névtábládat. Na csá! - elindultam a motorral, otthagyva az összezavarodott fiút.